Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán - EPA

19
Nem vonjuk kétségbe, hogy a mostani Magyarországba az első szlávok a
hunokkal jöhettek az V. század dereka körül ; nem önszántukból, hanem mint
legyőzöttek és hadi foglyok, kikkel, valamint a meghódított és székeikből kizavart
többi népekkel a hunok saját seregüket szaporították, midőn 37$ táján
Európát özönvíz gyanánt árasztották el. A szlávokról, mint a hunok szolgálatában
állott hadcsapatokról mélyen hallgat ugyan a történelem ; Attila korában a
szlávok neve elő sem fordul, de az akkori események egybevetéséből mégis
biztosan lehet következtetni, hogy Attila seregében szlávok is voltak és pedig a
Dnieper és a Don torkolatai közt tartózkodott Antok nagy családjához tartozó
szlávok, a hunok szomszédjai éjszak felől, kik épen akkor a góthokkal háborúskodtak.
A hunok magukkal ragadták a Duna és Tisza közén régóta csatangolt
és Pannoniát fosztogató szarmatákat és jazygokat is. Attila betörésével ezeknek
neve a történelemben eltűnik. De a történelem hallgatása arról is meggyőz
bennünket, hogy a szlávok sem számra, sem pedig jelentőségre nézve nem tűntek
ki az Attila seregében együtt volt sok más nép közül, melyekről a hun királ
viselt dolgaival foglalkozó történetírók megemlékeznek. Ezek közt legkiválóbbak
voltak a Valamir, Theodemir és Videmer testvérek vezetése alatt volt
osztrogóthok ; és a gepidák Ardarich királyuk alatt nagyszámú sereg és a
többi német törzs élén. Úgy az Amalok jeles nemzetségéből származott három
testvér, különösen Valamir, mint Ardarich, Attilának leghívebb barátai és legbizalmasabb
tanácsadói valának, kik őt valóban szerették és haláláig hívei voltak.
Attila udvarán és táborában tehát a német befolyás vala a döntő. 454-ben
bekövetkezett hirtelen halála után fiai összevesztek az örökségen és sorshúzás
útján föl akarták maguk közt osztani a népeket, melyeknek atyjuk parancsolt
vala; ezt azonban a büszke góth királyfiak és a többi németek fejedelmei nem
tűrvén, Ardarich vezetése alatt föllázadtak és véres küzdelmek után a hun uralomnak
véget vetettek. Ezután következett a németség uralma a mostani Magyarországon.
A góthok és kisebb néptörzsek a túl a Dunát: a hajdani egész
itteni Pannoniát; a hatalmas gepidák pedig a Duna és Tisza közét, azután
pedig Dáciát foglalták illetőleg kérték el a rómaiaktól és sokáig tartották megszállva.
A hunok zöme visszavonulásában csak a Fekete-tenger partján állapodott
meg, ott, hol előbb a góthok laktak. De ugyancsak ezen események leírásából
tudjuk meg azt is, hogy sok hun maradt bent az országban, a győzőknek
megadta magát, vagy elmenekült a nádasok és hegyek közé, és idővel összevegyült
más népfajokkal, melyek e tájakon megfordultak volt.
A VI. század első felében új vendégek jöttek az országba, ismét németek :
a longobárdok hatalmas törzse, a Duna és Tisza közén keresve szállást. Itt a
gepidákra bukkantak, kik Erdélyből egész idáig ellátogattak, magukénak tartva
r