A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

A MAGYAR 

JOBBOLDALI 

HAGYOMÁNY, 

1900–1948

A MAGYAR 

JOBBOLDALI 

HAGYOMÁNY, 

1900–1948 

Szerkesztette Romsics Ignác 

OSIRIS KIADÓ | BUDAPEST | 2009

A kötet szerzõi 

ABLONCZY BALÁZS • NICOLAS BAUQUET • IFJ. BERTÉNYI IVÁN • 

BÉKÉS MÁRTON • EGRY GÁBOR • GYURGYÁK JÁNOS • KEREPESZKI RÓBERT • 

OLASZ LAJOS • PAKSA RUDOLF • PÜSKI LEVENTE • ROMSICS GERGELY • 

ROMSICS IGNÁC • SPANNENBERGER NORBERT • TURBUCZ DÁVID • 

UJVÁRY GÁBOR • UNGVÁRY KRISZTIÁN • VONYÓ JÓZSEF • ZEIDLER MIKLÓS 

A kötet megjelenését támogatta a Habsburg Történeti Intézet 

és a Politikatörténeti Alapítvány 

© Szerzõk, 2009 

© Osiris Kiadó, 2009 

Szerkesztés © Romsics Ignác, 2009 

Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz, 

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz 

a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. 

Osiris Kiadó, Budapest 

www.osiriskiado.hu 

Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók 

és Könyvterjesztõk Egyesülésének a tagja. 

A kiadásért felel Gyurgyák János 

Szöveggondozó Kárpáti Zsuzsa 

Mûszaki szerkesztõ Környei Anikó 

Tördelõ Lipót Éva 

Borítófotó: A Szent Korona közszemlére tétele 

a Szent István Emlékév alkalmából, 1938 (MNM TF) 

Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyulán 

Felelõs vezetõ Kovács János ügyvezetõ igazgató 

ISBN 978 963 276 030 8

Romsics Ignác 

7 BEVEZETÉS. AZ EURÓPAI ÉS A MAGYAR JOBBOLDAL 

ALAPTÍPUSAI 

TARTALOM 

Ifj. Bertényi Iván 

34 A SZÁZADELÕ POLITIKAI IRÁNYZATAI ÉS TISZA ISTVÁN 

Püski Levente 

73 VÁLASZTÁSI RENDSZER ÉS PARLAMENTARIZMUS 

A HORTHY-KORSZAKBAN 

Olasz Lajos 

102 A KORMÁNYZÓI JOGKÖR 

Turbucz Dávid 

138 A HORTHY-KULTUSZ 

Ablonczy Balázs 

167 BETHLEN ISTVÁN ÉS TELEKI PÁL KONZERVATIVIZMUSA 

Spannenberger Norbert 

186 A POLITIKAI KATOLICIZMUS 

Békés Márton 

214 A LEGITIMISTÁK ÉS A LEGITIMIZMUS 

Vonyó József 

243 GÖMBÖS GYULA JOBBOLDALI RADIKALIZMUSA 

Paksa Rudolf 

275 SZÉLSÕJOBBOLDALI MOZGALMAK AZ 1930-AS ÉVEKBEN 

| 5

Ungváry Krisztián 

305 SZOCIÁLPOLITIKA, MODERNITÁS ÉS ANTISZEMITIZMUS 

IMRÉDY BÉLA POLITIKÁJÁBAN 

Kerepeszki Róbert 

341 A TURUL SZÖVETSÉG 

Ujváry Gábor 

377 KLEBELSBERG KUNO ÉS HÓMAN BÁLINT 

KULTÚRPOLITIKÁJA 

Romsics Gergely 

414 TÖRTÉNETPOLITIKAI GONDOLKODÓK 

Gyurgyák János 

449 SZÉLSÕJOBBOLDALISÁG A NÉPI MOZGALOMBAN 

Zeidler Miklós 

474 REVÍZIÓS TERVEK ÉS IRREDENTA KULTUSZ 

Egry Gábor 

506 ERDÉLY-KÉPEK ÉS MÍTOSZOK 

Nicolas Bauquet 

534 A MINDSZENTYZMUS 

557 A KÖTET SZERZÕI 

561 NÉVMUTATÓ 

6 | TARTALOM

Romsics Ignác 

BEVEZETÉS. AZ EURÓPAI ÉS A MAGYAR 

JOBBOLDAL ALAPTÍPUSAI 

A jobb- és baloldal politikai tartalommal történõ felruházása a 18. század 

végéig nyúlik vissza. Elõször 1789-ben használták a francia alkotmányozó 

nemzetgyûlés egyik vitakérdésével kapcsolatban kialakult két nagy tábor 

megjelölésére. Ez a dilemma a király vétójogára vonatkozott a kialakulóban 

lévõ új, alkotmányos monarchiában. Az egyik tábor azt szerette volna elérni, 

hogy a király megvétózhassa a parlament döntéseit. A másik viszont 

attól tartott, hogy a király és általában a végrehajtó hatalom erõsítése a régi 

kiváltságosok malmára hajtja a vizet. Ezért a népszuverenitás letéteményesének 

tekintett parlamentet kívánta felruházni a törvényalkotás kizárólagos 

jogával. E hosszan elnyúló vita során kezdett kialakulni és vált hagyománynyá, 

hogy azok, akik ragaszkodtak a király és az egyház különbözõ elõjogaihoz, 

az alkotmányozó nemzetgyûlés elnökétõl jobbra, míg az átalakulás 

radikálisabb, liberális és demokratikus hívei tõle balra foglaltak helyet. 

A vita végül kompromisszummal zárult. Az 1791-es alkotmány szerint a 

törvényhozó testület döntéseit a király nem semmisíthette meg, de hatályba 

lépésüket három évig akadályozhatta. Vagyis abszolút vétójog helyett relatív 

vétójogot kapott. 1 

A francia nemzetgyûlés 1789 és 1791 közötti vitáiban körvonalazódott 

jobboldal nem volt egységes. Egyik részük, akiket ellenfeleik és részben a 

mai francia szakirodalom is ellenforradalmároknak, ultráknak vagy reakciósoknak, 

míg mások integrálisnak vagy „igazinak” neveznek, lényegében a 

régi rend, vagyis a rendiség, illetve az abszolút királyi hatalom híve volt. 

Ideológusaiknak Joseph-Marie de Maistre és Louis de Bonald számítottak, 

akik továbbra is úgy gondolták, hogy minden hatalom istentõl származik, s 

a népszuverenitás nem egyéb kártékony mítosznál, illetve demagóg népbolondításnál. 

A természethez hasonlóan a társadalomnak is organikus rendje 

van, amely nem helyettesíthetõ a szabadság, egyenlõség és testvériség 

1. Michel Winock: La Droite. Paris, 2008, Plon, 19–21. Vö. Charles T. Goodsell: The Architecture 

of Parliaments: Legislative Houses and Political Culture. British Journal of Political Science, 

Vol. 18. No. 3. (July 1988) 287–302. 

| 7

jelszavain alapuló új intézményekkel. A társadalmi együttélés alapjai nem az 

emberi jogok, hanem a vallásosság, a szokások és a hagyomány. 2 

A jobboldal másik része, melynek megkülönböztetõ jelzõjeként a liberális, 

az alkotmányos és a monarchista honosodott meg, a forradalom alapcélkitûzéseit 

elfogadta. Vagyis a monarchisták egyetértettek a rendiség, a 

születési elõjogok és az abszolút királyság intézményének felszámolásával. 

A népszuverenitás elvéhez ugyanakkor a monarchikus hagyomány számos 

elemét társították. Lényegében tehát egy olyan angol mintájú alkotmányos 

királyságot képzeltek el, amelyben az uralkodónak és a felsõháznak juttatott 

jogokkal a népakaratot tükrözõ alsóház megfelelõképpen ellensúlyozható 

lett volna. Ily módon egyszerre küzdöttek a régi rendhez ragaszkodó ultraroyalistákkal 

és a liberális vagy demokratikus baloldallal. Álláspontjuk kifejtése 

során gyakran hivatkoztak Edmund Burke-re, az ír származású mérsékelt 

vagy „régi” whig politikusra és gondolkodóra, aki 1790-es mûvében 

(Reflections on the Revolution in France) máig ható érvénnyel fejtette ki a liberális 

konzervativizmus alapelveit. A társadalmi és politikai rend eszerint 

változtatható, sõt változtatandó is, ám minden reformnak a tapasztalaton, a 

múlt tiszteletén és az átörökített jogokon kell alapulni. 3 Saját ideológusuk 

a Franciaországon kívül kevéssé ismert Jean-Joseph Mounier, emblematikus 

politikai vezetõjük pedig a változatos életutat bejárt La Fayette márki volt. 

Az 1789 és 1791 közötti nemzetgyûlési vitákban és az ezekhez kapcsolódó 

politikai küzdelmekben a 19. századi francia, sõt bizonyos mértékben 

európai jobboldal két archetípusa született meg: a polgári átalakulás 

elõtti rendiség hierarchikus állapotát idealizáló antiliberális és autoriter 

ókonzervatívoké, és a polgári átalakulás mérsékelt változatát pártoló liberális 

konzervatívoké. Utóbbiak a monarchikus hagyomány egyes elemeinek 

megõrzésére törekedtek, és a társadalmak tervezett reformok útján történõ 

átalakításának lehetõségével szemben kételyeket tápláltak. A Napóleon 

bukása utáni restaurációs idõszak jellegét lényegében e két egymással is 

rivalizáló konzervatív irányzat határozta meg. A Bourbonok, különösen az 

1824-ben megkoronázott X. Károly támaszai az ekkortól legitimistáknak is 

nevezett ultramontánok vagy ókonzervatívok, az 1830-ban hatalomra került 

Lajos Fülöp támogatói pedig a liberális konzervatívok, más néven – az 

uralkodó származására utalva – orléanisták voltak. 4 

2. De Maistre és de Bonald gondolatait jól tükrözik azok a szövegrészletek, amelyek a Kontler 

László által szerkesztett Konzervativizmus 1593–1872. Szöveggyûjtemény címû kötetben (Budapest, 

2000, Osiris, 251–368.) jelentek meg. Vö. Bayer József: A politikai gondolkodás története. 

Budapest, 2003, Osiris, 207–218. 

3. Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról. Ford. Kontler László. Budapest, 1990, 

Atlantisz. Vö. Molnár Károly Attila: Edmund Burke. Budapest, 2000, Századvég Kiadó. 

4. René Rémond: Les Droites en France. Paris, 1982, Aubier, 46–98. 

8 | ROMSICS IGNÁC

Az 1830 és 1848 közötti ún. júliusi monarchia idõszakában a liberális 

konzervatívok lényegében elérték céljukat. A legitimista ultrák nagy része 

ismét emigrációba kényszerült, a köztársaságpárti és demokratikus 

töl tetû júliusi felkelés radikálisait pedig háttérbe szorították. Így akadálytalanul 

megvalósulhatott az üzletemberek, fõtisztviselõk és a volt nemesség 

egy részének „arany középnek” nevezett alkotmányos uralma. Ennek egyik 

legfontosabb alapeleme a cenzusos, vagyis a vagyonhoz kötött választójog 

volt, amely a több mint 30 milliós összlakosságból 200 ezer embernek 

engedett beleszólást a közügyekbe. A 18. században kidolgozott liberális 

doktrínának ez ugyan teljes mértékben megfelelt, a közben átalakuló francia 

társadalom politikailag öntudatossá váló kisparaszti és munkástömegeit 

azonban kielégítetlenül hagyta. Ez az elégedetlenség lett a táptalaja a francia 

jobboldal ekkortájt körvonalazódó harmadik 19. századi irányzatának: 

a bonapartizmusnak. Ez eleinte politikai mozgalmat és hozzá kapcsolódó 

ideológiát jelentett, majd a Második Császárság idõszakában (1852–1870) 

és azóta kormányzati rendszert is. 

A bonapartizmus gyökerei Napóleon örökös konzullá (1802), majd császárrá 

(1804) választásáig nyúlnak vissza. Ezeket olyan, az egész országra 

kiterjedõ népszavazások legitimálták, melyeken közel 4 millióan vettek 

részt. Közülük mindkét alkalommal több mint 3,5 millióan szavaztak igennel, 

vagyis Napóleon mellett, s a nem szavazatok száma mindössze néhány 

ezerre rúgott. A császár hatalma tehát nem istentõl, nem is a kevés jómódútól, 

hanem alulról, mintegy magától a néptõl eredt. Erre a valós hagyományra 

épültek rá azok a Balzac, Stendhal és Victor Hugo által is népszerûsített 

kultuszteremtõ toposzok, amelyeknek köszönhetõen a francia nemzet 

egy részének emlékezetében az egykori diktátor idõvel átalakult a hatalmasokkal 

szembeszálló „kis õrmesterré”, a forradalom örökösévé, a helyi 

uraságoktól szenvedõ parasztok védelmezõjévé, és végsõ soron a nemzeti 

egység és megbékélés megtestesítõjévé. A Napóleon-kultusz elsõsorban természetesen 

a veteránok, a rokkantak és a császári adminisztráció mellõzött 

tisztviselõi között hódított. De hitelre talált a társadalom más elégedetlenkedõ 

csoportjai körében is. A bonapartizmus, vagyis a felülrõl jövõ reformokat 

egy karizmatikus vezetõtõl váró „napóleoni eszme” a tömegek körében 

ilyenformán egyszerre testesítette meg a forradalom demokratikus és szociális 

öröksége iránti nosztalgiát, valamint az erõskezû vezetõ és a rend iránti 

vágyakozást. Vagyis egyszerre volt egalitáriánus, populáris és autoriter. 

A francia Második Császárság gyakorlatában ebbõl – miként egyébként az 

elsõében is – az utóbbi érvényesült. A férfiak általános választójogát ugyan 

bevezette, ám a jelölési eljárás szabályozásával és ellenõrzésével egyben 

formálissá is tette. Ezzel és a végrehajtói hatalom erõsítésével lényegében 

egy olyan császári tekintélyuralmat honosított meg, amelynek a szociális 

teljesítménye jócskán elmaradt az alsóbb rétegek várakozásaitól, s amely- 

BEVEZETÉS. AZ EURÓPAI ÉS A MAGYAR JOBBOLDAL ALAPTÍPUSAI | 9

en sem a nézetei miatt katedrájától megfosztott Michelet, sem Flaubert 

vagy Baudelaire nem találta helyét. A régi grandeur és gloire helyreállítását 

ígérõ bonapartizmus bázisát gyengítették a külpolitikai kudarcok, többek 

között az olasz egységmozgalom sikerei, valamint az 1858 és 1868 közötti 

kínai és mexikói vereségek is. 1870. szeptember 1-jén mindezt betetõzte Sedan, 

vagyis a porosz gyõzelem. 5 

Bár az angliai polgári átalakulás idõben és részben tartalmában is eltért 

a franciától, a francia nemzetgyûlés jobb- és baloldalának, illetve a jobboldal 

két konzervatív irányzatának megfeleltethetõ politikai csoportosulások 

a szigetországban is kialakultak. A francia ultrák törekvéseihez hasonló 

célokat az 1642 és 1648 között a király oldalán harcoló ún. gavallérok fogalmaztak, 

illetve – az 1660-as restauráció után – valósítottak meg. Az uralkodói 

hatalom isteni eredete és abszolút jellege mellett érvelõ, valamint az 

Anglikán Egyházat támogató – fõleg földbirtokos – királypárti csoportokat 

ettõl az idõtõl kezdték toryknak vagy Udvari Pártnak (Court Party) nevezni. 

A korai tory gondolkodás szerint az istentõl felszentelt király akaratát senki 

és semmi sem korlátozhatja, s annak mindenki engedelmeskedni köteles. 

Velük szemben szervezõdött meg az ún. whigek csoportja, más néven Vidék 

Párt (Country Party), amely az alkotmányos és parlamentáris hagyományhoz 

kötõdött. A whigek szerint egyetlen hatalom, így az uralkodóé sem 

lehet önkényes és teljes, miközben az alattvalóknak is rendelkezniük kell 

bizonyos jellegû és mértékû jogokkal. Ha az uralkodó vagy a kormányzat 

ezeket a jogokat megsérti, indokolt és jogos az alattvalók ellenállása. A tory 

gondolkodásra jellemzõ isteni joggal és feltétlen engedelmességgel tehát a 

whigek az alattvalók egyetértésén alapuló hatalommegosztás és törvényes 

kormányzás koncepcióját szegezték szembe. Néhány évtizeddel késõbb 

lényegében ez utóbbit képviselték a francia alkotmányos monarchisták. 

A 17. század végi és 18. század eleji belsõ küzdelmekbõl a whigek kerültek 

ki gyõztesen. Orániai Vilmos uralkodása (1689–1702) alatt megszilárdult 

az alkotmányos királyság intézménye, majd I. György idején (1714– 

1727) kialakult a királytól független miniszteri kabinet, amely az alsó- és a 

felsõházból álló parlamentnek tartozott felelõsséggel. Az intézményrendszer 

átalakulásával párhuzamosan a tory ideológia és politika is változott. 

Az irányzat fiatalabb nemzedékei a francia monarchistákhoz, illetve orléanistákhoz 

hasonlóan egyre inkább az alkotmányos királyság keretei között 

és a polgári átalakulást elfogadva politizáltak. Bár a királynak és az általa 

megtestesített tekintélynek továbbra is nagy jelentõséget tulajdonítottak, 

szuverén fõhatalomként fogadták el a parlamentet is. Módosult a szabadelvû 

whig ideológia és politika is. Alapvetõ céljaikat elérve egyes csoportjaik 

5. Winock: i. m. 57–86. 

10 | ROMSICS IGNÁC

sokat átvettek a toryk konzervativizmusából, hagyomány- és tekintélytiszteletükbõl. 

A 19. század elején lényegében két fõ kérdés választotta el a 

két tábort: a vámpolitika és a választójog. A whigek jellemzõen a szabad 

kereskedelem és a választójog kiterjesztése mellett érveltek, a toryk többsége 

ellene. Vagyis a toryk inkább király, az egyházi elit és a földbirtokosság, 

a whigek pedig a polgárság és általában a kapitalista vállalkozások 

érdekében (money interest versus landed interest) léptek fel. 6 

Az angol parlamentarizmus mindazonáltal kezdettõl fogva pragmatikusabban 

szervezõdött, mint a francia. A pártváltoztatás a 17-18. századi 

Albionban mindennapi jelenségnek számított, s mint Defoe is felfigyelt rá: 

nem igen volt államférfi, aki egész életében csak és kizárólag whig vagy 

csak és kizárólag tory lett volna merev ideológiai alapelvekkel. A két nagy 

politikai család közötti átjárás késõbb, az ipari forradalom és a 19. században 

megszilárdult kétpártrendszer körülményei között sem szûnt meg. 

A Konzervatív Párt, amelyet a választójog 1832-es kiszélesítése után eredetileg 

jobboldali toryk hoztak létre, a 19. század második felében a whigekbõl 

és a mérsékeltebb torykból ugyancsak 1832 után megalakult Liberális 

Párt egyre több frakcióját olvasztotta magába. Az 1920-as évekre ez a folyamat 

oda vezetett, hogy a Liberális Párt egyre inkább jelentõségét vesztette, 

s a polgárság érdekeit képviselõ, ám a liberális, sõt késõbb a demokratikus 

parlamentarizmus elveit teljes mértékben magáévá tevõ Konzervatív Párt 

baloldali ellenpólusává a szociáldemokrata Munkáspárt vált. 7 

Az angol politikai fejlõdés sajátossága fejezõdik ki abban is, hogy a két 

párt alsóházi képviselõi nem egymás mellett, hanem egymással szemben 

ülnek, s az, hogy az elnökhöz viszonyítva a terem jobb vagy a bal oldalát 

foglalják el, nem pártállásuktól, hanem a választási eredménytõl függ. Az 

elnök jobb oldalán mindig a kormánypártiak találhatók, míg bal oldalán az 

ellenzékiek foglalnak helyet. 8 

Az 1848 elõtti német államok politikai élete a francia minta szerint szervezõdött. 

Tehát a királyi vagy fejedelmi kormányzat hívei alkották a jobboldalt, 

míg a reformokat követelõ liberális és radikális pártok a baloldalt. 

Az 1848-as frankfurti német nemzetgyûlés ülésrendje ugyanígy alakult. Az 

elnöktõl balra a demokraták, vele szemben középen a liberálisok, míg jobb 

oldalon a konzervatívok foglaltak helyet. 9 A fogalomhasználat mindazon- 

6. Molnár: i. m. 16–32. és Christopher Hill: Az angol forradalom évszázada 1603–1714. Budapest, 

1968, Kossuth Könyvkiadó, 225–257. 

7. Egedy Gergely: Nagy-Britannia története, XX. század. Budapest, 1998, Aula, 9–58. A brit konzervativizmus 

19–20. századi történetére részletesen uõ: Brit konzervatív gondolkodás és politika, 

XIX–XX. század. Budapest, 2005, Századvég Kiadó. 

8. Norman Davies: Európa története. Budapest, 2000, Osiris, 653–654. 

9. Schlaglichter der deutschen Geschichte. Hrsg. von Dr. Helmut M. Müller. Mannheim, 1990, Bibliographisches 

Institut, F. A. Brockhaus AG, 158. 


által még bizonytalan volt. A nemzetgyûlés egyik tagja, Robert Blum, aki 

demokrata nézeteiért 1848 õszén életével fizetett, úgy általánosított, hogy 

a jobb és a bal kifejezések nem állandó ideológiai tartalmakat, hanem kizárólag 

a kormányhoz való viszonyt fejeznek ki. „A baloldaliak – írta – a szabadság 

mellett és a szabadság ellen is lehetnek, attól függõen, hogy a kormány 

ellene vagy mellette van. Ha egy népellenes kormányt a baloldaliak 

megdöntenek, és sikerül hatalomra jutniuk, akkor a megbuktatott párt, 

amely korábban jobboldalon állt, baloldalra kerül, és onnan veszi fel a harcot.” 

Erre azonban – tette hozzá gyorsan – „Németországban eddig nem 

volt példa”. Az „elnyomást” mindig a jobboldali kormány valósította meg, 

míg baloldalon mindig a „szabadság és a nép barátai” ültek. 10 

1848 után a német szóhasználatban is a frankfurti nemzetgyûlés ülésrendje 

által kifejezett ideológiai tartalmak rögzültek. Jobboldalként a különbözõ 

konzervatív áramlatokat azonosították, amelyek porosz képviselõi 

IV. Frigyes Vilmos köré tömörülve a szent szövetségi idõk dinasztikus legitimizmusát 

képviselték. Vagyis a porosz királyi udvarban összpontosuló 

végrehajtó hatalmat igyekeztek védelmezni, sõt kiterjeszteni a parlament 

polgári, liberális erõivel szemben. Az 1850 és 1858 között kormányzó Otto 

von Manteuffel ennek érdekében visszaállította a földesúri rendõrségeket, 

rendszeresítette újabb hitbizományok létesítését, a politikai és sajtóügyeket 

kivonta az esküdtszék hatáskörébõl, valamint korlátozta az egyesülési és 

gyülekezési jogot. Néhány udvari tanácsadó fejében még a rendiség intézményeinek 

visszaállítása is megfordult, ám ennek kockázatát a király nem 

vállalta. A porosz kormányrendszer autoriter jellege késõbb tovább erõsödött. 

Otto von Bismarck, az 1862 utáni miniszterelnök nyíltan hirdette, 

hogy a kormányzás irányítása nem a parlament, hanem a király dolga – ha 

másként nem lehetséges, akár diktatúra árán is. 1862 és 1866 között – Bismarckkal 

együttmûködve – az uralkodó lényegében ezt is tette. A király körüli 

konzervatívok között ugyanakkor akadtak olyanok is, akik magukévá 

tették az alkotmányos monarchia elveit, s az uralkodót is azok betartására 

ösztönözték. A demokrácia elleni védõfalként felfogott alkotmányos jogrendszer 

mellett érvelõ konzervatívok vezéregyéniségei Friedrich Julius 

Stahl és Ernst Ludwig von Gerlach voltak, akik Kreuzzeitung néven adták 

ki lapjukat. Az ókonzervatívok és az alkotmányos monarchisták mellett az 

1850-es és 1860-as években új irányzat képviselõiként léptek fel az ún. reformkonzervatívok 

vagy szociálkonzervatívok, akik számára Lorenz von 

Stein szolgáltatta az elvi alapvetést. 1850-es munkájában (A franciaországi 

társadalmi mozgalmak története) von Stein társadalmi reformokat sürgetett 

10. Robert Blum 1851-ben, tehát posztumusz kiadott népszerûsítõ jellegû „államtudományi és politikai 

kézikönyvének” releváns passzusait részletesebben idézi ifj. Bertényi Iván: A jobboldal 

fogalma a 19. századi Magyarországon. Kézirat. 

12 | ROMSICS IGNÁC

a forradalmak megelõzése érdekében, miközben a népképviselet kárhoztatta, 

sõt a polgári parlament szerepét is elhanyagolhatónak mondta. A modern 

kor adekvát állama – hangoztatta – „a társadalmi reform királysága”. 

Ha az uralkodó élére áll e reformoknak, akkor „a társadalomnak az a része, 

amely fölött uralkodnak, hamarosan közvetlen érzésbõl, késõbb tudatosan 

a királysághoz, mint természetes védnökéhez és segítõjéhez fordul”. 11 

A különbözõ jobboldali áramlatokból, elsõsorban von Stein reformkonzervativizmusából 

nõtt ki az ún. „szociális császárság” eszméje, amely az 

1871 utáni bismarcki szociálpolitika alapja lett. Ezért és a „vaskancellár” 

autoriter politikája miatt Marx és nyomában mások nem minden alap nélkül 

rokonították Bismarck két évtizedes kormányzását a francia bonapartizmussal. 

A Habsburg Monarchiában Sándor Lipót fõherceg és magyarországi nádor 

dolgozott ki részletes javaslatot 1795 áprilisában a „francia eszmék” terjedésének 

megakadályozására, vagyis az ancien régime védelmére. Ez lett 

az alapja I. Ferenc reakciós politikájának és rendszerének, amelyet utóbb az 

1809-tõl külügyminiszterként, 1821-tõl pedig kancellárként tevékenykedõ 

Metternich nevével társítottak. Metternich politikájának lényege, melynek 

elvi alapvetését tanácsadóinak, Friedrich Gentznek és Heinrich Adam Müllernek 

a mûveiben találjuk meg, ugyanaz volt, mint a nyugat-európai ultráké 

vagy ókonzervatívoké: az uralkodó, az egyház és általában a feudális 

intézményrendszer védelme minden modernizációs törekvéssel szemben. 

A hagyományosnak nevezhetõ konzervativizmus mellett az 1840-es évekre 

azonban a Habsburg Birodalomban is kialakult egy olyan új konzervatív 

áramlat, amely felismerte, hogy a non movere politikája hosszabb távon 

folytathatatlan, s ezért a teendõ nem az ancien régime védelme, hanem a 

liberális reformtörekvések mérséklése és a hagyományokkal való összebékítése. 

Vagyis a fontolva haladás. A magyar konzervatív reformerek meghatározó 

személyiségévé gróf Dessewffy Aurél vált, aki részben Metternich 

számára kidolgozott 1839-es emlékiratában, részben az 1841-tõl megjelenõ 

Világ hasábjain fejtette ki nézeteit. Dessewffy Emil (Aurél testvére) és gróf 

Szécsen Antal vezetésével ez a csoport alakította meg 1846-ban a Konzervatív 

Pártot, amire a liberálisok az Ellenzéki Nyilatkozat 1847-es kibocsátásával 

válaszoltak. 12 

11. Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban. I. köt. Budapest, 2005, 

Osiris, 126–145., idézet a 133. oldalon. 

12. Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Budapest, 2003, Osiris, 141– 

143., 219–220., 231–233. (Pajkossy Gábor) – Dénes Iván Zoltán: Európai mintakövetés – nemzeti 

öncélúság. Budapest, 2001, Új Mandátum, 50–54. – A magyar újkonzervatívok („fontolva 

haladók”) nézeteit részletesen tárgyalja Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története. 

II. 1. köt. Budapest, 1999, Korona, 263–302. 


A korabeli magyar szóhasználat a nyugat- és közép-európai mintáknak 

megfelelõen baloldali címkével a reformországgyûlések liberális ellenzékét, 

jobboldalival az ancien régime híveit és az újkonzervatívokat vagy fontolva 

haladókat látta el. Egyebek mellett ezt tükrözte Kossuth Pesti Hírlapjának 

nyelvezete is. A lap 1841 és 1844 közötti számaiban a jobboldal kifejezés 

46-szor, a baloldal 50-szer, a jobboldali és a baloldali pedig egyaránt 50-szer 

fordul elõ. Ezek részben (fõleg a baloldal és a baloldali) európai, fõleg francia 

irányzatokat és személyeket, részben azonban (a jobboldal és a jobboldali 

szinte kizárólag) magyarországi csoportokat és személyeket jelölnek. 

Az utóbbiak („a jobboldal nagy tekintélyû grófja”, a „jobboldali ifjú báró” 

stb.) minden esetben mérsékelni vagy elgáncsolni akarják az ellenzékiek 

Kossuth által is támogatott reformjavaslatait. 13 

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a jobb- és baloldal jelentése 

két szempontból is módosult. A jobboldalhoz sorolhatók köre egyrészt 

kibõvült: nemcsak a forradalom ellenfeleit, hanem az 1848 decemberétõl 

Békepárt néven szervezõdõ mérsékelt támogatóit is felölte. A Márczius 

Tizenötödike beszámolója szerint a képviselõház 1848. augusztus 1-jei ülésén 

Kossuth szónoklata alatt „a jobboldal sápadtan hallgatott”. Ugyanebben 

a beszámolóban a kormány radikális ellenzékét baloldalként említették. 14 

Másrészt a belsõ átalakulás tartalmának és tempójának megítélésénél egyre 

fontosabb minõsítõ szemponttá vált a Bécshez, a fegyveres harchoz és végül 

a trónfosztáshoz való viszony. A Világos utáni években még inkább ez 

lett az osztályozás alapja. A Habsburg Birodalom fennmaradását magyar 

érdeknek elismerõ Deák Ferencet és körét, a leendõ Felirati Pártot így egyre 

többen nevezték jobboldalnak, míg a felbomlásra ítéltnek gondolt Ausztriától 

elszakadni kívánó Teleki Lászlót és követõit, vagyis a leendõ Határozati 

Pártot a baloldallal azonosították. 1867-ben, amikor a Határozati Párt mérsékeltjei 

Tisza Kálmán vezetésével saját pártot alakítottak, magukat éppen 

ezért Balközépnek nevezték. A baloldal fogalmát a párt programja így határozta 

meg: „A baloldal eddig is azon alapföltételbõl indult ki, ezután is csak 

azt fogadhatja el irányadóul, hogy Magyarország semmi más nemzetnek 

vagy országnak alá nem vetett, szabad és független ország.” 15 Az ellenzék radikális 

szárnyát, amely az emigrációból hazatért Kossuth-híveket tömörítette, 

ennek megfelelõen Szélbalnak vagy Szélsõbalnak nevezték. A Deák- párt 

és a Balközép 1875-ös egyesülését elfogadni nem tudó, az udvarhoz fel- 

13. Arcanum DVD Könyvtár III. Történelem. Kossuth Lajos hírlapírói munkássága. Pesti Hírlap 

1841–1844. 

14. Kossuth Lajos Összes Munkái. XII. köt. Kossuth Lajos 1848/49-ben. II. köt. S. a. rend. Sinkovics 

István. Budapest, 1957, Akadémiai Kiadó, 655. 

15. Magyarországi pártprogramok 1867–1919. Szerk. Mérei Gyula, Pölöskei Ferenc. Budapest, 

2003, ELTE – Eötvös Kiadó, 87. 

14 | ROMSICS IGNÁC

tétlenül hû konzervatív és liberális nagybirtokosok pedig Jobboldali Ellenzék 

néven alakítottak pártot. A dualizmus elsõ évtizedeinek magyar politikai 

pártjai tehát lényegében a kiegyezéshez, illetve a Bécshez való viszony 

alapján jöttek létre. Vagyis – mint Pölöskei Ferenc megállapította – „a pártok 

jobboldali vagy baloldali meghatározottsága nem társadalmi programjukra, 

konzervativizmusra vagy liberalizmusra vonatkozott, hanem közjogi 

értelmet nyert: a jobboldaliak a dualista rendszer fenntartói, a baloldaliak 

annak elutasítói voltak”. 16 

A 19. század elsõ felének európai jobboldali irányzatai szinte kivétel 

nélkül monarchisták voltak, s ha gyõzött a köztársaság, restaurációs politikát 

folytattak. A polgári átalakulás programjával szemben ugyanakkor 

elutasító vagy mérséklõ álláspontot foglaltak el. A század második felére az 

ultrakonzervatív legitimista irányzatok talajukat vesztették, a mérsékeltek 

pedig a politikai térfél baloldalán elhelyezkedõ liberális pártok parlamentáris 

partnereivé váltak. A „fontolva haladók” álláspontja csak mértékben, 

ütemben és módban, de nem alapjában és minõségben tért el a liberális 

felfogástól. A kor mindkét nagy politikai családja a polgári fejlõdés elõmozdítását 

tartotta feladatának. 

A század utolsó harmadára ez a politikai alaphelyzet jelentõsen módosult. 

Az elért vívmányok fenntartására és/vagy óvatos reformálására törekvõ 

konzervatív és liberális pártok uralmát jobbról és balról egyaránt súlyos 

kihívások érték. A gazdasági modernizáció természetes társadalmi következményeként 

kialakult ipari munkásság szocialista pártjai Nyugat-Európában 

a baloldal meghatározó, másutt számottevõ erejévé váltak. A jobboldalon 

ugyancsak új irányzatok léptek fel. Ezek a Szabó Miklós és mások 

által újkonzervatívnak és/vagy jobboldali radikálisnak nevezett irányzatok 

gazdasági téren a liberális szabad versennyel szemben az állam fokozottabb 

beavatkozásáért és a piacgazdaság érvényesülésének korlátozásáért, 

társadalmi síkon pedig a polgári átalakulás veszteseiért vagy magukat vesztesnek 

érzõ frusztrált csoportjaiért szálltak síkra. Ehhez a gazdasági-társadalmi 

programhoz – a régi típusú dinasztikus jobboldaltól eltérõen – szinte 

kivétel nélkül markáns nacionalizmus és nemritkán biológiai értelemben 

vett rasszizmus társult. Utóbbi elsõdleges célpontjaivá szinte mindenütt az 

örök emberi rossz és a kapitalizmus negatív jelenségeinek hordozóiként 

azonosított zsidók váltak. Az új jobboldal politikai programjának fontos része 

volt a pártok versengésére épülõ és lényegénél fogva korruptnak tartott 

parlamentarizmus bírálata, s a pozitív értékekkel felruházott hagyományos 

közösségek (család, falu, régió) dicsõítése. 17 

16. Uo. 9. 

17. Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867–1918). Budapest, 

2003, Új Mandátum, 11–50. 


A 19. század utolsó és a 20. század elsõ évtizedeiben alakot öltõ antiliberális 

jobboldalnak számos nemzeti keretek között megszervezõdött 

irányzata alakult ki. A franciaországi új jobboldal reménysége eleinte Boulanger 

tábornok, bázisa és szervezeti keretei pedig a különbözõ hazafias 

és népi ligák voltak. Legbefolyásosabb ideológusaivá a katolikus Édouard 

Drumont és a végletes individualizmustól a szülõföld és a hagyományok dicsõítéséig 

eljutott Maurice Barrès váltak. Mindketten az antiklerikális köztársasági 

alkotmány és a pártpluralizmusra épülõ parlamentarizmus kritikusai, 

mindketten nacionalisták, s mindketten antiszemiták voltak. 1886-os 

könyvében (La France juive vagyis A zsidó Franciaország) Drumont minden 

nehézségért és anomáliáért az ország alig 80 ezer fõt számláló zsidó 

polgárát tette felelõssé, míg Barrès a katonai szellem, a nemzeti energia és 

a hagyomány kultuszát népszerûsítette igényes és nagyhatású regényeiben. 

Az 1894-es Dreyfus-per idején és azután utóbbi a kettéhasadt Franciaország 

jobboldalát megtestesítõ antidrefuysardok egyik vezéralakjává és szószólójává 

vált. A Dreyfus-ügy kiváltotta politikai viharok tetõpontján, 1899-ben 

alakult meg az Action française nevû bizottság, és jelent meg az ugyanilyen 

címû lap. A századvég jobboldali szervezõdései közül Franciaországban ez 

a középkor felé forduló, s egyszerre német- és zsidóellenes szervezet futotta 

be a legnagyobb karriert. Már a 20. század elsõ éveiben intézményesült, 

és az I. világháború után a legbefolyásosabb jobboldali radikális irányzattá 

vált. Legfontosabb ideológusának Charles Maurras tekinthetõ, akinek egyik 

fõ törekvése a különbözõ radikális jobboldali irányzatok ideológiáinak szintetizálása 

volt egyetlen eszmerendszerré. 18 

Németországban három markánsan újjobboldali áramlat alakult ki. Elsõként 

az Adolf Stoecker evangélikus lelkész által 1878 után megszervezett 

keresztényszocialista mozgalom, amely a tõke korlátozását és a spekuláció 

büntetését (uzsoratörvény, börze- és luxusadó), a munkásság szociális 

helyzetének javítását és a bûnbakként beállított zsidóság elleni fellépést 

sürgette. Az ipari tõke érdekeivel szemben a mezõgazdasági termelõk támogatását 

hirdetõ, valójában azonban a közép- és nagybirtokosok érdekképviseletét 

ellátó Bund der Landwirte 1893-ban alakult meg. A szervezet 

célkitûzéseinek vonzerejére és propagandájának hatásosságára jellemzõ, 

hogy tagságának létszáma 1914-re meghaladta a 300 ezret. A keresztényszocialisták 

és a „gazdák” részben hagyományos keretek között maradó 

érdekvédelmi politikájánál radikálisabb és intellektuálisan innovatívabb 

programmal jelentkeztek azok a völkisch gyûjtõnéven összefoglalható csoportok, 

amelyek a német nacionalizmust forradalmasították. Az 1890-es 

18. Rémond: i. m. 148–180. Vö. Jacques Ploncard d’Assac: Doctrines du nationalisme. Paris, 1978, 

Editions de Chiré, 7–88. és Ernst Nolte: Der Faschismus in seiner Epoche. 5. Auflage. München–Zürich, 

2000, Piper, 85–127. 

16 | ROMSICS IGNÁC

években alakot öltõ irányzat eszmei alapvetését többek között Paul de Lagarde 

tekintélyes orientalista és Julius Langbehn író végezte el. Elõbbi az 

Osztrák–Magyar Monarchiában, sõt tágabban az egész Dél- és Kelet-Európában 

szétszórt németség egyesítését tûzte ki célul a Német Császárságon 

belül, utóbbi pedig a német nemzetkarakterológiát újította meg. A hagyomány- 

és a tekintélytisztelettõl átitatott német népkarakter igazi hordozója 

eszerint a parasztság. Neki köszönhetõ, hogy a modern és dekadens nyugati 

emberrel – elsõsorban a zsidósággal – és kultúrával szemben a németség 

és a német kultúra tartósabb és magasabb rendû értékeket képvisel. Ezen 

eszmék jegyében alakult meg 1894-ben az Alldeutscher Verband, amely nevének 

megfelelõen a birodalmon belüli és kívüli németek összetartozás-tudatának 

kialakítására, illetve erõsítésére törekedett. 19 A szervezet késõbbi 

elnöke, Heinrich Class több kiadást megért háború elõtti könyvében (Ha én 

császár lennék) az általános és egyenlõ választójog helyett a befizetett adó 

mértékétõl függõ plurális választójogot, a nõk politikától való távoltartását, 

valamint a lengyelek és a szociáldemokrácia („hazánk ellensége”) elleni fellépést 

követelte. Mindezt éles antiszemitizmussal – zsidók választójogának 

megvonása, adójuk kétszeresre emelése, a hadseregbõl és egyes értelmiségi 

pályákról való kizárásuk, valamint a további zsidó bevándorlás megakadályozása 

– társította. Az egyre markánsabb németországi antiszemitizmus 

egyik alapmûvét Houston Stewart Chamberlain írta (Die Grundlagen des 

XIX. Jahrhunderts, 1899). A németté asszimilálódott angol arisztokrata szerint 

a németség nem kultúrtörténeti alapon, hanem biológiai tulajdonságainál 

fogva számított magasabb rendû, a zsidóság pedig alacsonyabb rendû 

fajnak. 20 

A magyarországi újjobboldalnak két nagy áramlata alakult ki: a politikai 

katolicizmus, amelyet az 1895-ben megalakított Néppárt testesített meg, és 

az agrárius érdekvédelem, amelyet az 1896-ban megalakult Magyar Gazdaszövetség 

karolt fel. A századfordulós magyar újjobboldalt európai megfelelõjéhez 

hasonlóan az 1848 utáni polgári átalakulás, illetve általában a liberalizmus 

bírálata jellemezte. A liberális eszme eszerint megvalósíthatatlan 

utópiának bizonyult, sõt önmaga ellentétébe fordult. A szabad verseny nem 

szabadságot hozott, hanem annak ellentétét: az erõsek uralmát a gyengék 

fölött. Morálisan ez elfogadhatatlan és rosszabb, mint a rendiség, amelynek 

keretei között a földesúr nemcsak uralkodott jobbágyai fölött, hanem gondoskodott 

is róluk. Az újjobboldal mindazonáltal nem a rendiséget kívánta 

restaurálni. Éppen ellenkezõleg: a liberalizmussal és a pártpluralizmussal 

szemben olyan modern érdekképviseleti rendszer kidolgozását tervezte, 

19. Szabó: i. m. 51–60. 

20. Az ún. Császárkönyvvel és általában a századvég és a századelõ német antiszemitizmusával 

részletesen foglalkozik Winkler: i. m. I. köt. 208–217. és 287–292. 


amely kikapcsolta, de legalábbis korlátozta volna a gazdasági versenyt, s 

a társadalmat is a szolidaritás, a gyengékrõl és elesettek való gondoskodás 

elve alapján szervezte volna újjá. 21 

A német- és franciaországiakhoz hasonlóan a magyarországi neokonzervatív 

áramlatoknak is integráns része volt az antiszemitizmus. A lakosság 

5 százalékát kitevõ zsidóság, amely a nyugat-európainál lényegesen magasabb 

volt, a magyarországi gazdasági modernizáció és a polgári átalakulás 

folyamatában közismerten meghatározó szerepet játszott. Ez tömeges felemelkedéssel 

és látványos vagyonosodással járt együtt. Az átalakulás veszteseit 

ez elkerülhetetlenül ellenük hangolta. A gazdasági és társadalmi ellentétekhez 

markáns kulturális különbségek társultak. Mindezek miatt már 

az 1870-es években megjelent a zsidó bevándorlás korlátozásának, majd a 

zsidók kitelepítésének a követelése. Istóczy Gyõzõ, aki 1883-ban egy rövid 

életû antiszemita pártot (Országos Antiszemita Párt) is alakított, azt terjesztette, 

hogy a liberalizmus és a demokrácia elveinek hirdetésével a zsidóság 

valójában a keresztény társadalmat akarja lerombolni, hogy helyébe állíthassa 

a maga uralmát. 22 

Az újkonzervatív irányzatok fellépése, valamint a különbözõ polgári, 

munkás- és parasztpártok megjelenése a 20. század elejére jelentõsen átrendezte 

az 1860-as években közjogi kérdések mentén kialakult magyar 

pártrendszert. Az új pártok jellemzõen ideológiai pártok voltak, amelyek a 

Bécshez való viszonynak a korábbiaknál általában jóval kisebb jelentõséget 

tulajdonítottak. A jobboldal és a baloldal jelentéstartományának átalakulását 

azonban mindez még nem vonta maga után. A Pallas Nagylexikon 

1893-as II. kötetében és a Révai Nagy Lexikon I. világháború elõtt kiadott 

II. kötetében a baloldal egyaránt a hagyományos balközép, illetve szélsõbal 

és szélbal értelemben jelent meg. Vagyis a függetlenségi ellenzék két 

irányzatát jelölte. A jobboldal és a jobboldali szavak pedig nem is szerepelnek 

e két reprezentatív lexikonban. Ugyanezt konstatálhatjuk Ady Endre 

publicisztikájában is. A magyar politikai élettel összefüggésben a baloldal 

fogalmát és a baloldali jelzõt a költõ egyszer sem, a jobboldali jelzõt pedig 

egyetlen alkalommal használta. Egyik 1902-es parlamenti tudósításában 

említette meg, hogy „A fiatal negyvennyolcas, stréberkedõ honatyák, 

Papp Zoltán, Lengyel Zoltán és társaik a jobboldal felé ordítoznak”. Vagyis 

a jobboldal az õ szóhasználatában is kormánypárti Szabadelvû Párttal volt 

azonos. 23 A manapság jobboldalinak tekintett politikai erõk a kortárs Jászi 

Oszkár 1907-es programadó írásában (Az új Magyarország felé) „klerikális”, 

21. Szabó: i. m. 120–143. 

22. Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, 2001, Osiris, 314–338. 

23. Ady Endre Összes Prózai Mûvei. III. köt. Szerk. Koczkás Sándor, Vezér Erzsébet. Budapest, 

1964, Akadémiai Kiadó, 203. 

18 | ROMSICS IGNÁC

„úri”, „nacionalista”, „militarista” és „agrárfeudális” jelzõket kaptak, 24 míg 

a konzervatív Bethlen István egyik 1910-es parlamenti beszédében az ellenoldalt 

internacionalistaként, radikálisként és nagybirtokellenesként, szellemi 

termékeit pedig méreganyagként jellemezte. 25 A szellemi, elsõsorban az 

irodalmi életben viszont kezdett terjedni a „régi” és az „új” Magyarország 

jobb- és baloldalként történõ azonosítása. A kortárs Schöpflin Aladár az 

1930-as évek elején úgy emlékezett vissza a háború elõtti évek irodalmi 

életére, hogy az addig szokásos nemzeti-nemzetietlen minõsítést akkorra 

felváltotta a jobboldal-baloldal dichotómiája. „Akik meg voltak elégedve a 

fennálló politikai, társadalmi és gazdasági renddel, s legfeljebb részletkérdésekben, 

apró melléktünetekben éltek a kritika jogával – írta –, azok a 

jobboldalon sorakoztak, az elégedetlenek, akik a társadalom egyensúlyát 

szerették volna megváltoztatni, a baloldalra szorultak. […] A baloldal a 

szabad-ot sokkal szélesebbre mérte, míg a jobboldal mindenütt erkölcsi, 

politikai, társadalmi és ízlésbeli tabukat állított fel.” 26 

A Schöpflin által körülírt és az irodalmi életre vonatkoztatott ideológiai 

tartalmakat a jobboldal és a baloldal fogalma – a reformkorban és 

1848-ban egyszer egyébként már használatos módon – a magyar politikai 

nyelvben teljes körûen az I. világháború utáni években nyerte vissza. Ez 

két körülménnyel magyarázható. Részben az Osztrák–Magyar Monarchia 

felbomlásával, s ezáltal a közjogi kérdés idõszerûtlenné válásával, részben 

az 1918–19-es polgárháborús idõszak kiélezett politikai harcaival. A két forradalom 

és azt követõ ellenforradalom dinamikáját az 1920-as évek elején 

írott publicisztikájában Jászi éppúgy a jobboldal–baloldal, sõt szélsõbal és 

szélsõjobb fogalompárok segítéségével írta le, 27 mint naplóbejegyzésein alapuló 

visszaemlékezésében Kozma Miklós. 28 A baloldallal természetesen 

mindketten a forradalmi erõket, a jobboldallal pedig az ellenforradalmi csoportokat 

jellemezték, miközben a radikalizmus foka alapján egyes pártokon 

és csoportokon belül is beszéltek balszárnyról és szélsõbalról vagy jobbszárnyról 

és szélsõjobbról. Ez a fajta fogalomhasználat az 1930-as évekre 

általánossá vált, még ha pontos tartalmáról és magyarázó erejérõl vitáztak 

is a szellem emberei. 29 

24. Jászi Oszkár publicisztikája. Válogatás. Szerk. Litván György, Varga F. János. Budapest, 1982, 

Magvetõ Könyvkiadó, 89–105. 

25. Bethlen István gróf beszédei és írásai. I. köt. Budapest, 1933, Génius Könyvkiadó R.T., 45–46. 

26. Schöpflin Aladár: Van-e jobboldali és baloldali irodalom? Nyugat, 1933. 15–16. sz. 98–100. 

27. Jászi Oszkár publicisztikája… 349–350. és 359. 

28. Kozma Miklós: Az összeomlás 1918–19. Budapest, 1933, Athenaeum R.T. 53. 

29. A magyar Cobden Szövetség ezzel kapcsolatos ankétjának érdekesebb hozzászólásait és az 

1930-as évek végének értelmezési kísérleteinek némelyikét közli: Parlament, pártok, választások 

a Horthy-kori Magyarországon. I. köt. Szerk. Boros Zsuzsanna. Budapest, 2002, Rejtjel 

Kiadó, 191–240. 


Az I. világháború után Európa új államainak többségében liberális-demokratikus 

szellemû alkotmányokat fogadtak el, és általánossá vált a pártok 

versengésén alapuló parlamentarizmus. Az államrendszer hatalmi ágainak 

elkülönülésén és a felnõtt állampolgárok egészének vagy egyre nagyobb részének 

választójogán nyugvó politikai akaratképzés megkülönböztetések 

nélküli rendszere, vagyis a klasszikus polgári parlamentarizmus demokratizált 

változatai azonban nem tudtak stabilizálódni. Az 1920-as években 

mintegy féltucat, az 1930-as években több mint tíz, s a háború alatt még további 

öt európai államban alakultak ki olyan politikai rendszerek, amelyekben 

a hatalmi ágak részben vagy egészben összeolvadtak, s amelyekben a 

politikai hatalomért folytatott békés versengés intézményét vagy felszámolták, 

vagy korlátozták. Totális, a polgári társadalmak hagyományos politikai 

intézményeit teljes mértékben szétzúzó, s a vezérelvet maximálisan érvényesítõ 

diktatúra Németországban és Olaszországban jött létre. A többi a 

liberális-demokratikus parlamentarizmus és a totális diktatúra közötti átmenetet 

jelentõ autoriter kormányzati rendszer valamely változataként fogható 

fel. Az 1922-tõl nagyrészt nyílt szavazati rendszer, a numerus clausus és a 

kormánypárt leválthatatlansága miatt ezek egyike a magyarországi Horthyrendszer 

volt. Demokratikus vagy alapvetõen demokratikus jellegû politikai 

rendszerek a korszak egészében Európában megszakítás nélkül mindössze 

öt államban mûködtek: Nagy-Britanniában, Finnországban, az Ír Szabad 

Államban, Svédországban és Svájcban. 30 

A liberális-demokratikus rendszereket – a háború alatt német segédlettel 

– minden esetben jobboldali politikai pártok és mozgalmak döntötték meg 

vagy alakították át. (Kivétel ez alól a Szovjetunió, ahol az 1917-es demokratikus 

februári forradalom után ismeretes módon egészen más irányt vettek 

az események.) A célok elérésére szolgáló módszerek és eszközök szempontjából 

ezek két nagy csoportot alkottak. Egyikbe a parlamentarizmus játékszabályait 

elfogadó jobbközép vagy mérsékelten jobboldali szervezetek 

tartoztak, a másikba az erõszakos utcai politizálást is eszköztárukba emelõ 

szélsõjobboldaliak. Történeti és ideológiai szempontból összetettebb volt 

a kép. A jobboldalnak e tekintetben legalább három nagy típusát különböztethetjük 

meg. Ezek a következõk voltak: (1) a 19. század elsõ felében 

kialakult, s a polgári berendezkedéssel idõvel megbékélt, ám a demokráciától 

idegenkedõ konzervativizmus, amely különbözõ pártalakzatokban a 20. 

században is tovább élt; (2) a 19. és 20. század fordulóján alakot öltött 

antiliberális és antiparlamentáris nacionalista újjobboldal, amely az I. világháború 

után megerõsödött; s végül (3) az ennél is radikálisabb fasiszta és 

30. Eric Hobsbawm: A szélsõségek kora. A rövid 20. század története 1914–1991. Budapest, 1998, 

Pannonica Kiadó, 110. 

20 | ROMSICS IGNÁC

nemzetiszocialista mozgalmak, melyek az 1920-as és az 1930-as években 

szervezõdtek meg. 31 

A fasiszta ideológiák a felvilágosodás liberális és demokratikus örökségének 

teljességével szembefordultak, s a századfordulós újjobboldali irányzatok 

nacionalizmusát, rasszizmusát, populizmusát és vezérelvûségét is 

tovább radikalizálták. Felfogásuk szerint a fennálló rendszereket javítani 

nem lehetséges, a feladat erõszakos eszközökkel történõ megsemmisítésük. 

A polgári egyenlõség- és szabadságeszmény helyébe a nép, illetve a nemzet 

organikus egészként felfogott koncepcióját állították, miközben az emberi 

nem különbözõ csoportjai között is faji hierarchiát konstruáltak. A darwini 

evolúciós elméletbõl kiindulva azt feltételezték, hogy a nemzetek (népek-fajok) 

állandó létharcban állnak, melybõl a felsõbbrendûek kerülnek ki gyõztesen. 

Az alsóbbrendû népekkel a nekik tulajdonított értékek arányában 

bármit lehetett tenni: elfogadni szolgálataikat, elüldözni vagy áttelepíteni, 

sõt akár meg is semmisíteni õket. A közjót és a közakaratot megtestesítõ 

vezér által irányított szabályozott gazdaság, hierarchikus társadalmi rend és 

pártállami egyeduralom garantálja az arra érdemes népek vagy népközösségek 

fennmaradását és jólétét. 32 

A különbözõ fasiszta és fasisztoid szervezetek a többi jobboldali irányzathoz 

hasonlóan nemzeti keretek között mûködtek, és – mint errõl kötetünk 

több tanulmánya is tanúskodik – egy országon belül is többféle köntösben 

jelentkeztek. Tipizálásuk ezért rendkívül nehéz. Egyesek, mint például S. J. 

Woolf a fasiszta mozgalmak társadalmi bázisát alapul véve két nagy csoportot 

különítenek el: a nyugat-európait, valamint a közép- és kelet-európait. Az 

iparosodottabb nyugat-európai társadalmakban – beleértve Német- és Olaszországot 

is – a fasiszta mozgalmak bázisát alapvetõen a városi középrétegek, 

mindenekelõtt a kispolgárság szolgáltatta. A döntõen még mindig agrárjellegû 

kelet-európai országokban viszont – beleértve Finnországot is – a szegényebb 

paraszti rétegek is támogatóik közé tartoztak. Ebbõl következõleg 

a nyugati típusú mozgalmakat inkább a korporatív jellegû szociálpolitikai 

törekvések, a keletieket viszont romantikus miszticizmus és a föld újraelosz- 

31. A két világháború közötti európai jobboldali ideológiai irányzatokról természetesen számtalan 

hosszabb-rövidebb leírás és értelmezés áll az érdeklõdõk rendelkezésre. Ezek közül a 

következõ kézikönyveket használtuk: Jean Touchard: Histoire des idées politiques. Vol. II. Paris, 

1967, PUF, 802–839.; Andrew Heywood: Political Ideologies. An introduction. New York, 

2003, Palgrave Macmillan, 69–104., 155–187. és 214–235. és Politische Theorien von der Antike 

bis zur Gegenwart. Hrsg. von Hans-Joachim Lieber. Bonn, 1991, Bundeszentrale für politische 

Bildung, 781–820. – Csak a németországi irányzatokkal foglalkozik Edmond Vermeil: Doctrinaires 

de la révolution allemande 1918–1938. Paris, 1948, Nouvelles Éditions Latines; Ernst 

Nolte: Konservativismus und Nationalsozialismus. In Konservativismus. Hrsg. von Hans-Gerd 

Schuman. Königstein, 1984. Athenäum, 244–261. 

32. Póczik Szilveszter: Fasizmus-értelmezések. Budapest, 1994, Biadrukt Kiadó, 199–218. 


tásának igénye jellemezte. 33 Hasonló, a gazdasági-társadalmi fejlettséget tükrözõ 

premisszákból indult ki Ernst Nolte is, aki azonban négy nagy csoportot 

különített el. Ezek a következõk voltak: a délkelet-európaiak, amely csoportba 

a szokásos német látásmód szerint a magyarországiak is kerültek, a keleteurópaiak, 

beleértve a finn és a balti mozgalmakat is, a közép-európaiak (német, 

olasz, osztrák, cseh, svájci), valamint az észak- és nyugat-európaiak a 

spanyol és a portugál mozgalmakkal együtt. Nolte szerint az elsõ két csoportba 

tartozó országokban a társadalmi elõfeltételek még, a negyedikben pedig 

már nem voltak adottak ahhoz, hogy a fasiszta mozgalmak megerõsödjenek 

és hatalomra jussanak. Ezek a feltételek maradéktalanul csak a közép-európai 

országokban voltak adottak. 34 Az ideológiai különbségeket alapul véve 

két magyar kutató, Ormos Mária és Incze Miklós viszont három nagy típust 

azonosított. Az egyik kialakulásában a nemzeti sérelmek és célok, valamint a 

forradalmi fenyegetettség játszottak döntõ szerepet, s a gazdaság fejlesztése 

a kitûzött nemzeti céloknak rendelõdött alá. Ez jellemezte a német, az olasz 

és általában a közép- és dél-európai fasizmusokat. A nyugat- és észak-európai 

fasizmusok viszont jellemzõen közgazdasági színezetûek voltak, s a 

gazdasági modernizáció programjával léptek fel. Végül a harmadik csoportba 

sorolható finn, észt, lett és román fasizmusok egy-egy polgárosodó réteg 

áttörési kísérleteként értelmezhetõk a hatalmat kezében tartó, társadalmi bázissal 

nem vagy csak alig rendelkezõ elitcsoporttal szemben. 35 

A fasiszta és a mérsékelten jobboldali irányzatok természetesen nem 

mindig és nem mindenütt mûködtek együtt. Voltak országok, például 

Nagy-Britannia, ahol a konzervatívok túlnyomó többsége mindvégig megmaradt 

parlamentáris keretek között, s miközben a Munkáspártot természetes 

partnerének fogadta el, a fasisztákkal való együttmûködés – noha 

legismertebb vezérük, Sir Oswald Mosley az egyik legelõkelõbb angol arisztokrata 

családból került ki – fel sem merült körükben. A spanyol polgárháborúban 

viszont – néhány kivételtõl eltekintve – minden konzervatív árnyalat 

– beleértve a katolikus egyházat, a hadsereget és a nagybirtokosokat 

– szövetségre lépett a radikális jobboldallal, ahogy a köztársaságiak oldalán 

is együtt harcoltak a demokraták a szocialistákkal, a kommunistákkal és az 

anarchistákkal. A franciaországi konzervatívok ugyanakkor megosztottak 

voltak. Egyik részük aktívan közremûködött az 1940-es német gyõzelem 

után Vichy központtal megszervezõdött Pétain-féle autoriter állam irányításában, 

amely a nemzetközi pénztõke és a nemzetközi szocializmus ellen 

33. European Fascism. Ed. by S.J. Woolf. New York, 1969, Random House, 1–17. 

34. Ernst Nolte: Die faschistischen Bewegungen. München, 1976 [elsõ kiadás: 1966], DTV, 189– 

303. 

35. Ormos Mária – Incze Miklós: Európai fasizmusok 1919–1939. Budapest, 1976, Kossuth Könyvkiadó, 

116–143. 

22 | ROMSICS IGNÁC

egyaránt harcot hirdetve a legfõbb rossz megtestesítõivé a szélsõjobboldali 

mitológiákhoz hasonlóan a szabadkõmûvességet és a zsidóságot tette, s végül 

deportálásukat is végrehajtotta. Másik részük viszont az ellenálláshoz 

csatlakozott, és együtt harcolt a kommunistákkal és a szocialistákkal. A kelet-európai 

államokban, így például Lengyelországban, Magyarországon és 

a balti államokban a konzervatívok a fasiszta szélsõjobboldallal és a baloldallal 

szemben egyaránt a 19. századi típusú korlátozott parlamentarizmus 

intézményrendszerét, s persze saját hatalmukat védték. Ez azonban nem 

zárta ki, hogy egyes helyzetekben egyes csoportjaik a radikális szélsõjobbal, 

mások viszont a liberális és demokrata baloldallal mûködjenek együtt. 

Sõt az is elõfordult, hogy a helyzettõl függõen egyszer az egyikkel, máskor 

a másikkal léptek taktikai szövetségre. A magyar konzervatívok közül ezt 

tette például Bethlen István. 

A fasiszta és autoriter rendszerek II. világháború alatti politikája, mindenekelõtt 

az európai zsidóság nagy részének szervezett kiirtása a jobboldal 

fogalmát átmenetileg több országban diszkreditálta. A bonapartista hagyományhoz 

visszanyúló, a parlamentáris köztársaságot elnöki rendszerré 

alakító, és pártjába jobboldali kollaboránsokat és kommunista ellenállókat 

egyaránt befogadó de Gaulle például következetesen tagadta, hogy politikája 

jobboldali volna. Utódával, Georges Pompidou-val együtt a „közép” 

képviselõjének tekintette és nevezte magát. 36 Hasonló volt a helyzet Németországban, 

Olaszországban és a Benelux-államokban, ahol a kereszténydemokraták 

törtek elõre, és töltötték ki a keletkezett politikai vákuumot. 

A társadalmi és gazdasági igazságosság 19. század végéig visszanyúló katolikus 

eszméjét az 1945 utáni nyugat-európai kereszténydemokraták a 

parlamentarizmus demokratikus felfogásával ötvözték. Alkalmanként még 

koalícióra is léptek a liberális és a szocialista pártokkal. A parlamenti patkó 

centrumában és/vagy attól jobbra elhelyezkedõ kereszténydemokrata, 

keresztényszocialista és más konzervatív és konzervatív-liberális színezetû 

pártok a háború utáni évtizedekben a baloldal pártjaival együttmûködve 

alakították ki a társadalom legelesettebb rétegeit is szociális védelemben 

részesítõ jóléti társadalom modelljét, és szilárdították meg az állampolgárok 

közötti teljes politikai jogegyenlõséget biztosító liberális demokrácia 

intézményrendszerét. A demokratikus szellemmel feltöltõdött jobboldal 

vagy jobbközép, amelynek emblematikus alakja Nyugat-Németországban 

Konrad Adenauer, Olaszországban pedig Alcide de Gasperi volt, ezekben 

az években vált el markánsan az antiliberális és gyakran antiparlamentáris 

szélsõjobboldal különbözõ irányzataitól. 37 

36. Winock: i. m. 160–161. 

37. Niels Arbol: A kereszténydemokrácia Európában. Budapest, 1995, Barankovics István Alapítvány. 


A modern kereszténydemokrácia kialakulásában nagy szerepet játszottak 

maguk az egyházak is, amelyek vezetõi nyilatkozataikban és magatartásukkal 

egyaránt nyilvánvalóvá tették, hogy elfogadják a jóléti társadalmak 

és a modern demokrácia alapeszményeit. E téren különösen II. János Pál 

pápa 1981-es enciklikája (Centesimus annus) számít mérföldkõnek. Ebben 

szerepel, hogy „a keresztény hit nem ideológiai jellegû, egyáltalán nem törekszik 

a változó társadalmi és politikai valóságot merev modellbe zárni, és 

elismeri, hogy az ember élete koronként különbözõ és tökéletlen formában 

bontakozik ki. Az egyház tehát, miközben az ember transzcendentális méltóságát 

hangsúlyozza, a szabadság tiszteletben tartását tekinti irányadónak 

és módszerének”. Ebbõl kiindulva „nagyra értékeli a demokratikus rendszert, 

mint olyan rendszert, amely biztosítja a polgárok számára a politikai 

döntésekben való részvételt és garantálja a kormányzottaknak, hogy maguk 

válasszák meg és ellenõrizzék vezetõiket, vagy békés formában leváltsák 

õket, ha szükségesnek látszik”. 38 

A demokratikus alapelvek elfogadása és a demokratikus intézmények 

védelme ma is összeköti az ún. jobbközép és balközép pártjait. A 20. század 

végére ugyanakkor különbségeik is markánsabbá váltak. Az 1980-as 

években a jobboldali konzervatív pártok egyre inkább szakítottak a szociáldemokrata 

baloldal és a háború utáni koalíciós kormányok etatista gazdaságpolitikájával, 

s bizonyos mértékig rehabilitálták a régi liberális doktrínát. 

A gyakorlatban ez az adóterhek csökkentését, a vállalkozások mûködési 

feltételeinek javítását, az állami kezelésbe vett iparágak teljes vagy részleges 

magánosítását és a szociális kiadások lefaragását jelentette. Ilyen politikát 

elõször Margaret Thatcher brit miniszterelnök és konzervatív kormánya 

valósított meg az 1980-as évek elején. Késõbb más nyugat-európai kormányok 

is alkalmazták. E neokonzervatívnak nevezett gazdaságpolitikai fordulat 

mögött sajátos módon az a neoliberális közgazdaságtan áll, amely 

az állami szerepvállalást hangsúlyozó keynes-i elmélettel szembefordulva 

a szabadpiac akadálytalan mûködési feltételeinek biztosítását tekinti elsõdlegesnek, 

s a nagy vagyoni és jövedelmi különbségeket természetesként fogadja 

el. Az irányzat legismertebb teoretikusa az osztrák származású és 

munkásságáért 1974-ben Nobel-díjjal jutalmazott Friedrich August von 

Hayek volt. 39 

Társadalompolitikai téren és a termelési konfliktusokban a demokratikus 

jobboldal általában a munkaadói oldalt képviseli a zömmel baloldali 

munkavállalókkal szemben. Más társadalmi kérdésekben is jól látszik a különbség 

köztük. A jobboldal általában ellenzi az abortuszt, a drogfogyasz- 

38. Az egyház társadalmi tanításai. Dokumentumok. Szerk. Tomka Miklós, Goják János. Budapest, 

[1996], Szent István Társulat, 570–571. 

39. Bayer: i. m. 295–298. és Egedy: Brit konzervatív… 229–254. 

24 | ROMSICS IGNÁC

tás liberalizálását és az azonos nemûek együttélésének jogi egyenjogúsítását, 

míg a baloldal ugyanezeket inkább támogatja. A védelmi politikának 

és a fegyverzetek korszerûsítésének a jobboldal nagyobb jelentõséget tulajdonít, 

a pacifistább baloldal kisebbet. Kulturális téren az egyik legfõbb 

választóvonal a valláshoz való viszony: a jobboldaliak inkább, a baloldaliak 

kevésbé istenhívõk. Fontos különbség a család szerepének eltérõ megítélése 

is. A jobboldaliak inkább a hagyományos családmodell hívei, míg a 

baloldaliak nevelési elvei modernebbek, vagyis liberálisabbak. 40 

A demokratikus rendszerek II. világháború utáni elterjedése és megszilárdulása 

nem jelentette a fasizmus és általában az antidemokratikus 

szélsõjobboldal eltûnését Európából. Portugáliában és Spanyolországban 

1974–75-ig állt fenn Salazar és Franco autoriter rendszere. A demokratikus 

országokban fasiszta csoportok, sõt helyenként pártok mûködtek. Ezek 

bázisát elsõsorban a volt frontharcosok és a felelõsségre vonást elkerülõ 

alacsonyabb beosztású náci pártfunkcionáriusok alkották. Nyugat-Németországban 

több mint 100 ilyen csoportot tartott nyilván a Belügyminisztérium. 

Ezek taglétszáma az 1950-es évek közepén 78 ezerre, az 1960-as 

évek közepén 27 ezerre rúgott. Ennél jóval nagyobb bázisra támaszkodtak 

az olasz újfasiszták, akik Olasz Szociális Mozgalom néven az olasz politikai 

életnek is jelentõs tényezõivé váltak. Az 1946-ban alakult szervezet 

az elmúlt évekig közel félmilliós tagsággal rendelkezett, és támogatottsága 

két választástól eltekintve 5 és 8 százalék között ingadozott. Az 1980-as 

években Olaszország negyedik legerõsebb pártja volt. A párt 1950-es évekbeli 

fõtitkára, Giorgio Almirante nyíltan hangoztatta, hogy „Az államférfiak 

és eszméik, filozófiáik fölötti végsõ ítéletet nem a hadiszerencse mondja 

ki”. Nem kétséges, hogy kikre és kiknek az eszméire gondolt. Bár a szervezet 

új vezetõje, Gianfranco Fini az 1990-es években mindent megtett a párt 

szalonképessé tétele érdekében, a párt nevének megváltoztatását (Nemzeti 

Szövetség) és alkalmazkodását a parlamentáris követelményekhez többen 

taktikai lépésnek tekintik. 41 

A „hagyományos” fasiszta szélsõjobboldali irányzatok mellett az 1970as 

évektõl ún. újjobboldali áramlatok (Nouvelle Droite, New Right, Neue 

Rechte, Nuova Destra) is megjelentek. Ezek ideológusai általában a háború 

elõtti antiliberális, antiegalitáriánus, elitista. paternalista, tekintélytisztelõ 

és rasszista eszméket fogalmazzák újra, és egészítik ki az aktuális helyzetre 

vonatkozó egyéni reflexióikkal. Ezek között döntõ helyet foglal el a 

jóléti államtól való elhatárolódás, valamint a bevándorlás-ellenesség és az 

idegengyûlölet. Az irányzat mindazonáltal rendkívül sokágú, és országon- 

40. Körösényi András: A magyar politikai rendszer. Budapest, 1998, Osiris, 96–97. 

41. European Fascism… 338–339. és Petõcz György: A történelem mítoszai. Mozgó Világ, 2000. 

1. sz. 59–70. 


ként is különbözik. Alain de Benoist, aki a francia Nouvelle Droite legismertebb 

ideológusa, egyformán támadja a marxizmust és a „velejéig perverz 

kommunizmust”, az „amerikai globalizációt”, valamint az „intoleráns” és 

teokratikus kereszténységet. Rasszista, idegenellenes, a viking hagyomány 

tisztelõje, s a korunkra jellemzõ „szolgamorállal” szemben a nietzschei 

értelemben vett Übermensch etikájának a népszerûsítõje. A német Neue 

Rechte viszont, amely az 1968-as baloldali diákmozgalmak reakciójaként 

szervezõdött meg, hangsúlyozottan keresztény alapokon áll, s a weimari 

idõszak konzervatív forradalmának ideológusaihoz (Carl Schmitt, Ernst 

Jünger, Oswald Spengler stb.) nyúl vissza. 42 Ismét más jellegû az angol 

New Right, amelynek egyik legismertebb mentora a tekintélyes újkonzervatív 

filozófiaprofesszor, Roger Scruton, aki Hegelre, Burke-re, Hayekre és 

a tory hagyományra hivatkozva az egyéni kezdeményezés (szabad piac), a 

felelõsségtudat, a tisztelet, a tekintély, a vallás és a hagyomány szerepének 

fontosságát hangsúlyozza. 43 

A viszonylag szûk körökben ható intellektuális és elitista új jobboldal 

mellett a 20. század utolsó harmadában tömegbefolyással rendelkezõ új 

szélsõjobboldali pártok és mozgalmak is megszervezõdtek. Ezek közül 

közismert a francia Nemzeti Front, amelyet 1972-ben alapított Jean-Marie 

Le Pen. Le Pen sikeresen integrálta pártjába az Action française-re és Pétain 

„nemzeti forradalmára” nosztalgiával gondoló nacionalistákat és antiszemitákat, 

a dekolonizáció veszteseit, a mai idegengyûlölõket és több más új 

jobboldali csoportot. Vonzerejére mi sem jellemzõbb, mint hogy az 1995ös 

elnökválasztáson a szavazatok 15 százalékát, a 2002-esen pedig csaknem 

17 százalékát szerezte meg. A 2002-es választások azonban mást is 

megmutattak. Nevezetesen azt, hogy a szélsõjobboldallal szemben a köztársaság 

minden híve – baloldaliak, centristák és mérsékelt jobboldaliak – 

egységet tudnak mutatni. Vagyis a szélsõjobboldal és a jobbközép II. világháború 

után rögzült elkülönülése Franciaországban ma is érvényben van. 

A választások második fordulóján elért 82 százalékos eredményével így lett 

elnök a neo-gaullista Jacques Chirac. 44 Olaszországban hasonló ideológia 

jegyében szervezõdött meg a Lombard, illetve Északi Liga, Nagy-Britanniában 

az 1967-ben létrejött Nemzeti Front – az 1980-as évektõl Brit Nemzeti 

Párt –, amely markáns bevándorlás-ellenességével elsõsorban a rasszista 

42. Michael Minkenberg: Die Neue Radikale Rechte im Vergleich: USA, Frankreich, Deutschland. 

Opladen, 1998, Westdeutscher Verlag. – Az új jobboldal elméleti, elsõsorban közgazdasági 

jellegû nézeteire lásd Az új jobboldal és a jóléti állam. Szerk. Bujalos István, Nyulas Mihály. 

Budapest, 2002, Hirschler Rezsõ Szociálpolitikai Egyesület. 

43. Roger Scruton: Mi a konzervativizmus? Budapest, 1995, Osiris. Vö. Egedy: Brit konzervatív… 

255–263. 

44. Winock: i. m. 152–182. 

26 | ROMSICS IGNÁC

eállítottságú fehér munkásfiatalok körében hódít; s több kisebb, döntõen 

ugyancsak az idegengyûlöletet tematizáló német párt. Ausztriában a jobboldali 

radikális Szabadság Párt található a politikai paletta jobb szélén, míg 

a szociáldemokratákkal többször közösen kormányzó Néppárt a jobbközép 

pozícióját foglalja el. 45 

A Szovjetunió fennhatósága alá került kelet-európai államokban, így 

Magyarországon is 1945 után nem pártpolitikai pluralizmus és demokratikus 

parlamentarizmus, hanem kommunista diktatúra alakult ki. A szélsõjobboldalinak 

minõsített pártok, amelyek közé Magyarországon a konzervatívok 

jelentõs részét tömörítõ kormánypártot is sorolták, a fegyverszüneti 

szerzõdés értelmében újjá sem szervezõdhettek. Az 1945-ös – még demokratikus 

– választásokon így csak az 1945 elõtti autoriter rendszer baloldalinak 

számító ellenzéki pártjai indulhattak. Ez a körülmény ismét a baloldal 

és jobboldal fogalmának átértelmezésével járt együtt. Azzal, hogy a két 

munkáspárt, a kommunista és a szociáldemokrata, valamint a Nemzeti Parasztpárt 

1946 márciusában megalakították a Baloldali Blokkot, a koalí ciós 

kormány vezetõ erejét adó Kisgazdapártot, illetve ennek utódpártjait automatikusan 

jobboldallá minõsítették. Igaz, a kommunisták által mozgatott 

szervezet 1946. március 5-i programja még csak a Független Kisgazdapárt 

„reakciós jobbszárnya” ellen hirdetett harcot. 46 Ám rövid idõn belül mindazok 

a demokratikus erõk – kisgazdák, parasztpártiak és szociáldemokraták 

– jobboldalivá minõsültek, akik akadályozni próbálták a kommunista 

hatalomátvételt vagy egyszerûen csak nem értettek azzal egyet. A pártdokumentumok 

mellett ezt a nyelvet használták a jelenkorral foglalkozó történeti 

munkák, például a Molnár Erik által szerkesztett kétkötetes Magyarország 

története utolsó fejezete is. A Kisgazdapárt eszerint olyan „jobboldali 

gyûjtõpárt” volt, amely a „régi ellenforradalmi és klerikális köröket” is magában 

foglalta, s az abból kivált „szélsõjobboldali képviselõk” által létrehozott 

Szabadság Párt „demokratikus szólamai ellenére valójában szélsõségesen 

reakciós alakulat volt”. 47 A késõbbiekben, 1956 után a forradalom 

politikai vezetését adó kommunisták is jobboldali, mégpedig „revizionista 

jobboldali” címkét kaptak. 1968-ban maga Kádár így beszélt errõl: „A párt 

kétfrontos harcot hirdetett meg, és folytat mind a mai napig. Egyidejûleg 

harcolt a dogmatizmus, a szektarianizmus, az álbaloldaliság, valamint a revizionizmus, 

a jobboldaliság, a reakciós osztályellenség, az ellenforradalmi 

45. Wörterbuch Staat und Politik. Hrsg. von Dieter Nohlen. Bonn, 1991, Bundeszentrale für politische 

Bildung, 568–569. 

46. Magyar történeti szöveggyûjtemény 1914–1999. I. köt. Szerk. Romsics Ignác. Budapest, 2000, 

Osiris, 461–462. 

47. Lackó Miklós: A magyar népi demokrácia története. In Magyarország története. II. köt. Szerk. 

Molnár Erik. Budapest, 1964, Gondolat Könyvkiadó, 490. és 504–505. 


elemek ellen.” 48 Ehhez idomulva az 1960-as Új Magyar Lexikon minden 

„reakciós, haladásellenes” pártot, személyt és magatartást jobboldalinak 

minõsített, utalva „egyes polgári parlamentek” szokásos ülésrendjére is. 

A baloldali természetszerûleg a „reakcióval szemben álló” pártok, személyek 

és magatartásformák minõsítõ jelzõje volt. 

Az 1989–90-es rendszerváltás idõszakának szervezeteket és ideológiákat 

jelölõ leggyakoribb jelzõi a demokratikus, a liberális, a magyar és a nemzeti 

voltak. A jobboldali minõsítést, illetve jelzõt eleinte egyetlen új szervezõdés 

sem vállalta, s nevében a baloldalit is csak kettõ: az MSZMP-én belül 1988 

õszén megszervezõdött Baloldali Alternatíva Egyesülés, s a „kapitalista restauráció” 

megakadályozását célul tûzõ, 1990-ben létrejött Baloldali Revízió 

Pártja. Az új parlamentben azonban hamar polgárjogot nyert mindkét kifejezés. 

1990 és 2000 között a jobboldal szó 44-szer, a jobboldali jelzõ pedig 

50-szer hangzott el a T. Ház plenáris ülésein. Ezek egy része a Horthy-korszakra, 

illetve az 1945 utáni koalíciós idõszakra vonatkozott. Másik részük 

viszont a jelenre. Elõször Gadó György (SZDSZ) nevezte a hárompárti 

(MDF, FKgP, KDNP) kormánykoalíciót jobboldalinak 1992-ben. Ugyanebben 

az évben azonban már Boross Péter és Orbán Viktor (Fidesz) is használta 

e jelzõt és ennek ellentétét. Utóbbi 1992. november 17-én jelentette ki, 

hogy „A jobboldal egyfolytában a szélsõbaloldali veszélyre mutogat, a baloldal 

pedig állandóan a szélsõjobboldali veszélyt idézi fel”. Néhány évvel 

késõbb, 1996. szeptember 18-án ugyanõ a parlament akkori ellenzéki erõit 

(MDF, Fidesz, FKgP, KDNP) összefoglalóan és történelmi gyökereikre utalva 

„demokratikus jobboldalnak”, illetve „jobbközépnek” nevezte. 49 Az 1994 

és 1998 között kormányzó MSZP–SZDSZ koalícióval kapcsolatban ugyanakkor 

terjedt a megbélyegzõ „baloldali blokk” minõsítés. Ezt valószínûleg 

Csurka István használta elõször 1992-es politikai pamfletjében, majd õt követve 

sokan mások is. Az 1994-es új kormány megalakulása utáni napokban 

Petõ Iván (SZDSZ) méltatlankodott is emiatt a parlamentben. 50 

A politikusok körében terjedõ új nyelvre az elmélet emberei gyorsan 

reagáltak. A Politikatudományi Szemle hasábjain 1993-ban vita kezdõdött 

a fogalom-pár alkalmazhatóságáról. A vitaindítót jegyzõ Körösényi András 

nemcsak jobboldal és baloldal használhatósága mellett érvelt, hanem úgy 

vélte, hogy „Magyarországon a politikai élet pluralizálódását követõen a 

baloldal-jobboldal skála a politika és a pártok közötti verseny legfontosabb 

értelmezõ és vonatkoztatási keretévé vált”. Ennek bizonyságaként azonnal 

be is sorolta az egyes pártokat. Az MDF, a Kisgazdapárt és a Keresztényde- 

48. Kádár János: Válogatott beszédek és cikkek. Budapest, 1975, Kossuth Könyvkiadó, 260. 

49. Arcanum Digitéka. Országgyûlési Napló 1990–2000. 

50. Uo. és Csurka István: Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja 

kapcsán. Magyar Fórum, 1992. augusztus. 

28 | ROMSICS IGNÁC

mokrata Párt koalícióján alapuló kormányt „jobbközépként”, ellenzékét pedig 

„baloldali liberális (SZDSZ, Fidesz) és szocialista (MSZP)” pártokként 

határozta meg. Ehhez hozzátette: „A baloldal jobboldal skála középsõ tartományában 

helyet foglaló liberális centrumpártként számon tartott SZDSZ 

és Fidesz közül az elõbbi valójában inkább baloldali liberális párt, amilyen 

például a nyolcvanas évek elõ felének brit liberális-szociáldemokrata pártszövetsége 

(majd liberális demokrata párt), s nem jobboldali liberális, mint 

például a Giscard d’Estaing vezette francia UDF”. 51 

Az 1990-es évek második felében a pártok, politikusok és közéleti személyiségek 

sommás besorolása a jobb- vagy a baloldal táborába általánossá 

vált. A bal és a jobb címû publicisztikájában Debreczeni József 1999-ben 

Körösényihez hasonlóan értelmezte a magyar politika szerkezetét. Mint 

„konzervatív liberális” párt erre az idõre a Fidesz átkerült a jobboldali térfélre, 

amelynek a szélén akkor még a MIÉP helyezkedett el. Az SZDSZ viszont 

„radikálliberális” pártként maradt a baloldalon. 52 Ugyanebben az évben 

Lovas István Jobbegyenes címmel jelentette meg cikkeinek gyûjteményét. 

2002-ben megalakult a Jobbik Magyarországért Mozgalom, s Gyurcsány Ferenc 

2004-ben Merjünk baloldaliak lenni címmel írt programot. 

Több mint két évszázad jobboldali ideológiáinak és mozgalmainak áttekintésébõl 

egyik legfontosabb tanúságként azt vonhatjuk le, hogy igen nehéz, 

sõt talán lehetetlen olyan általános érvényû definíciót megfogalmazni, 

amely minden kor minden országának minden jobboldali irányzatára találó. 

Körösényi András, aki idézett tanulmányában, majd utóbb a magyar politikai 

rendszerrel foglalkozó 1998-as könyvében is erre kísérletet tett, így fogalmaz: 

„A jobboldal […] a konzervatív világképre épít: a racionális emberi 

cselekvésnek a korlátait, a szokásoknak és tradícióknak pedig a jelentõségét 

hangsúlyozza. […] a társadalomfejlõdés vonatkozásaiban evolucionista, az 

intézményi változások lehetõségeit illetõen reformista, ideológiailag pedig 

antiutópista. A társadalmi egyenlõtlenséget és tagolódást szükségszerûnek 

tartja. A rend és az autoritás híve. A demokrácia korlátlan kiterjesztésével 

szemben az alkotmányosságot tekinti garanciának, miközben védelmezi az 

állami autoritást, mint a polgári társadalom politikai-jogi garanciáját.” 53 

Nem lenne korrekt, ha Körösényin mint a jelennel foglalkozó politológuson 

azt kérnénk számon, hogy a 19. század jobboldali irányzatai jelentõs 

részének a világképére alig vagy inkább egyáltalán nem illik jellemzése. 

Az azonban joggal szóvá tehetõ, hogy – mint a vitában erre Gyurgyák Já- 

51. Körösényi András: Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta. Politikatudományi 

Szemle, 1993. 3. sz. 94–111, idézetek a 105. és 109. oldalon. 

52. Debreczeni József: A gyõzelem ára. Budapest, 2000, Osiris, 31–36. 

53. Körösényi: Bal és jobb… 96. Vö. uõ: A magyar politikai rendszer… 96–97. 


nos, Kovács András és mások is rámutattak 54 – a 20. századi jobboldali 

irányzatok egészére sem találó. Úgy tûnik, mintha Körösényi a polgári átalakulással 

megbékélt és a liberális-demokratikus parlamentarizmus keretei 

között mozgó „fontolva haladókat”, vagyis liberális konzervatívokat és kereszténydemokratákat 

azonosítaná a jobboldallal, s az 1945 óta is virulens 

szélsõjobboldal kívül esne látókörén. Miközben a baloldal ismertetõjegyeit 

sorjázván éppen fordítva jár el: a reformista szociáldemokrácia jelentõsége 

leírásában eltörpülni látszik a szélsõbaloldali kommunista és anarchista hagyomány 

mellett. Pedig a szélsõbalt éppen akkora különbség választja el a 

balközéptõl, mint a szélsõjobbot a jobbközéptõl, miközben a két szélsõség 

egymásra is hasonlít. 1992-es esszéjében (Mi az, hogy jobboldal?) Körösényihez 

hasonlóan a demokratikus jogrendbe integrálódott konzervativizmussal 

azonosította a jobboldalt Roger Scruton is. A jobboldal és baloldal 

– írja Scruton – egyaránt „a felvilágosodás korának szülötte, és abból az 

elképzelésbõl fogant, miszerint az ember saját sorsának kovácsa. A baloldallal 

szemben a jobboldal ezt nem egy heves mozdulatnak, hanem lassú 

folyamatnak látja. Tiszteletben tartja a társadalmi örökség tekintélyét, nem 

mintha tökéletesnek vélné, de belátja, hogy egyedül ez az, ami »adott«”. 55 

Körösényinél és Scrutonnál is vitathatóbb általánosításokba bocsátkozott 

néhány évvel ezelõtt Molnár Tamás, az Egyesült Államokban élõ ismert 

konzervatív-katolikus gondolkodó. „A baloldal célkitûzése” Molnár 

szerint mindig „a forradalomban összpontosul, s „ha nincs krízis, a baloldal 

kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán 

belül. Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus 

gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. […] a baloldal 

mindig úgy találja, hogy több egyenlõségre van szükség, több morális felzárkózásra, 

több jogra a még attól megfosztottak számára (nõk, gyerekek, 

sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb 

a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik 

az ideális múltat”. 56 

A jobboldal és a baloldal jellemzésével foglalkozók ezért valószínûleg 

akkor járnak el helyesen, ha világosan különbséget tesznek a két politikaiideológiai 

család több mint száz év óta megkülönböztethetõ két-két nagy 

irányzata között. Az 1930-as évek végén lezajlott magyarországi vitában 

így tett többek között Fejtõ Ferenc. „A célok elérésére szolgáló módszerek s 

eszközök tekintetében – érvelt a Szép Szó szerkesztõje – a bal- s a jobboldal 

keretén belül újabb különbségek alakultak ki, amelyek már nem is eszközi, 

54. Kovács András: Szimbólumok valósága; Gyurgyák János: Bal és jobb. Politikatudományi 

Szemle, 1994. 3. sz. 146–155. 

55. Scruton: i. m. 233–240. 

56. Molnár Tamás: A jobb és a bal. Budapest, 2004, Kairosz Kiadó, 189–197. 

30 | ROMSICS IGNÁC

hanem lényegi jelentõségûekké válnak. A közt a baloldal közt, amely alkotmányos, 

törvényes, szellemi és szervezeti eszközökkel óhajtja elérni célját, 

s a szélsõbaloldal közt, amely a »cél« ilyetén elérését lehetetlennek tartja, a 

hatalmat erõszakos eszközökkel akarja megszerezni s gyakorolni, azaz az 

emberek többségét akaratuk ellenére boldogítani – a különbségek nemcsak 

módszerbeliek, hanem lényegiek már, hisz a »végcél« messze van, s a közvetlen 

célok egészen elütõek. De éppoly lényeges a különbség a demokratikus, 

az emberi személyiség jogait bizonyos mértékig elismerõ, az uralmi 

állapotát törvényes módon védõ jobboldal, s a szélsõjobb között, amely 

a politikai hatalmat gátlástalanul akarja gyakorolni, s ellenõrzés nélkül, a 

gazdasági hatalmasságok kegyébõl s érdekében.” 57 

Néhány évvel ezelõtt ugyanezzel a négyes felosztású tipológiával írta 

le az elmúlt évtizedek európai politikai és ideológia szerkezetét Norberto 

Bobbio, az 1945 utáni olasz politikai gondolkodás doyenje. A jobboldal és 

a baloldal között elemzése szerint leginkább az egyenlõségeszményhez 

való viszony alapján lehet különbséget tenni. A két politikai család mérsékelt 

és radikális irányzatai pedig a szabadság eszményhez való más-más 

viszonyuk alapján választhatók külön. A szélsõbaldali irányzatok, mint 

amilyen a kommunizmus, s amelyek elõképe a francia jakobinizmus, egalitáriánus 

és autoriter jellegûek. A középbal, amelynek a liberális és demokratikus 

szocializmus feleltethetõ meg, ugyancsak egalitáriánus, ám egyben 

szabadságelvû is. A különbözõ konzervatív pártok, amelyek a jobbközepet 

alkotják, a balközéphez hasonlóan szabadságelvûek, viszont antiegalitáriánusok. 

Végül a szélsõjobboldali irányzatok, mint amilyen a fasizmus és a 

nácizmus volt, az egyenlõség- és a szabadságeszményt egyaránt tagadják. 58 

Ha ezt a négy nagy csoportot nem lineárisan helyezzük el egy egyenesen, 

hanem egy olyan kétdimenziós politikai mezõben jelöljük ki helyüket, ahol 

a szabadságeszményt és az egyenlõségeszményt, illetve azok hiányát két 

egymást merõlegesen metszõ tengely jelenti, akkor a fenti tipológia vizuálisan 

is megjeleníthetõ. Az egyes korszakok országonként is változó sokrétû 

ideológiáinak és bonyolult pártpolitikai viszonyainak pontos leképezése 

természetesen ettõl a finomított sémától sem várható. Ideáltipikus absztrakcióként 

azonban rendelkezik magyarázó erõvel. 

Ebbõl a nagyon gazdag és tagolt jobboldali hagyományból kötetünk kizárólag 

a 20. század elsõ felének magyarországi jobboldali irányzataival, 

meghatározó személyiségeivel és intézményeivel foglalkozik. A kötet ifj. 

Bertényi Iván dolgozatával indul, amely a századelõ ideológiai és politikai 

irányzatait mutatja be, elsõsorban a konzervatív-liberális Tisza István 

57. Fejtõ Ferenc: Mi a jobboldaliság és mi a baloldaliság? In Parlament, pártok, választások… 

191–192. 

58. Norberto Bobbio: Droite et Gauche. Paris, 1996, Seuil, 135–144. 


nézeteire és politikájára koncentrálva. Ezután három olyan tanulmány következik, 

amely a Horthy-korszak intézményrendszerét és annak mûködését 

világítja meg. Püski Levente az antidemokratikus választójogi rendszer 

jellegzetességeit és a kétkamarás parlamentarizmus mûködését elemzi. Ezt 

Olasz Lajos írása követi, aki a korszak névadójának és az állam elsõ emberének, 

Horthy Miklósnak a jogkörét és annak módosulásait vizsgálja. Vajon 

diktátor volt-e Horthy, s ha igen, milyen? Nyilvánvalóan nem, ám alkotmányos 

jogosítványai az 1930-as években bõvültek. Ehhez szorosan kapcsolódik 

Turbucz Dávid írása, amelyben a kormányzó kultuszának kialakulását 

követi nyomon – jelentõs mennyiségû új forrásanyagra támaszkodva. 

Az intézménytörténeti rész után a két világháború közötti magyar jobboldal 

konzervatív személyiségei és irányzatai következnek. A sort Ablonczy 

Balázs tanulmánya nyitja, aki Bethlen István és Teleki Pál nézeteit elemezve 

a kor két legnagyobb hatású konzervatív politikusának eszmetörténeti portréját 

villantja fel. Bethlenét, aki pályájának második felében erõsen kötõdött 

a 19. századi liberális hagyományhoz, és Telekiét, akit antiliberalizmus 

és rasszizmus jellemzett. Spannenberger Norbert a politikai katolicizmus 

ideológiai szempontból fontos, a párt- és parlamenti politikában azonban 

kevésbé jelentõs szerepét vázolja fel. Az irányzat meghatározó személyiségei 

és szervezetei kétségkívül a jobboldal valamely árnyalatához tartoztak. 

Folyamatosan léteztek azonban olyan kisebbségi és nagyobb befolyás 

nélküli áramlatok is, amelyek a baloldal felé tájékozódtak, és a szélsõjobboldallal 

semmiféle közösséget nem vállaltak. Nem tekinthetõ homogénnek 

a legitimisták tábora sem, akiknek konzervatívabb elsõ, és szociálisan érzékenyebb 

második generációját Békés Márton mutatja be. 

A konzervativizmus különbözõ árnyalatai után a szélsõjobb néhány 

fontos irányzata és személyisége következik. Az 1920-as évek fajvédõ vezérérõl, 

az utóbb miniszterelnökségig emelkedett Gömbös Gyuláról Vonyó 

József írt tárgyszerû és ítéleteiben kiegyensúlyozott tanulmányt. Az 1930-as 

évek fasiszta, illetve nemzetiszocialista típusú pártjainak ideológiáit – középpontban 

Szálasi Ferenc eszméivel – Paksa Rudolf elemzésébõl ismerhetjük 

meg. A szélsõjobboldal harmadik irányadó alakjával, a konzervatívoktól 

induló Imrédy Bélával, illetve a politikáját jellemzõ modern szociálpolitikai 

törekvések és a zsidóellenesség összefonódásával Ungváry Krisztián foglalkozik. 

A kor számos nem pártszerû jobboldali egyesülete közül egyrõl 

került be elemzés a kötetbe. Ez Kerepeszki Róbertnek köszönhetõ, aki a 

korszak legnagyobb és legbefolyásosabb ifjúsági szervezetének, a Turulnak 

a mûködését és ideológiáját tárta fel. 

A szellemi élettel három tanulmány foglalkozik. Ujváry Gábor a kor 

két meghatározó kultuszminiszterének, Klebelsberg Kunónak és Hóman 

Bálintnak a nézeteit, illetve tevékenységét vette górcsõ alá. Bár a kultúra 

stratégiai ágazatként való felfogásában a két személyiség törekvései meg- 

32 | ROMSICS IGNÁC

egyeztek, megoldásaik különböztek is. Klebesberg a Bethlen-féle liberális 

konzervativizmushoz, Hóman a Gömbös-féle fajvédõ szélsõjobboldalisághoz 

és Teleki antiliberális konzervativizmusához kötõdött. A jobboldali történetpolitikai 

gondolkodás néhány jellegzetes alakjának nézeteit Romsics 

Gergely elemzi. Szekfû Gyula, Mályusz Elemér, Bajcsy-Zsilinszky Endre, 

Baráth Tibor és Málnási Ödön nemcsak ideológiai szempontból különböztek, 

hanem módszertani szempontból is más-más iskolához tartoztak, és 

persze szakmai színvonaluk is eltért. Az irodalmi életbõl a népi mozgalom 

néhány szélsõjobboldali alkotójának politikai eszméivel ismerkedhet meg 

az olvasó. Velük – részben összefoglalva, részben kiegészítve idevágó eddigi 

eredményeit – Gyurgyák János foglalkozik. 

A korszakban oly meghatározó revíziós eszméknek két szerzõ eredt a 

nyomába. Zeidler Miklós a jobboldali pártok és szervezetek revíziós programjait 

elemzi, és egyben a revíziós propaganda eszköztárát villantja fel. 

Ehhez szorosan kapcsolódva Egry Gábor azt tárta fel, hogy az irredenta kultusz 

milyen Erdély-mítoszokkal kapcsolódott össze. 

A kötet utolsó tanulmányának tárgya a kor utolsó nagyhatású jobboldali 

személyisége, a konzervatív Mindszenty József egyházi és politikai 

tevékenysége 1948-as letartóztatásáig. Nicolas Bauquet, a modern magyar 

történelem iránt érdeklõdõ fiatalabb francia történészek közül az egyik 

legkiválóbb, komplex és meggyõzõ módon magyarázza a hercegprímás sikerének 

okait, miközben szerepfelfogásának ellentmondásaira is ráirányítja 

a figyelmet. 

A szerzõk és a szerkesztõ természetesen egyaránt tudatában vannak, 

hogy a 20. századi magyar jobboldali hagyomány még annál is összetettebb 

képet mutat, mint amilyen e kötet lapjairól feltárul. A Turul mellett nyilvánvalóan 

számos más fontos jobboldali egyesület (ÉME, MOVE) is elemzést 

érdemelt volna. A szélsõjobboldal felé tájékozódó és végül oda részben 

meg is érkezõ néhány népi író mellett természetesen más alkotói csoportok 

politikai eszméi is felmutathatók lettek volna. Például a Napkelet konzervatív 

köre, vagy Herczeg Ferenc és Horváth János vagy… És a sort hosszan 

folytathatnánk, kiterjesztve más mûvészeti ágakra is. Mentségünk az, hogy 

most ennyire volt erõnk. Ha az olvasók visszaigazolják törekvésünk helyességét, 

vagyis megajándékoznak figyelmükkel, akkor lehet, hogy folytatni 

fogjuk. S ha nem mi, akkor mások. Olyanok, akik hozzánk hasonlóan fontosnak 

tartják közelmúltunk elfogultságoktól és torzításoktól mentes újbóli 

birtokbavételét. 

Köszöntjük az olvasót! 


Ifj. Bertényi Iván 

A SZÁZADELÕ POLITIKAI IRÁNYZATAI 

ÉS TISZA ISTVÁN 

KONSZENZUS ÉS VITA A DUALIZMUS KORI MAGYAR POLITIKAI ÉLETBEN 

Az 1867-es kiegyezéssel olyan hatalmi rendszer jött létre, amelyben ugyan 

Magyarország belsõ életének fontos kérdéseiben az ország teljes önállóságot 

élvezett, de a dualista rendszerhez a mindenkori kormányoknak tartaniuk 

kellett magukat. A kiegyezés gyakorlatilag érintetlenül hagyta a Habsburgbirodalom 

nagyhatalmi struktúráját, a közös és az uralkodó által irányított 

hadsereget, az egységesen vezetett külpolitikát, sõt, az 1867 végén megkötött 

osztrák–magyar gazdasági kiegyezés révén a vámterület és a valuta 

is közös maradt. Mindez egyrészt az alkut megkötõ felek akaratát tükrözõ 

kompromisszum volt, másrészt azonban az akkori európai nagyhatalmak 

érdekeinek és óhajainak is megfelelt, hiszen a kontinentális erõegyensúly 

fenntartásához szükség volt Ausztria nagyhatalmiságára, és a magyaroknak 

adott túlzottan nagy önállóság már ezt az elvárt és századok óta gyakorolt 

szerepet sodorta volna veszélybe. 1 Ezt is megértve „engedett a 48-ból” 

Deák, illetve különösen Andrássy, Lónyay és Eötvös. És ebbõl az európai 

összefüggésbõl is következõen képviselhették azt a nézetet, hogy a dualista 

rendszer fenntartásának fontossága nemzetközi horderejû kérdés. Mivel 

személy szerint is meg voltak gyõzõdve az alku elõnyeirõl, minden bizonynyal 

õszintén jelenthették ki, hogy az 1867-es rendszer megváltoztathatatlan, 

s a kiegyezés lényegi módosítását követelõ ellenzék programja egysze- 

1. Ezzel magyarázható egyébként a századfordulón a magyar ellenzék közjogi küzdelmeinek 

támogató vagy elutasító fogadtatása is a nagyhatalmak részérõl. A Monarchiában a német 

szövetségest látó, és azt bomlasztani kívánó Franciaország örömmel vette volna, ha a magyarok 

megnövelik különállásukat – mert ez a Monarchia egészének gyengülésével járt volna. 

Vö. Nicolas Bauquet: Egy ártatlan diplomáciai flört: Franciaország és a koalíció, 1905–1909. 

Valóság, 2000. 8. sz. 83–93. Ezzel szemben a szövetséges németek alapvetõ magyarbarátságuk 

dacára eltökélten utasították el Magyarország bármiféle nagyobb önállóságát. Elítélték a 

magyar ellenzék közös hadsereg elleni obstrukcióját (pl. Eine Mahnung an Ungarn. Berliner 

Börsen-Courier, 24. Mai 1903), és sajnálkoztak a kormánypárt 1905-ös választási veresége miatt. 

(Például Szõgyény-Marich László berlini osztrák–magyar nagykövet 1905. január 29-i és 

31-i jelentései Gołuchowski közös külügyminiszternek. Österreichisches Staatsarchiv. Haus-, 

Hof- und Staatsarchiv. Politisches Archiv. III. Preussen. Karton 162. Berichte 1905. f5–8; ill. uo. 

Karton 161. Varia 1905. f1–8). 

34 |

ûen végrehajthatatlan, azaz a Balközép és a szélbal kormányképtelenek. 

Sõt, sikerük a magyarságra hozna elsõsorban veszedelmet. „A szélsõbal oldal, 

melynek táborában eszes és mívelt emberek vannak, s megengedem, 

nem rossz hazafiak is – vélekedett Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi 

miniszter –, politikája horderejérõl s rossz hatásáról nincsen tisztában. 

[…] Azon önálló Magyarország a közös monarchia kapcsán kívül csak az 

európai viszonyok összetörésével lehetséges, s kérdés, oly esetben nem fognak-e 

Magyarország viszonyai is összetörni?” 2 

Az ellenzék alapvetõen más elgondolásokat hirdetett a Magyarországot 

Ausztriához fûzõ viszonyról, és a dualizmusban sem a nagyhatalmi biztonságot, 

hanem a Magyarország törvényes önállóságát csorbító rendelkezést látta. 

Így az 1867-es kiegyezést követõen a magyarországi politikai élet alapvetõen 

a Habsburg uralkodóval kötött kompromisszum megítélése alapján szervezõdött 

pártokba. Ahogy a korszak egyik liberális kormánypárti publicistája, 

Toldy István fogalmazott: „A kérdés, mely az országgyûlés két nagy pártját 

egymástól elválasztá, a közös ügyek kérdése vala.” 3 Az ellenzék a nemzet 

szabadsága és függetlensége érdekében a kiegyezést alapjaiban kívánta módosítani, 

míg a kormánypárt annak változatlan fenntartásában látta nem csupán 

saját hatalmon maradásának feltételét, hanem a nemzet érdekét is. 

A nemzeti érdek eltérõ és egymást kizáró megfogalmazása vezetett oda, 

hogy a kormánypártnak mindent meg kellett tennie a kiegyezés fenntartására, 

akár a választások manipulálását is beleértve, hiszen egy-egy választás 

kimenetele élet-halál kérdése volt: a 67-es kormánypárt nem veszíthette el 

a választásokat, pontosabban a közjogi alapon álló ellenzék nem nyerhette 

meg azokat. 4 Ez a felismerés vezette Tisza Kálmánt az 1875-ös fúzióhoz. 

Tisza lemondott arról, hogy a Balközép megvalósítsa közjogi követeléseit, 

„szögre akasztotta a bihari pontokat”, és pártja összeolvadt az addig kormányzó 

Deák-párttal, létrehozva az új kormánypártot, a harminc éven át 

hatalmon lévõ Szabadelvû Pártot. Az 1875-ben kezdõdõ szabadelvû uralom 

stabilizálta a dualista rendszert, és bár a közjogi kérdés továbbra is a 

politikai élet legfõbb megosztó pontja maradt, a stabil parlamenti többség 

hosszabb idõn keresztül nyugodt kormányzást tett lehetõvé. Kiteljesedhetett 

a korszak jellemzõ és minden pártot átfogó ideológiája, a magyar nemzeti 

liberalizmus. 5 

2. Trefort Ágoston beszéde Budapest IV. kerületének választópolgáraihoz, 1887. június. In Trefort 

Ágoston: Beszédek és levelek. Budapest, 1888, Méhner Vilmos, 244. 

3. Toldy István: Öt év története 1867–1872. Budapest, 1891 [1872], Ráth Mór, 26. 

4. Gerõ András: Az elsöprõ kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. Budapest, 

1988, Gondolat; Boros Zsuzsanna – Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867– 

1944). Budapest, 1999, Korona Kiadó, 135–150. 

5. Vö. Szabó Miklós: A magyar nemesi liberalizmus 1825–1910. In Dénes Iván Zoltán (szerk.): 

Szabadság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európában. Budapest, 

A SZÁZADELÕ POLITIKAI IRÁNYZATAI ÉS TISZA ISTVÁN | 35

Ugyanakkor további liberális reformokra csak annyiban volt esély, amenynyiben 

azok a minden áron fenntartandó dualista struktúrát nem sodorták 

veszélybe. Ezért Tisza Kálmán 15 éves kormányzása nem a látványos reformokról 

szólt, sõt, egyesek még a Szabadelvû Párt liberális jellegét is kétségbe 

vonták. A századelõ liberális demokrata politikusa, Vázsonyi Vilmos szerint 

például „a szabadelvû párt tulajdonképpen nem egyéb, mint egy konzervatív 

párt, amely két irányba konzervatív. Konzervatív elõször közjogilag … 

másfelõl pedig a legkülönbözõbb, egymással legellentétesebb elemeknek 

koalíciója a mai osztályuralom fenntartására.” 6 A közjogi konzervativizmus 

természetesen a legteljesebb mértékig igaz, a kormánypárt ideológiájának lényegi 

részét képezte. De sok szempontból helytálló a Polgári Demokrata Párt 

vezérének az a bírálata is, miszerint a nevében szabadelvû kormánypárt liberalizmusa 

igencsak mérsékelt volt. Mivel a hatalmat a 67-es kormánypártnak 

nem csupán önzõ érdekbõl, hanem a rendszer védelme szempontjából mindenképpen 

meg kellett tartani, azokkal a társadalmi, kulturális és politikai 

erõkkel, amelyek a rendszer aktív támogatóinak, védelmezõinek számítottak, 

a kormányzat érthetõen nem kívánt nyíltan szembehelyezkedni. Ezért 

azokat a liberális szellemiségû reformokat, amelyek ezeknek a csoportoknak 

az érdekeit sértették volna, nem merték és nem akarták meghozni. Tipikusan 

ilyen kérdés volt a nagybirtokrendszer és azon belül is különösen a hitbizományok 

ügye, melyek mint kötött birtokok a szabadpiaci forgalom alóli kivételként 

a liberális elvekbe ütközõ „feudális maradványok” voltak, ráadásul 

– mint azt Beksics Gusztáv, a kormánypárt liberális publicistája több pamfletben 

is kifejtette – a hitbizományok közelében élõ, zömmel magyar paraszti 

lakosság szaporodását is gátolták. 7 Fenntartásukhoz a kormánypárt mégis ragaszkodott, 

s bár a századforduló földmûvelésügyi minisztere, Darányi Ignác 

az alföldi vidéken újabb hitbizományok alapításába már nem egyezett bele, 

ugyanakkor (Beksics logikáját követve) a nemzetiségek lakta hegyvidéki te- 

1993, Gondolat, 150–171. Szabó nemesi liberalizmusról ír, ami természetesen tükrözi a korszak 

politikai elitjének társadalmi hátterét. 

6. Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Összegyüjt., bev., jegyz. ell., s. a. rend. Csergõ Hugó, 

Balassa József. Budapest, 1927, Országos Vázsonyi-Emlékbizottság. I. köt. 180–181. Idézi: 

Tõkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest, 2005, XX. Század Intézet, 

85. Vagy egy késõbbi értékelés: Tisza Kálmán 15 éves uralma ugyan a liberális párt fénykora 

volt, „brachte somit kein einziges wahrhaft liberales Gesetz zustande: es muss erstaunt festgestellt 

werden, dass die Partei in Wirklichkeit eine konservative war.” Adalbert Tóth: Parteien 

und Reichstagswahlen in Ungarn 1848–1892. München, 1973, R. Oldenbourg Verlag, 30. 

7. Beksics Gusztáv: A magyar faj terjeszkedése és nemzeti konszolidácziónk különös tekintettel 

a mezõgazdaságra, birtokviszonyokra és a népesedésre. 2. kiad. Budapest, 1896, Athenaeum 

Részvénytársulat; uõ: A magyar politika uj alapjai kapcsolatban a magyar faj terjeszkedõ 

képességével és a földbirtokviszonyokkal. Budapest, 1899, Athenaeum Irod. és Nyomdai R. 

Társulat; uõ: Magyarország jövõje az ujabb nemzeti elhelyezkedés alapján. Budapest, 1900, 

Athenaeum Irod. és Nyomdai R. T. 

36 | IFJ. BERTÉNYI IVÁN

ületeken engedélyezte ezt is. Mint azt több beszédében kifejtette, mindez 

nem csupán gazdasági, hanem nemzetiségi politikai szempontból történik. 8 

Az egyházpolitikai kérdésben is visszafogottság volt tapasztalható, hiszen 

a kormányzat az 1860-as évek végén történt nekilendülés után hosszú 

évekig nem kezdeményezett hasonló reformokat. Az izraelita felekezet recepciójának 

ügye ugyan az 1880-as évek közepén felmerült, de a tiszaeszlári 

vérvád körül kirobbanó antiszemita hecckampány láttán a kormány 

inkább visszakozott: nem kívántak olajat önteni a tûzre, így a törvényjavaslatot 

a fõrendek ellenkezése miatt inkább levették a napirendrõl, és az 

újabb reformokra majd csak az 1890-es években került sor. 9 (Ugyanakkor 

az ellenkezés hatására megreformálták a fõrendiházat, mely új szerkezetében 

némiképp veszített rendies jellegébõl. 10 ) Liberális elvi alapon követelte 

az ellenzék a katolikus egyház bizonyos középkori eredetû elõjogainak 

megnyirbálását, és a teljes vallásszabadság kimondását, amire Irányi Dániel, 

a függetlenségiek vezére minden évben javaslatot tett, s Trefort Ágoston 

vallás- és közoktatásügyi miniszter minden évben leszögezte, hogy „én ép 

oly mértékben barátja vagyok a vallásszabadságnak, mint õ – elvben”, de 

„a mostani helyzet” nem alkalmas a törvényjavaslat végrehajtására. Joggal 

állapíthatta meg, hogy teljes lelkiismereti szabadság van a vallás kérdésében, 

azaz senkit nem kényszerítenek meggyõzõdésének föladására. Igaz, 

Trefort elvi alapon is ellenezte az angol jellegû teljes vallásszabadságot, hiszen 

az lehetõvé tenné, hogy boldog-boldogtalan új vallásokat alapítson, 

márpedig a miniszter „a positiv vallásokat szükségesnek” tartotta. Sõt, azt 

jósolta, hogy azok hiányában társadalmi zavarokra kerülne sor: „új vallások 

és egyházak alapítását, melyek a társadalmi renddel, a magyar állammal 

nem férnek össze, megengedhetõnek nem tartom. Vagy ha bizonyos 

phantastikus extravagantiák vallásos alakot öltenek, azoknak mint egyházi 

társulatnak törvényes alapot adni nem tartaná üdvösnek.” 11 

8. „A kormány azon a nézeten van, hogy a hitbizomány a modern jogrendszerbe nem illik bele. 

De nem lehet elzárkózni e kérdés megbirálásánál az állami és nemzeti szempontok elõl sem.” 

Darányi Ignác földmûvelési miniszter képviselõházi beszéde 1900. március 14-én. Darányi Ignác. 

Válogatott dokumentumok. Szerk., bev. Fehér György. Budapest, 1999, Osiris, 111., illetve 

Darányi 1897. február 18-i (uo. 78–79.) és 1902. március 17-i képviselõházi felszólalása (uo. 

117–118.). 

9. 1894: XXXI–XXXIII. tc.: a vegyes házasságok szabályozása a kötelezõ polgári házasság behozatala 

révén, illetve az 1895: XLII. tc. a zsidóemancipációról és az 1895: XLIII. tc. a vallásszabadságról, 

mely a felekezet kívüli állapotot is lehetõvé tette. 

10. Az 1885: VII. tc. megszüntette az egyedül születési alapon szerezhetõ fõrendiházi tagságot, és 

vagyoni cenzust írt elõ. 

11. Trefort Ágoston 1887. február 15-i képviselõházi beszéde a vallásszabadságról. In Trefort: 

i. m. 211–213.; Trefort beszéde Budapest IV. kerületének választópolgáraihoz, 1887. június. 

Uo. 246–247.; Trefort beszéde képviselõházban a költségvetés tárgyalásakor, 1888. február 9-én. 

Uo. 258. 


Trefort liberális felfogása nem doktriner, hanem praktikus alapon állt, és 

a jövõt illetõen nyitott volt az általa is vallott elvek majdani érvényesítésére: 

„Meg fog jönni annak is az ideje, hogy nálunk ezen egész eszmekör […] 

rendeztetni fog, még pedig akkor, midõn az emberek arra érettek lesznek. 

Neveljük az embereket!” 12 Másfelõl az is igaz, hogy a kormányzatnak nem 

állt érdekében megbolygatni a 67-es rendszer hátországát. A liberális reformokat 

csak addig a pontig folytatták, amíg a hatalmukat veszélyeztetõ komolyabb 

ellenállásba nem ütköztek. Különösen ügyelniük kellett arra, hogy 

a dualista rendet hagyományos Habsburg-hûségük és rendpártiságuk révén 

is támogató nagybirtokos arisztokrácia és katolikus felsõ klérus érdekeivel 

élesen ne ütközzenek össze. A fõ cél a hatalom megtartása volt, akár azon 

az áron is, hogy a reformok elmaradnak, nehogy az egyedül biztonságot 

adó struktúrát tagadó ellenzék a reformok révén a kormány ellen forduló 

csoportokkal összefogva gyõzelmet arathasson. 13 

A „quieta non movere” Tisza Kálmán által megfogalmazott alapelve 14 

a felelõsség nélküli, sõt, bizonyos tekintetben kifejezetten ellendrukker ellenzék 

számára támadási felületet adott, de egyoldalúan negatív az a többek 

között Vázsonyi által festett kép, mely tagadja a korszakban a liberális 

jellegû reformok létét. Egyrészt objektív körülményekre is utalnunk kell: 

ahogy Trefort is többször hangsúlyozta, „én a reformok embere vagyok, 

de azok pénzbe kerülnek”. Mindaddig, amíg a magyar állam költségvetése 

deficites és a legfõbb elv a spórolás volt, nem tudott a mégoly üdvösnek 

elismert változtatásokra elegendõ forrásokat rendelni. „Méltóztassék elhinni, 

hogy én, ha nekem az a kellõ pénzerõ rendelkezésemre állana, sok 

üdvös dolgot tudnék alkotni, melyeknek így el kell maradniok” – mentegetõzött 

gyakran a kultuszminiszter. Tudta, hogy szükség lenne több és színvonalasabb 

állami (azaz nem felekezeti) iskolára, harmadik egyetemre, de 

nem tudta megvalósítani. 15 Szintén már Trefort tervbe vette az Eötvös Collegium 

megalapítását, de erre is csak 1895-ben kerülhetett sor, mert eddig- 

12. Trefort Ágoston 1887. február 15-i képviselõházi beszéde a vallásszabadságról. In Trefort: 

i. m. 214. 

13. Vö. „…a szerkezet – több-kevesebb rugalmassággal – ott és addig tolerálta a szabadelvûséget, 

ahol és ameddig az nem tett kérdõjelet közvetlenül a konzervatív legitimáció léte mögé.” Gerõ 

András: Szabadelvûség és konzervativizmus a Monarchia Magyarországának legitimációs 

szerkezetében. Társadalmi Szemle, 1992. 8–9. sz. 130. 

14. A parlamenti többséget, vagy általában véve a reformokhoz szükséges többséget igénylõ liberális 

parlamentarizmus gyakran kénytelen messzebbmenõ reformoktól tartózkodni. Éppen 

Tisza Kálmán kormányzásával egy idõben tudta hasonló „elvek” („fortwursteln”) alapján a 

hatalmat megtartani 14 éven át Taaffe konzervatív jellegû koalíciója Ausztriában. 

15. Trefort Ágoston 1887. február 15-i képviselõházi beszéde. In Trefort: i. m. 217–218. Trefort 

Ágoston beszéde a képviselõházban a költségvetés tárgyalásakor, 1888. február 9-én. Uo. 

255–256. 


e az állam költségvetését Wekerle pénzügyminiszter egyensúlyba tudta 

hozni. 16 

A dualista rendszer tehát bizonyos reformokat igenis lehetõvé tett, még 

ha ezek az ellenzék maximalista elvárásainak fényében kevésnek számítottak 

is. Visszatekintve azonban láthatjuk, hogy a korszakban így is következményeikben 

nagy horderejû lépésekre került sor az oktatásügy vagy 

a közlekedés fejlesztése terén, s a 19. századi liberális alapértékek nagy 

többségéhez (lelkiismereti szabadság, jogegyenlõség, jogállamiság stb.) a 

rendszer feltétel nélkül ragaszkodott. A korszakban „»szabadelvû« és »nem 

szabadelvû« politika napirenden nem is volt s így a politikusok között válaszfalat 

nem is képezett”. Horánszky Nándor ellenzéki képviselõ szerint 

„egészen a »néppárt« alakulásáig, fakciózus gyanusitásoktól eltekintve, a 

tények igazságának megfelelõ valóság nem az volt, hogy »szabadelvû« és 

»konzervatív vagy reakczionárius«, hanem »szabadelvû«, szabadelvûbb 

és legszabadelvûbb, vagyis radikális” – állt szemben egymással. 17 

Nézetkülönbségeik ellenére az 1880-as évekre több fontos kérdésben 

konszenzus alakult ki a közjogi kérdésben szembenálló, ám alapvetõen 

egyként liberális kormánypárt és ellenzék között. Így például egyöntetûen 

ítélték el az Istóczy Gyõzõ által vezetett antiszemita mozgalom 18 zsidóellenes 

uszításait. Beksics Gusztáv az antiszemitizmus legnagyobb bûnének 

azt tartotta, hogy az „izgatás ép azon elemre támadt, mely a magyar fajnak 

legfeltétlenebb szövetségese, a magyarosítás leghatalmasabb eszköze”. 

A kormánypárti publicista attól tartott, hogy a gazdasági életben fontos szerepet 

játszó zsidóságot az éles támadások elidegeníthetik a magyarságtól, 

s megakaszthatják az örvendetesen elõrejutott asszimilációs folyamatot. 19 

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter szerint Istóczyék a társadalmi 

rend alapjait is aláássák, ezért nem lehet velük szemben elnézést 

tanúsítani: „az antisemitismus célja tulajdonkép forradalom és socialismus, 

vagy inkább communismus, – folytonos izgalomban tartani az országot s 

aláásni a társadalmi rend alapját – s erre semmi sem alkalmatosabb, mint 

az antisemitismus, továbbá megtámadni a vagyont, s a tulajdont. Kezdõ- 

16. „…ha nagy pénzerõ állana rendelkezésemre, akkor már régen egy École normale supérieureféle 

internátust állítottam volna, a milyen Francziaországban, különösen Párizsban van, hol 

a tanárok nem csak oktattatnak, hanem neveltetnek is.” Trefort Ágoston 1887. február 15-i 

képviselõházi beszéde. In Trefort: i. m. 217. 

17. Beksics Gusztáv [posztumusz mûve]: A Szabadelvû Párt története. Budapest, 1907, Rákosi 

Jenõ Budapesti Hírlap Ujságvállalata, 22–23. 

18. Legújabban összefoglaló jelleggel: Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai 

eszmetörténet. Budapest, 2001, Osiris, 314–349., kül. 314–331. 

19. Beksics Gusztáv: Magyarosodás és magyarosítás. Különös tekintettel városainkra. Budapest, 

1883, Athenaeum, 56–58. In Müller Rolf (vál., s. a. rend., bev. és jegyz. ell.): Beksics Gusztáv. 

Budapest, 2005, Új Mandátum Könyvkiadó, 101–102. 


dik pedig ilyen támadás szegény Herskó vagy Iczig falus pálinkamérõnél s 

megy majd Esterházy herczegig, vagy Magyarország prímásáig” – jósolta 

Trefort. 20 Mint ismeretes, az emigráns Kossuth is elítélte az antiszemitizmust, 

21 s az ellenzék is így tett: a tiszaeszlári „vérvád” vádlottjait Eötvös 

Károly függetlenségi képviselõ védte. 

A liberális alapértékek védelmezése mellett a nemzeti célok tekintetében 

is átfogó konszenzus alakult ki. Mivel az ország önrendelkezésének 

megóvása a Habsburg-centralizációval szemben a magyar politikai elit számára 

évszázados kötelességnek számított, nem meglepõ, hogy a magyar 

politikusok idegesen reagáltak minden olyan jelre, mely a kiegyezéssel biztosított 

magyar önállóság elleni támadásnak tûnhetett. Bár az érzelmileg 

könnyen átélhetõ ideológiát a kuruc hagyomány szolgáltatta, a trializmus, a 

föderalizmus vagy az ismételt centralizáció réme feltétlenül kiváltotta volna 

a magyar politikai elit egységét. A kiegyezés megvédelmezése egy esetleges 

bécsi fordulatot követõen a 67-es kormánypárt számára is magától értõdõ 

volt. Amikor az 1905–1906-os alkotmányos válság idején Ferenc József parlamenten 

kívüli kormányt nevezett ki, az egyöntetû elutasításra talált 48-as 

és 67-es oldalról egyaránt. Nem véletlen, hogy az alkotmányosság felszámolásával 

vádolt ún. „darabontkormány” csak a rendszer parlamenten kívüli 

baloldali ellenzékének soraiból tudott támogatókat szerezni, például a szociáldemokratákat 

vagy a fiatal értelmiség radikális gondolkodású tagjait. 22 

20. Trefort Ágoston beszéde a pozsonyi I. választókerületben 1884. június 22-én. In Trefort: i. m. 

148–149. Pár évvel késõbb is hasonlóan nyilatkozott: „e mozgalom antisocialis vagy inkább 

communisticus, a zsidó tulajdona ellen irányzott. Már pedig ha bizonyos elemekben felébred 

az étvágy a zsidó tulajdonára, nem fog arra szorítkozni, hanem megtámadja a katholikusok 

és a katholikus gróf tulajdonát is.” A vallás- és közoktatásügyi miniszter ez alkalommal azt is 

kárhoztatta, hogy „egyes római katolikus lelkészek támogatják az antiszemitizmust, hiszen „e 

mozgalom antikeresztény, tehát antikatholikus is. – Az igazi keresztény nem üldöz semmiféle 

emberfajt vagy vallást, de legkevésbbé kellene neki üldöznie a zsidóságot, mivel a görög philosopohia 

hozzájárulásával abból fejlõdött a kereszténység. Krisztus urunk és a szent szûz s az 

apostolok zsidók voltak.” Trefort 1887. júniusi beszéde Budapest IV. kerületének választópolgáraihoz. 

Uo. 242–243. 

21. „…az antisemitikus agitatiót mint a XIX-ik század embere szégyellem; mint magyar restellem, 

mint hazafi kárhoztatom”. Kossuth Lajos levele Urváry Lajoshoz, a Pesti Napló szerkesztõjéhez. 

Turin, 1883. augusztus 15. In Kossuth Ferencz (s. a. rend.): Kossuth Lajos iratai. X. köt. Budapest, 

1904, Atheaneum R.-Társulat, 117. 

22. Szinte egyedül Kristóffy József, a „darabontkormány” belügyminisztere volt az, aki nem 

taktikai és karrierista okokból, hanem koncepcionálisan is kitartott volna a Habsburg-barátság 

mellett még akkor is, ha a dinasztia az 1867-es rendezéshez képest Magyarország helyét 

kedvezõtlenebb módon jelölte volna ki a birodalmon belül. Kristóffy József: Magyarország kálváriája. 

Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. Budapest, 1927, Wodianer F. és Fiai 

Grafikai Intézet és Kiadóvállalat R.-T. Különösen Kristóffy József: A királyságtól a kommunizmusig. 

Budapest, 1920, Kultúra könyvkiadó és nyomda r.-t. Ám ez sem jelentette, hogy Kristóffy 

teljesen szakított volna a magyar politikai elit most kifejtendõ „nemzeti minimumával”, 

mind a Fejérváry-kormány belügyminisztereként, mind késõbb fontosnak tartotta például az 


Azt mondhatjuk tehát, hogy bármennyire éles viták zajlottak is a közjogi 

törésvonal mentén, egy pillanat alatt nemzeti egységbe kovácsolódtak volna 

67-es és 48-as politikusok abban az esetben, ha Magyarország kiharcolt 

jogainak visszavételére tett volna kísérletet a bécsi vezetés. Egy esetleges 

antidualista fordulatot követõen Bécsnek (mondjuk Ferenc Ferdinándnak) 

a „nem engedünk a 67-bõl” magyar egységfrontjával kellett volna szembenéznie. 

23 Ez a jellemzõje a magyar politikai elitnek az éles viták miatt nem 

nagyon kerülhetett napirendre, és mivel Ferenc József élete végéig kitartott 

a 67-es rendezés mellett, Ferenc Ferdinándtól pedig egy szerb diák „megszabadította” 

a dualista rendszer híveit, nem is nagyon volt szükség bebizonyítani, 

hogy a nemzeti önállóság érdekében a magyar politikai elit képes 

félretenni addigi ellentéteit. Az 1918 õszi katasztrófa során azonban erre is 

sor került. Tévedés volna csupán az új hatalom körüli pozíciószerzõ tülekedésnek 

beállítani, amikor valamennyi jelentõs politikai irányzat felesküdött 

az országot katasztrofális helyzetébõl talán kimenteni képes Károlyi Mihály 

miniszterelnökre, s felajánlotta támogatását az ország védelmében a bizalomra 

végül jórészt méltatlannak bizonyuló politikusnak. 24 

A Habsburg-birodalmon belüli önállóság megvédelmezése mellett a 

sokat emlegetett „magyar szupremácia” is a konszenzusos kérdések közé 

tartozott a magyar politikai eliten belül. Aki nem fogadta el ezt a bízvást 

korabeli „nemzeti minimum”-nak is nevezhetõ felfogást, annak – mint Mocsáry 

Lajosnak – hamar a politikai ellehetetlenülés lett a sorsa. 25 De mit is 

jelentett ez a sokat idézett kifejezés? Különösen azért fontos ennek körüljárása, 

mert a trianoni béke Magyarországot a nemzetiségi elvre hivatkozva 

darabolta föl, és a dualista korszak nemzetiségi politikája ezen késõbbi tény 

hatására egészen más színben tûnik föl az utókor számára, mint ahogy azt 

a kortársak a jövõ ismerete nélkül látták. A helyes történeti képet zavaró 

post hoc ergo propter hoc szemlélet káros hatásainak kiszûrése végett fontos 

tehát a korabeli magyar politikusok gondolkodását röviden összefoglalni. 

A magyar szupremácia nem jelentette azt, hogy a korabeli magyar politikusok 

ne vették volna észre, hogy az ország lakosságának fele nem magyar 

ún. magyar hegemónia vagy szupremácia megõrzését. Vö. „Kristóffy József volt belügyminiszter 

memoranduma a választójogi törvényjavaslat tárgyában”, 1908. õsz. Magyar Országos 

Levéltár. Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. I. 35. Daruváry Géza kabinetirodai titkár 

hagyatéka. 3. doboz, 7. tétel: Memorandumok, 1905–1908. f175–201. 

23. Az 1889-es „nagy véderõvita” sem kizárólag az ellenzéki obstrukció miatt bukott el, hanem a 

kormánypárt berzenkedésén is. Boros–Szabó: i. m. 23. 

24. Károlyi – elsõsorban persze a rázúduló nehézségek óriási súlya miatt – látványosan nem volt 

képes megbirkózni a rá váró hatalmas feladatokkal, sõt, hibáival maga is növelte a bajt, ezért 

– de csak ekkor! – mind többen szembefordultak vele, és más megoldásokban kezdtek gondolkodni. 

25. Vö. Boros–Szabó: i. m. 28–39. 


anyanyelvû. A komolyabb politikusok ezzel szembenézve még azt sem tartották 

valószínûnek, hogy az arányokon rövid idõ alatt változtatni lehetne. 26 

Nem a nemzetiségek tömeges asszimilációját erõltették – de persze a legkisebb 

eredménynek is örültek –, és a magyar nyelv valóban egyre türelmetlenebbül 

követelt megtanulásának sem ez volt a legfõbb célja. A reformkortól 

kezdõdõen a liberális nacionalisták úgy gondolták, hogy az államnyelv elsajátítása 

nemcsak kötelessége minden honpolgárnak, hanem ráadásul elõnyökkel 

is járhat, hiszen a magyar – a német után – az ország legfejlettebb, 

legkulturáltabb nyelve, így aki ezt beszéli, az egyetemes kultúrjavaknak 

sokkal nagyobb részéhez férhet hozzá, mint aki csak szlovákul vagy rutén 

nyelven képes olvasni. 27 Ugyanakkor a nemzetiségek anyanyelvének használatát 

nem általában üldözték, hanem igyekeztek a hivatalos, politikai és 

állami szférából kiszorítani. A magánéletben, a nemzetiségek helyi szintû 

egyleteiben, nem hivatalos és állami jellegû területeken megtûrték, olykor 

még anyagilag támogatták is, de persze csak a politikai lojalitással egybekötve. 

Így a Matica slovenská elkobzott vagyonából a Magyarországi Tót 

Közmûvelõdési Társulat nem magyar, hanem szlovák nyelvû kiadványokat 

jelentetett meg, 28 és igyekeztek a magyar és az európai kultúra és mûvészet 

eredményeit a nemzetiségek nyelvén megjelenõ kiadványokban is terjeszteni. 

29 A kisebbségeknek nem anyanyelvük helyett, hanem amellett kellett 

volna magyarul megtanulniuk, azaz a nyelvtudás az általános kulturálódás 

mellett a politikai lojalitás és integráció eszköze lett volna. 

26. Az utókor által többnyire magyarosítónak tartott Beksics Gusztáv a millenniumi mámor idején 

ismerte el, hogy „nyelvileg beolvasztani képtelenek vagyunk”. Beksics Gusztáv: A magyar faj 

terjeszkedése és nemzeti konszolidácziónk különös tekintettel a mezõgazdaságra, birtokviszonyokra 

és a népesedésre. Budapest, 1896, Athenaeum Részvénytársulat, III. 

27. Vö. Apponyi Albert gróf beszéde a közmûvelõdési egyesületek országos gyûlésén, 1896. szeptember 

8-án. A közmûvelõdési egyesületek kongresszusa. Nemzet, 1896. szept. 9. 1–4. 

28. 1892-ben például kéthetente adták ki Vlast’ a Svet címû népies folyóiratukat, mely a mindennapi 

élethez hasznos tudnivalók mellett „közölt … elbeszéléseket, töredékeket a magyar 

történelembõl” – és mindezt szlovák nyelven. Megjelentettek a parasztság körében jóformán 

egyetlen nem egyházi jellegû olvasmánynak számító kalendáriumot is, mégpedig 10 ezer példányban, 

és szintén szlovák nyelven. Emellett terjesztették még a Toldi szlovák fordítását és 

közel 2500 példányban árulták Jókai mûvének „Romantické obrazky – dejepisu Uhorska” 

címû szlovák fordítását is. Lefordíttatták dr. Osváth: Jóegészség címû népies mûvét is. Jelentés 

a „Magyarországi tót közmûvelõdési társulat” 1892. évi mûködésérõl. MOL. K 148. Belügyminisztériumi 

Levéltár. Elnöki iratok. 158. cs. (1893) XVI. tétel. Nemzetiségi ügyek. 1198/bme. 

XVI., f19–29. 

29. Vö. Szarka László: Szlovák nemzeti fejlõdés – magyar nemzetiségi politika 1867–1918. Pozsony, 

1995, Kalligram, 108–116. és Barna Ábrahám: History and National Image Reflected in the Slovak 

Book Press in Budapest at the Turn of the Century. In Ferenc Gereben (ed.): Hungarian 

Minorities and Central Europe. Regionalism, National and Religious Identity. Piliscsaba, 2001, 

Pázmány Péter Catholic University Faculty of Humanities, 220–233. 


A magyar elit koncepciója egy magyar vezetésû, a magyar kultúra által 

meghatározott, de a nyelvhasználati jogokat a politika alatti szinten elvileg 

biztosító jogállam lett volna. Ez az elméleti konstrukció természetesen a 

helyi hatóságok gyakorlatában sokszor sérült, olykor meglehetõsen brutális 

módon korlátozták a nemzetiségek jogait, de ez a fajta elnyomás nem egy a 

nemzetiségek kiirtását vagy erõszakos beolvasztását célzó, tudatos koncepció 

eredménye volt. Minden elnyomó és korlátozó ténnyel együtt a magyar 

állam a közép- és kelet-európai régió államainak többségénél békésebb és 

nyugodtabb kereteket teremtett a nemzetiségek számára saját nemzetépítésük 

számára. 

A magyar politikai elit azzal az eszközzel sem élt tudatosan és következetesen, 

hogy az alapvetõen a magyarok által irányított állam anyagi forrásait 

kizárólag a magyarok által lakott területek felvirágoztatására fordítsák. 

A magyarság elõnyben részesítése a nemzetiségekkel szemben csak egyes 

területeken volt jellemzõ, s ott is majd csak a századfordulót követõen, a 

magyar nacionalizmus egyre hevesebb követeléseinek engedve. 30 Ez ugyanis 

az egységes magyar politikai nemzet dogmájával ütközött, ahogy azt például 

Széll Kálmán miniszterelnök is megfogalmazta: „Itt faji politikát nem 

visz senki és nem folytathat senki. Folytatja a politikailag egységes magyar 

állam politikáját, mely azonban nem akar üldözni, nem akar bántani, hanem 

nyugtatni, megnyerni, oltalmazni, kímélni és kielégíteni kíván, de magyar 

akar maradni és fog maradni…” 31 

Az egységes magyar politikai nemzet ugyanis nem (csak) azt jelentette, 

hogy a nemzetiségektõl megtagadták kollektív nemzeti jogaikat, hanem 

azt is, hogy teljesen egyenjogú állampolgárként a közös állam anyanyelvtõl 

függetlenül ugyanúgy igyekezett minden egyes állampolgár problémáján 

segíteni, már persze a liberális elveknek megfelelõ, meglehetõsen korlátozott 

értelemben. A rászorulóknak – szintén csak a századfordulótól, konzervatív 

agrárius hatásra – etnikai hovatartozás nélkül indított akciókat 

a földmûvelési kormányzat is: elõbb volt szociális reform a rutének, mint 

30. Például „csak a magyar Alföldet kegyeskedjék támogatni, ott kell az államnak segítséget adni, 

mert önvéreink mívelõdésében, a míveltséggel járó vagyonosodásban van a mi erõnk.” Bessenyei 

Ferenc országgyûlési képviselõ levele Wlassics Gyulának. Budapest, [év nélkül] november 

28. Magyar Országos Levéltár. P 1445. 5. doboz, 26. tétel. Wlassics Gyula báróhoz írt levelek. 

Be. f3–4. Még látványosabb példa volt az erdélyi magyar birtokosok földjének állítólagos 

román kézbe kerülésének megakadályozására – nem különösebben nagy – állami összegekkel 

indított telepítési akció, melynek egyik politikai kiharcolója a konzervatív agrárius nacionalista 

Bethlen István volt. Vö. Romsics Ignác: Gróf Bethlen István politikai pályája 1901–1921. Budapest, 

1987, Magvetõ Könyvkiadó, 89–97. és 105–111. 

31. Széll Kálmán 1900. február 9-i képviselõházi felszólalása. In Kemény G. Gábor (összeáll., 

jegyz. ell.): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. 

III. köt. 1900–1903. Budapest, 1964, Tankönyvkiadó, 41. 


a hasonlóan szegény(edõ) székelyek számára. 32 De ez nem is volt véletlen, 

hiszen a „magyar állameszme” jegyében Darányi Ignácnak is ki kellett jelentenie: 

„A nemzetiségi kérdésre jobb megoldást nem látok, mintha azokat, 

a kik ragaszkodnak a magyar állameszméhez, magunkhoz csatoljuk, 

és tényeikkel bizonyítjuk, hogy a magyar fajt a vezetés nem csak vagyonánál, 

nemcsak többségénél, hanem értelmi és erkölcsi súlyánál, és nemes 

jelleménél fogva is megilleti.” 33 

A korabeli, nem demokratikus világban ugyanis nem a széles néptömegek, 

hanem az elit volt a fontosabb. 34 A szegény és mûveletlen paraszti tömegek 

politikai szempontból nem sokat számítottak, a nem demokratikus 

államrend az õ megkérdezésük nélkül hozta meg döntéseit. A mûvelt elitben 

pedig hatalmas magyar fölényt tapasztalunk, mely részben a történelmi 

elõnyök, a nemesség zömének magyar jellegének tudható be, részben 

viszont a magyarországi elitképzés eredményesen magyarosító hatásának. 

Ahogy Grünwald Béla, az egyik leghírhedtebb magyarosító fogalmazott: 

„A középiskola olyan, mint egy nagy gép, melynek egyik végébe százankint 

rakják bele a tót fiúkat, s a másik végén mint magyar emberek jönnek 

ki.” 35 Ezért adott a magyar állam pénzt a nép (persze lojális szellemiségû) 

anyanyelvi mûvelõdésének céljaira, de több ízben akadályozóan lépett fel 

a nemzetiségi elitkultúrák intézményi hátterével szemben. Szlovák nyelvû 

kalendáriumokra volt állami pénz, szerb nemzeti színházra nem. 

Az 1910-es statisztika szerint a 8 középiskolai osztályt végzettek 84,5 százaléka 

vallotta magát magyarnak, 7,8 százaléka németnek, s az ország 

összlakosságából együtt kb. 35 százalékot kitevõ többi etnikum együttesen 

is csak 6 százalékot. Ráadásul ez azt is jelentette, hogy az ország 63 megyéjébõl 

mindössze öt olyan akadt, jellemzõen Erdélyben, ahol a helybeli 

32. Vö. Balaton Petra: A székely akció története. Budapest, 2004, Cartofil. 

33. Darányi Ignác földmûvelési miniszter képviselõházi felszólalása 1901. június 19-én, a rutén 

akció kapcsán. In Darányi Ignác… 116. Vagy egy másik Darányi-beszéd szerint: „A magyar 

faj fölényének, vezetõ szerepének több tényezõje van. A fölényre közrehat számbeli, vagyoni, 

értelmi, erkölcsi és történeti túlsulyunk, de a mit legmagasabbra kell tennünk, a mi eddig a mi 

túlsulyunknak talán legerõsebb biztosítéka volt az volt az a politikai érettség, a melyet más 

nemzetek irigyeltek tõlünk.” Darányi Ignác 1903. április 29-i képviselõházi beszéde. Uo. 128. 

34. „Tudatlan és koldús népek semmire sem valók és semmire sem mennek” – jelentette ki például 

Trefort Ágoston általános érvénnyel a pozsonyi I. választókerületben 1884. június 22-én 

tartott beszédében. Trefort: i. m. 144. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg egy 1894-es, ki 

nem adott röpiratában Móricz Pál is, ezúttal már kifejezetten a román nemzetiségi mozgalommal 

szemben: „…ha államot és modern államot kell ujra alkotni, azt a törzset, mely legtöbb 

intelligentiával, legtöbb vagyonnal, legtöbb vitézséggel dicsekedhetik, a vezérszerep mindig 

meg fogja illetni.” – Elmélkedések. Mit vegyen fel Kossuth Ferencz a többi között programmjába? 

Nagyvárad, 1894, Rosenbaum V. Vilmos, 52. – Móricz szerzõségére: Móricz Pál levele 

Bánffy Dezsõnek, Budapest, 1895. december 23. Magyar Országos Levéltár. K 467. A miniszterelnök 

félhivatalos levelezése. 5. cs. Bánffy Dezsõ, 1895. Iktatott iratok. f700–701. 

35. Grünwald Béla: A Felvidék. Politikai tanulmány. Budapest, 1878, Ráth Mór, 140. 


értelmiség abszolút többsége ne magyar lett volna, hanem – szász, illetve 

Fogarasban román. 36 Mindez arra enged következtetni, hogy a magyar szupremácia, 

azaz a magyar anyanyelvû lakosság fölénye nem csupán fikció 

volt, hanem valóban létezett, csak nem a magyarság demográfiai súlyának 

növekedésén, vagy a magyar nyelvtudás általánossá válásán nyugodott, hanem 

a magát magyarnak vallók mûveltségi, vagyoni és politikai fölényén. 

Ennek a fölénynek kellett biztosítania Magyarország nemzeti jellegét, és 

az adminisztratív korlátok mellett ez teszi érthetõvé, hogy a nemzetiségek 

– annak ellenére, hogy az ország lakosságának felét tették ki! – miért nem 

voltak képesek számukra elõnyösebb politikai viszonyokat kiharcolni. 

A magyar szupremácia azt jelentette, hogy az ország sok etnikai közössége 

közül egyedül a magyar képes nemzeti érdekeit az állam irányítása 

révén megvalósítani, akár a többi nemzeti közösség rovására is. Ez 

tehát minõségi fölényt jelentett, amit nem a magyarság valamiféle misztikus 

„faji” tulajdonságainak, hanem elsõsorban nagyon is mérhetõ anyagi 

és kulturális eredményeknek tulajdonítottak. 37 A nemzetiségi kérdést sokan 

nem tekintették komoly problémának, mert az a politikai életben nem is 

nagyon jelentkezett. A magyarok ezért sokáig azt gondolták, hogy a nemzetiségek 

alapvetõen békések és elégedettek a magyar uralommal, hiszen az 

számukra is biztosítja a védelmet, a szabadelvûség vívmányait, és a formálódó 

nemzeti anyaállamokhoz képest is magasabb kulturális fejlõdés lehetõségét. 

38 Ebbõl kiindulva sokan hajlamosak voltak megfeledkezni a nemzetiségi 

kérdés mélyén meghúzódó veszélyekrõl, és azt feltételezték, hogy a 

36. A 8 középiskolai osztályt végzettek közül 4 százalék románnak, 1 százalék szerbnek, mindössze 

0,9 százalék szlováknak és 0,1 százalék ruténnek vallotta magát. Német (azaz szász) 

volt a helyi értelmiség abszolút többsége Beszterce-Naszód, Brassó, Nagy-Küküllõ és Szeben 

megyékben. A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Ötödik rész. Részletes 

demográfia. Budapest, 1916, Magyar. Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 278–295. alapján. 

37. Még a magyarországi nemzetiségeket saját szövetségesüknek megnyerni akaró polgári radikálisok 

hivatalos pártprogramjában is szerepelt az a kitétel, hogy a „demokrácia, a kultúra és 

a kölcsönös megértés … szelleme … megerõsíti majd a magyarság békés kultúrfölényét.” Az 

Országos Polgári Radikális Párt programja, 1914. június 6. In Mérei Gyula – Pölöskei Ferenc 

(szerk.): Magyarországi pártprogramok 1867–1919. [a továbbiakban: Pártprogramok…] Budapest, 

2003, ELTE – Eötvös Kiadó, 322–323. 

38. A sok hasonló érvelés közül most egy reálisabbra és egy kései, a valóságtól teljesen elrugaszkodott 

gondolatmenetre utalunk. A konzervatív Asbóth János már 1875-ben hangsúlyozta, hogy 

a magyar állam ereje és virágzása a nemzetiségeknek is érdekük, mert Magyarország bukásával 

csak anarchia, és ebbõl fakadóan idegen uralom következhet számukra is. Asbóth János: 

Magyar conservativ politika. Budapest, 1875, Légrády Testvérek, 141–147. A liberális Bánffy 

Dezsõ pedig az erdélyi szászokat szólította föl a beolvadásra a német nép érdekében [!], mert 

azt állította, hogy a Német Birodalomnak egy erõs Magyarország szövetsége az érdeke, márpedig 

egy etnikailag minél homogénebb Magyarország jelenthet igazi támaszt Berlinnek. Báró 

Bánffy Dezsõ: A magyar nemzetiségi politika és a Hármas Szövetség. Magyar Közélet, 1902. 

ápr. 15. 265–269. 


józan többség egyetért a fennálló viszonyokkal, s csak néhány „túlzó”, „rajongó” 

vagy „dühös pánszláv” izgatásaival akad gond. Azzal együtt, hogy 

ez nyilvánvalóan túl optimista kép volt, le kell szögezni, hogy a nemzetiségi 

elitek egy része valóban a magyarokkal való együttmûködésben látta 

saját etnikai közössége számára is a lehetõ legjobb lehetõségeket (vagy a 

legkevésbé rossz megoldást). A Bobula Jánosok, Nikolics Fedorok és Moldován 

Gergelyek politikai iránya azonban szinte elfelejtõdött: saját népük 

nacionalistái árulóként tekintettek rájuk, miközben a magyar történelmi 

emlékezet a Trianon utáni önbírálat idején nem nagyon foglalkozott velük. 

Ennek fényében a korabeli magyar nacionalista politikusok többsége 

számára csak elszigetelt jelenségnek tûnt az a nemzetiségi nacionalizmus, 

mely tagadta az egységes magyar politikai nemzet elvét, passzivitással, a 

bécsi centralista körökkel vagy a határokon túli „fajrokonaival” együttmûködve 

törekedett nemzeti életlehetõségeinek bõvítésére. Ha a magyar államhatalom 

ilyen jelenségekkel találkozott, az „önvédelemnek” mondott 

kemény fellépés szinte soha nem maradt el, és izgatás vagy hazaárulás vádjával 

indítottak pereket a nemzetiségi vezetõk és sajtóorgánumok ellen. Ez 

a Tisza István által utóbb „tyúkszemre lépések politikájaként” jellemzett 

nemzetiségi politika azonban nem jutott el odáig, hogy ténylegesen szétzúzzák 

a nemzetiségi mozgalmakat, teljesen megakadályozzák politikai 

mûködésüket. Arra azonban alkalmas volt, hogy a bizalmatlanságot növeljék, 

és hogy a párbeszéd helyett a kölcsönös vádaskodások és a sérelmek 

felemlegetése jellemezze a magyarok és a nemzetiségek viszonyát. 

Láthattuk, hogy a kiegyezést követõen egy nem doktriner liberalizmus 

fogta át a magyar politikai elit szinte valamennyi jellegadó csoportosulását, 

és annak több fontos kérdésben tapasztalt mérséklése elsõsorban a nemzeti 

érdeknek alárendelt realitás volt. 39 Szinte a századfordulóig kiterjeszthetõ 

az a felfogás, amit a fiatal Beksics 1881-ben rögzített: „A magyar, történetének 

egész folyamán, soha sem indult ki általános elvek álláspontjáról. Minden 

eszme világosságát a fajérdekek prismáján keresztül szemlélte. Liberalis 

volt, de liberalismusát a fajérdekekhez mérte. Közszellemében meg volt 

és meg van a democratiai irányzat. De a fajérdekek képezik a határt, melyen 

túl nem lép. S kinek jutna eszébe ezért kárhoztatni õseinket, vagy a jelenlegi 

nemzedéket. A magyar, nagy idegen népek közé ékelve, létéért vívott 

százados harczokban, csak úgy tarthatta fenn magát, hogy a faji szempontoknak 

alárendelt minden más szempontot. Ha eszményeken kapkod, ábrándok 

után fut, tán nagyobb, érdekesebb dolgokat mûvel vala, de elveszthette 

volna a legfõbbet, melyet ki nem pótolhat rá nézve semmi eszmény, 

39. Tisza Kálmán kormányzásának másfél évtizedérõl állapít meg hasonló ideológiai egységet: 

Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867–1918). Budapest, 

2003, Új Mandátum, 101–109. 


semmi ábránd: nemzeti és faji létét. És még így is, a fajpolitika mellett is, 

nemcsak a legszabadabb, hanem a legszabadelvûbb és legdemocraticusabb 

népek sorába küzdötte fel magát. A szabadelvûség és democratia jövõje tehát 

Magyarországon nem lehet kétséges.” 40 

A MAGYAR LIBERÁLIS NACIONALIZMUS VÁLSÁGA A SZÁZADELÕN 

A magyar szupremácia valósága azt eredményezte, hogy Magyarország 

„egységes nemzeti államként” a nacionalista korszakban jobb érdekérvényesítõ 

képességekkel bírt a Monarchián belül, mint a nemzetiségi szempontból 

heterogénebb Ausztria. A Lajtán túl ugyanis a németség mind az 

összlakosságot, mind a vagyonos és mûvelt elitet tekintve sokkal csekélyebb 

arányt képviselt az erõs cseh és lengyel nemzettel szemben, és nem 

is tudta lefedni Ciszlajtánia teljes területét: a galíciai autonómia elsõsorban 

ennek volt betudható. Az állandósuló cseh–német viszály sokszor megbénította 

Ausztria politikai életét, s ebbõl a magyarok azt a következtetést 

vonták le, hogy hiába népesebb és fejlettebb a birodalom nyugati fele, az 

erõs és egységesen magyar nemzeti vezetés alatt álló Magyarország átveheti 

a Monarchián belül a vezetõ szerepet a nemzetiségi ellentétektõl szenvedõ 

Ausztriától. A Bécsbõl várt centralista támadások elmaradásának és a magyarországi 

nemzetiségi mozgalmak idõleges visszaszorulásának hatására 

az egységes magyar nemzeti államot liberális elvi alapon is óhajtó magyar 

közvélemény biztosra vette, hogy ez a kedvezõ trend folytatódik, a kiegyezés 

adta kedvezõ kereteket a komolyabb külsõ és belsõ ellenségektõl nem 

zavart fejlõdés magyar nemzeti tartalommal tudja kitölteni, és a nemzeti 

állam megteremtése elõtt lévõ birodalmi jellegû korlátokat is sikerül majd 

áttörni. A magyar nacionalizmus elbizakodottsága a célkitûzéseket is módosította. 

Most már nem csupán a birodalmon belül elért kedvezõ pozíció 

megvédelmezése, hanem további elõnyök kicsikarása, sõt, a birodalom politikájának 

magyar szempontú irányítása vált az új eszménnyé. A nacionalisták 

arról szõttek terveket, hogy a belsõ problémáit eredményesen megoldó 

Magyarország lassanként európai tényezõ lesz, mint a „magyar–osztrák 

monarchia” igazi súlyát adó, erõs nemzeti állam. 41 Nem is nagyon értették, 

40. Természetesen a faji érdek itt a szó korabeli szóhasználata szerint értendõ, azaz nemzeti, 

etnikai érdeknek feleltethetõ meg. Beksics Gusztáv: A democratia Magyarországon. Budapest, 

1881, Rudnyánszky A. könyvnyomdája, 72–73. 

41. A századelõn jelentkezõ „magyar birodalmi gondolatról”: Nagy Ildikó: Rákosi Jenõ és a harmincmilliós 

magyar impérium. In Hanák Péter (fõszerk.) – Nagy Mariann (szerk.): Híd a 

századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Pécs, 1997, University Press, 

295–308.; Romsics Ignác: A magyar birodalmi gondolat. In uõ: Múltról a mának. Tanulmá- 


miért nem veszi át optimista és gyorsabb elõrehaladásra buzdító politikájukat 

a kormánypárt zöme – de persze a régi vádak (a kormánypártiak „hazaárulók”, 

„Burg-zsandárok”) ezt is megmagyarázták. Így a nemzeti állam 

kiépítését akadályozó kormánnyal szemben egyre nõtt az ellenzék nacionalista 

dühe, s ez a közjogi ellentétek kiélezõdését eredményezte. 

Miközben a magyarok jó része a dinasztia megmagyarosodásáról, balkáni 

befolyásról és harmincmillió magyar nagyhatalmáról szõtt ábrándokat, 

a világ megváltozott. Míg az 1880-as években a bismarcki szövetségi 

rendszer és ezen belül elsõsorban a Kettõs Szövetség gyakorlatilag kizárttá 

tette, hogy a Monarchiának és benne Magyarországnak háborúval kelljen 

szembenéznie, a 20. század elején kiélezõdtek a nagyhatalmak közötti ellentétek, 

s ez fegyverkezési versenyt is elindított. Mivel a Monarchia saját 

érdekében nem maradhatott el riválisai hadseregfejlesztésétõl, 1902-ben ismét 

indítványozták a közös hadsereg megerõsítését. A birodalom centralista 

hagyományát, dinasztikus múltját és jelenét leglátványosabban megtestesítõ 

hadsereg szálka volt a magyar nacionalizmus szemében, mert nemcsak 

hogy nem lehetett beilleszteni a magyar nemzeti állam világába, de – mint 

Apponyi kifejtette 42 – kifejezetten az egységes magyar nemzeti állam kiépítése 

ellen hatott német vezényleti nyelvével és dinasztikus szellemiségével. 

Nem meglepõ, hogy a magyar nacionalista ellenzék olyannyira elutasítóan 

(heves, szûnni nem akaró obstrukcióval) reagált a közös hadsereg reformjára 

– mely persze megerõsítve Magyarországot is hatékonyabban védte volna. 

A kormánypárt jobban megértette a véderõreform szükségességét, de 

a nacionalista árral úszva a Szabadelvû Párt is bizonyos (teljesen jelképes) 

magyar nemzeti változtatásokat kért a közös hadseregben. A parlamenti 

válság kiélezte a pártpolitikai ellentéteket, megbénította a parlament központú 

magyar állam mûködését, és persze azonnal szertefoszlatta a széthúzó, 

gyenge Ausztriáról és az erõs és ütõképes Magyarországról festett 

rózsaszín képet. A Magyarország birodalmon belüli befolyását növelõ nemzeti 

konszenzus éppen akkor ingott meg, amikor azt új, modern erõk és alig 

észlelt, kedvezõtlen erõviszonyok még nagyobb veszélybe sodorták. 

nyok és esszék a magyar történelemrõl. Budapest, 2004, Osiris, 121–158. és Ifj. Bertényi Iván: 

A „magyar birodalmi gondolatról” – az I. világháború elõtt. Kommentár, 2007. 4. sz. 40–56. 

42. Hiába a magyar tannyelvû iskola és a hazafias szellemiségû oktatás, ha a közös hadseregben 

eltöltött sorkatonai szolgálat meggyõzi a magyarországi nemzetiségi fiatalembert arról, hogy 

van a magyar nemzeti államnál is hatalmasabb, attól független eszme és erõ. Ezért van szükség 

a hadsereg dualizálására, a magyarországi újoncok magyar nyelvû és magyar hazafias 

szellemben történõ kiképzésére – fogalmazta meg a kiegyezés betûjét ugyan nem sértõ, de 

a deáki logikával teljesen ellentétes új programot Apponyi. Dr. gróf Apponyi Albert: Ötven 

év. Ifjukorom – Huszonöt év az ellenzékben. Budapest, 1926, Pantheon Irodalmi Intézet R.-T., 

171–172. 


A magyarországi liberális nacionalizmus kormányférfiai az ország érdekeit 

szem elõtt tartva mindig pártolták a hazai ipar fejlõdését, mert Széchenyi 

és Kossuth nyomán úgy vélték, hogy „…nyers anyagok s termények 

kivitele által nem lehet sem a jóllét, sem a cultura magasabb fokát elérni”. 

Ennek indoklása eleinte pusztán gazdasági jellegû volt, 43 késõbb ellenben 

már az ország gazdasági önállósága, Ausztriával szembeni függetlensége 

szempontjából tartották elengedhetetlennek az erõs magyar ipart, s a 

századfordulón ennek védelmében mind hangosabban követelték az önálló 

vámterületet. 44 A külön vámterület a magyar ipar kifejlesztése érdekében 

az egységes magyar nemzeti állam elengedhetetlen részének és egyes 

soviniszta politikusoknál a magyarosítás eszközének számított, 45 tehát az 

öntudatra ébredt liberális merkantil körök érdekei a népszerû nacionalista 

érvekkel találkoztak. 

A dualista kormányok iparfejlesztõ gazdaságpolitikája ugyan a liberális 

elveknek kevéssé felelt meg, de az ország modernizálását célzó nemzeti 

érdeknek annál inkább. Ugyanakkor a századfordulóra felerõsödött 

azoknak az agrárius köröknek a hangja, akik nem szívesen látták, hogy a 

magyar ipart a mezõgazdaság által elõállított jövedelmekbõl fejleszti az állam. 

A földbirtokosok érdekeit képviselõ tábor már az 1870-es évek végén 

megszervezõdött, s bár soha nem alakult külön politikai párttá, de a Károlyi 

Sándor gróf 46 köré csoportosuló arisztokrata vezetõk révén befolyásos 

pressure group formálódott. Az agráriusok a század elsõ éveiben látványos 

eredményeket értek el a merkantil körökkel szembeni lobbiharcban, ami 

ugyanakkor azonban az iparosok újraszervezõdését (1902-ben alakult meg 

a Gyáriparosok Országos Szövetsége) és radikalizálódását is eredményezte. 

Az addig többé-kevésbé kompromisszumosan mûködõ érdekcsoportok 

küzdelmét politikai és ideológiai jelszavak kísérték, s az agráriusok ezek 

között elõszeretettel mutattak rá a magyarországi kapitalizmus visszásságai- 

43. Trefort véleménye szerint például az agrártermékek külföldi piacain megélénkülõ verseny miatt 

onnan ki fognak szorulni a magyar agrártermékek, s azok elfogyasztásához növelni kell a 

belsõ keresletet, s emiatt fontosnak a magyar iparos lakosság növekedését. Trefort Ágoston 

elnök megnyitó beszéde a Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági bizottságának 

ülésén, 1887. december. In Trefort: i. m. 351–352. 

44. Például: A Függetlenségi és 48-as Párt felhívása választóihoz, 1896. október 10-én. In Mérei 

Gyula (összeáll., s. a. rend.): A magyar polgári pártok programjai (1867–1918). Budapest, 

1971, Akadémiai Kiadó, 247–250. 

45. Báró Bánffy Dezsõ: A magyar nemzetiségi politika és a magyar ipar. Magyar Közélet, 1903. jan. 

15., 83–87. 

46. Kovalovszky Miklós – Solt Andor: Gróf Károlyi Sándor élete és alkotásai. [Budapest,] 1942, Csáthy 

Ferenc Rt. – Egyetemi Könyvkereskedés és Irodalmi Vállalat; Csík Tibor: A mezõgazdasági 

érdekképviselet és Károlyi Sándor. In Pajkossy Gábor (szerk.): Politika, politikai eszmék, 

mûvelõdés a XIX. századi Magyarországon. Tanulmányok. Budapest, 2000, ELTE BTK Újkori 

Történeti Tanszék, 147–165. 


a, az ipari és kereskedelmi tõke sokszor idegen voltára és a modern városi 

lét erkölcsromboló hatásaira. A kisemberek nevében is fellépõ földbirtokos 

elit az újabb külföldi hitelek helyett a milliomosok szigorú megadóztatását 

követelte, hogy az állam gondoskodni tudjon a kapitalista átalakulás veszteseirõl, 

akiket elsõsorban a birtokosokban – azaz saját magukban – véltek 

felfedezni. Ezért „a nemzet érdekének megfelelõ” földbirtok-politikát, az 

„adósságokkal terhelt földbirtokosok” terheinek könnyítését, a kereskedelem 

és a bankok mûködésének újraszabályozását, az agrárérdeket jobban 

tükrözõ vámpolitikát és általában az agrárérdekek hatékonyabb védelmét 

követelték. 47 

Az orosz vagy tengerentúli gabona megjelenése az európai piacokon általában 

értékesítési nehézségeket okozott, de ez alól a magyar agrárium 

a rendelkezésre álló hatalmas osztrák piacon élvezett monopólium révén 

nagyrészt mentesíteni tudta magát. Ugyanakkor más gazdasági problémák, 

a birtokforgalom korlátozottságából is eredõ magas földárak, a vidéki munkalehetõségek 

gyakori hiánya és az alacsony munkabérek így is radikális 

szegényparaszti mozgalmakat keltett életre. Az agrárszocialista névvel illetett 

mozgalmak megszervezésében magukat szocialistának valló személyek 

(például Várkonyi István vagy Mezõfi Vilmos) fontos szerepet játszottak. 

Ennek is betudhatóan a földosztásról szóló gyakorlati követelések mellett a 

kialakuló parasztpártok egy része elvi szinten és távlatos célként az MSZDP 

programjából átemelve hangsúlyozta, hogy „a bérrabszolgasággal ugyan 

azonos mostani önös termelési rendet, a társas (közös) munkával” kell helyettesíteni, 

és „a munkaeszközöket az összesség közös tulajdonává” kell 

tenni. 48 

Ezzel párhuzamosan a birtokos parasztság öntudatosabb rétegei is a politikai 

aktivitás terére léptek. A különbözõ kisgazda kezdeményezésekbõl a 

békéscsabai Áchim András és a Somogy megyei, a nagyatádi választókerület 

mandátumával a képviselõházba kerülõ Szabó István 49 tudott a nagypolitika 

szintjén is tartósabb szerephez jutni. Míg az összeférhetetlen természetû 

47. Például: A Magyar Gazdaszövetség 1896. október 7-én meghirdetett programja; illetve az Országos 

Magyar Gazdasági Egyesület 1910. március 21-i programja. In Pártprogramok… 177– 

180. és 270–274. Vö. Szabó M.: Az újkonzervatizmus... 125–143. 

48. Az idézet a Mezõfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Párt 1900. április 18-i programjából 

származik, de hasonló követelések találhatók a Várkonyi-féle Magyarországi Független Szocialista 

Párt 1897-es programjában is. Pártprogramok… 197–201. és 181–183. 

49. Szabó István Erdõcsokonya községben született és gazdálkodott. Paraszti mellékneve a falun 

belüli lakóhelye után Fölsõ volt, az általánosan ismert Nagyatádi melléknevet csak azért kapta, 

mert a parlamentben ezt a választókerületet képviselte és ezáltal különböztették meg más 

kerület mandátumát birtokló, hasonló nevû képviselõtársától. Király István: Nagyatádi Szabó 

István és pártja az elsõ világháború elõtt. In Értekezések 1964–1965. Budapest, 1966, MTA Dunántúli 

Tudományos Intézet, 371.

A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?