Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán - EPA

egyedüli, melyben a magyarok részt vettek —- nem hozta meg a várt eredményt.
Svatopluk az ütközet elől gondosan kitért, akadt neki egy hatalmas
szövetségese: a hagy szárazság és ezt követte inség, minek következtében az
ellene indult nagy hadsereg kénytelen volt élelem hiánya miatt szétoszlani.
Eljutottunk a honfoglalás koráig. Őseink már itt találták Elzeburgot,
a régi Budát és Pestet is, nemzetiségi fejtegetéseinkkel tehát úgy az országra,
mint különösen a fővárosra vonatkozólag tovább nem megyünk. Az akkori
ethnographia rövid foglalatja ez : a Kárpátokon innen, melyek szorosain a magyarok
átkeltek, és pedig a Vágtól kezdve egész az erdélyi havasokig, tehát
ezen egész, akkor rengeteg borította területen még nép nem lakott. E tájon
különösen a szlávoknak még semmi nyoma. Tudjuk, hogy Anonymus tudósítása,
ki azt írja, hogy a magyarok itt szlávokra és oláhokra — vlachokra — akadtak,
merő anachronismus, ő a saját korában észlelt állapotokat, az akkori időkre,
tehát körülbelől negyedfélszáz évvel datálta vissza, és ezen tudósítása merőben
téves fölfogást és nagy zavart honosított meg a magyar történelemben. Más
érdemeire való tekintetből ne kárhoztassuk őt e miatt; a jelenkori pánszláv írók,
nem oly jóhiszeműleg,, mint Anonymus, hanem öntudatos ravaszsággal — mondjuk
inkább : szemtelenséggel — ugyanezt teszik, és fájdalom, hitelre találnak a
magyarok közt is! Ha Safarik és Palaczky, a szláv történelem eme legnagyobb
hírű íróinak műveit olvassuk, kikre az újabbak úgy hivatkoznak, mint buzgó
keresztény a szentírásra, akkor azt kell hinnünk, hogy az egész mai Magyaroszág
hajdanában szláv terület volt. A Duna, Tisza, Tátra, Mátra, Pest és más helyrajzi
nevekkel úgy dobálóznak, mint gyermek a labdával. Az újabb szláv történetírók,
kik hogy jobban és minél szélesebb körben megértessenek, németül
írnak, bebizonyítottnak vélik állításaikat, ha Safarikra vagy Palaczkyra hivatkozhatnak.
Midőn azután utána nézünk, hogy honnan vette a most említett nagy
férfiak közül egyik vagy másik a közleményt, melyet történelmünkre nézve is
fontosnak tartunk, és mely az ő czégök alatt már bejárta nemcsak az egész
szláv világot, hanem a külföldi irodalmat is, a legnagyobb meglepetésünkre azt
veszszük észre, hogy nincs reá semmi történelmi bizonyíték, semmi idézet, a
melylyel pedig, írói tekintélyök föntartása kedvéért, más csekélyebb dolgoknál
nem fukarkodnak; bosszankodva tapasztaljuk, hogy a mit történelmi
valóságnak akarnak elismertetni, az csak az ő nemzetiségi lázban szenvedő
agyukban támadt.
így vagyunk különösen a szlávok régi lakhelyeivel az országban. Palaczkyék
Svatopluknak úgynevezett «birodalmát», ki pedig a német császárnak egyszerű
hűbérese volt, az egész Dunántúlra és a felvidék egy nagy részére szeretnék
kiterjeszteni, pedig bizonyos, hogy a «Nagy-Morvaország» határa Magyar-
Budapest Régiségei. III, ••.•'•..» 4