Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán - EPA

Az avar földön letelepült bolgárok tehát a balkáni bolgárokkal nem vegyültek
össze, velők nem egyesültek, ezek nem szlávosodtak el, hanem a maguk
valóságában és eredetiségében megmaradtak egész addig, míg magyar alattvalókká
nem lettek.
Eddig tehát az avarok bírta földön letelepült szlávok nyomára nem akadhattunk.
De az avarok politikája nyugat felé gravitált, elfoglalták az egész
Dunántúlt, a régi Pannoniát, egész Ausztriát az Enns folyóig; a szlávok sem délről,
sem nyugatról nem költözhettek be az ő földjükre. 705-től 823-ig lefolyt
századon át a balkáni bolgárok szakadatlanul a görög császárokkal háborúskodtak
«és távol tartották magukat az avarok birtokaitól. A csehek első mythikus
fejedelme, Samo, csakó^ 1 körül jelentkezik a történelemben mint mesés alak, és
az éjszak-nyugati szlávok ezentúl kezdtek csoportosodni a német fenhatóság alatt
volt területeken apróbb fejedelmeik körül. Az avarokhoz közelebb esett morvákról,
— kikhez a pánszláv írók a mi tótjainkat is már az akkori időben számítani
soha el nem mulasztják — tehát a morva-szlávokról az avarok korában
nem tudunk semmit. Safarik írja, hogy « a morvák törtenetét egész a VIII. századig el
nem oszlatható mély homály födi», írja továbbá, hogy »a% avar uralom virágkorában,
a morvákról és szlovákokról sehol még említés sem fordul elő, és hogy a\
avaroknak Nagy Károly által ycó-ban történt legyőzésük után, ebeknek földje,
melyet a mai Ausztriában és a magyar Dunántúl bírtak, a németek kezére került».
És ugyanezen földet rendelte ki Nagy Károly a legyőzött avarok és az ekkor már
oda ellátogatott szlávok lakóhelyéül ; megszállották azt a németek és nevezetesen
a bajorok is ; a mostani Magyarország szélein pedig a király őrgrófságokat
alakított, akkor meg nem határozhatott kiterjedéssel ; annyit azonban biztosan
tudunk, hogy az egyik a Karantán: a Drávától a Balatonig; a másik pedig, az
Ausztriai: a Balatontól a Dunáig terjedt.
Az avarok tehát legyőzetésük után is «megfogytak bár», de megmaradtak
saját fejedelmeik, vagyis khánjaik alatt régi lakhelyeiken és csakis uralmuk
megszűntével, a VIII. század legvégén, látjuk a morva-szlávokat az ő közelökben
mint települőket föltűnni. Khánjuk fölvette a keresztségét és a Theodor nevet,
panaszt emelt Károly királynál a morvák túlkapásai miatt, ez a Petronell és
Szombathely közötti területet rendelte ki számukra, de köztük és a morvák közt
még nem szűnt meg a viszálykodás ; 81 i-ben Zaüch és Tudun fejedelmeik, valamint
a morvák küldöttei a regensburgi országgyűlés elé vitték panaszaikat, hol
a király maga mondott ítéletet az ő ügyükben, mely a perlekedők közt tartósabb
békét eszközölt vala, úgy, hogy Urolf és Reginhard passaui püspökök az avarok
megtérítésén jó sikerrel fáradozhattak.
A mondottakból, melyekben dióhéjba szorítva híven adtam elő a törté-