A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

a forradalmak megelõzése érdekében, miközben a népképviselet kárhoztatta,
sõt a polgári parlament szerepét is elhanyagolhatónak mondta. A modern
kor adekvát állama – hangoztatta – „a társadalmi reform királysága”.
Ha az uralkodó élére áll e reformoknak, akkor „a társadalomnak az a része,
amely fölött uralkodnak, hamarosan közvetlen érzésbõl, késõbb tudatosan
a királysághoz, mint természetes védnökéhez és segítõjéhez fordul”. 11
A különbözõ jobboldali áramlatokból, elsõsorban von Stein reformkonzervativizmusából
nõtt ki az ún. „szociális császárság” eszméje, amely az
1871 utáni bismarcki szociálpolitika alapja lett. Ezért és a „vaskancellár”
autoriter politikája miatt Marx és nyomában mások nem minden alap nélkül
rokonították Bismarck két évtizedes kormányzását a francia bonapartizmussal.
A Habsburg Monarchiában Sándor Lipót fõherceg és magyarországi nádor
dolgozott ki részletes javaslatot 1795 áprilisában a „francia eszmék” terjedésének
megakadályozására, vagyis az ancien régime védelmére. Ez lett
az alapja I. Ferenc reakciós politikájának és rendszerének, amelyet utóbb az
1809-tõl külügyminiszterként, 1821-tõl pedig kancellárként tevékenykedõ
Metternich nevével társítottak. Metternich politikájának lényege, melynek
elvi alapvetését tanácsadóinak, Friedrich Gentznek és Heinrich Adam Müllernek
a mûveiben találjuk meg, ugyanaz volt, mint a nyugat-európai ultráké
vagy ókonzervatívoké: az uralkodó, az egyház és általában a feudális
intézményrendszer védelme minden modernizációs törekvéssel szemben.
A hagyományosnak nevezhetõ konzervativizmus mellett az 1840-es évekre
azonban a Habsburg Birodalomban is kialakult egy olyan új konzervatív
áramlat, amely felismerte, hogy a non movere politikája hosszabb távon
folytathatatlan, s ezért a teendõ nem az ancien régime védelme, hanem a
liberális reformtörekvések mérséklése és a hagyományokkal való összebékítése.
Vagyis a fontolva haladás. A magyar konzervatív reformerek meghatározó
személyiségévé gróf Dessewffy Aurél vált, aki részben Metternich
számára kidolgozott 1839-es emlékiratában, részben az 1841-tõl megjelenõ
Világ hasábjain fejtette ki nézeteit. Dessewffy Emil (Aurél testvére) és gróf
Szécsen Antal vezetésével ez a csoport alakította meg 1846-ban a Konzervatív
Pártot, amire a liberálisok az Ellenzéki Nyilatkozat 1847-es kibocsátásával
válaszoltak. 12
11. Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban. I. köt. Budapest, 2005,
Osiris, 126–145., idézet a 133. oldalon.
12. Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Budapest, 2003, Osiris, 141–
143., 219–220., 231–233. (Pajkossy Gábor) – Dénes Iván Zoltán: Európai mintakövetés – nemzeti
öncélúság. Budapest, 2001, Új Mandátum, 50–54. – A magyar újkonzervatívok („fontolva
haladók”) nézeteit részletesen tárgyalja Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története.
II. 1. köt. Budapest, 1999, Korona, 263–302.
BEVEZETÉS. AZ EURÓPAI ÉS A MAGYAR JOBBOLDAL ALAPTÍPUSAI | 13