Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán - EPA

6
keret vertek ; elkövették azokat részben a régi írók, az újabbak pedig átvették,
sőt meg is toldották. És a midőn ezeket helyre akarjuk igazítani, a mit pedig
tenni kötelességünk, a részünkről téveseknek vallott nézetek szerzőivel kell
szembeszállnunk, a munkásságnak ezen neme pedig nem igen számíthat elismerésre.
Mi engem illet, más elismerés után nem is vágyódom, mint hogy azon
meggyőződést keltsem az olvasónál, hogy a fölvett kérdés állása felől alaposan
kívántam őt tájékoztatni. Ez oknál fogva saját ítélete alá bocsátom a kútfőket, a
melyekből én merítettem ; ha ezekből mások mást olvastak ki, és véleményök
megokolására az enyimektől eltérő érveket hoznak föl, azt is elmondom, az
olvasó így látni fogja, hogy az igazság kinek a részén van. A részben pedig a
felelősséget, melylyel tartozom, magamra vállalom, hogy mitsem állítok, mit teljes
értékű történelmi bizonyítékkal, vagy biztos adatok természetes egybevetésével
nem tudnék igazolni.
Budapest «múltja» már magában is a kérdések egész sorozatát foglalja magában.
Egy vagy két vár volt-e Ó-Budán? Úgy az egynek, mint a kettőnek több
szószólója van. Azt, hogy hol állott? nem mondotta meg előttem senki. Azután
itt van mindjárt Ó-Buda neve : mit értsünk alatta a régi korban ? És az a sok
különféle elnevezés, mely alatt fővárosunk egyes részei szerepeltek a múltban,
mennyi félreértésre és zavarra adott alkalmat ! És nem-e ütközött meg rajta a
magyar ember, midőn azt olvasta, hogy mind Buda mind Pest neve, de hajdani
lakossága is szláv eredetű ? Még csak az hiányzik, hogy a József- és Ferenczváros
lakóit, kiknek egy része maiglan is tótul beszél, a budinok, neurok vagy
antok, a régi szláv törzsök maradékainak jelentsék ki a nagy tudósok ! És így
történik, hogy midőn az ó-budai királyi várakról írni akarunk, vissza kell nyúlnunk
azok eredetére, ez pedig egyértelmű a főváros eredetével, és foglalkoznunk
kell a főváros részeinek régi ethnographiai állapotával, mely az ország e
nemű viszonyaival áll kapcsolatban. Mindkét irányban sokat vétettek a pánszláv
írók, sok tévedés kapott lábra ezek túlkapásai és a magyarok gondatlansága
következtében.
Lássuk először a főváros részeinek régi helyneveit.
Mi Ó-Budát illeti: az Aravisk kelta törzs Acinco nevű fő telepéből, melynek
kétségtelen emléke a föliratos köveken és czímeken maradt reánk, lett a
római Aquincum. Mindkettő nem csak egy várost vagy községet jelent, hanem
mint Salamon Ferencz is helyesen mondja, egy-egy város alatt, egész egy megyét
vagy megyéket kell értenünk. Az «ager Aquincensis» kiterjedésére nézve
megfelelhetett a későbbi Pilis vármegyének, mely Budán tartotta közgyűléseit ;
hozzá tartozott a mai Fehér vármegyének egy nagy része is, de erről most nem