A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu
A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu
A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
tás liberalizálását és az azonos nemûek együttélésének jogi egyenjogúsítását,<br />
míg a baloldal ugyanezeket inkább támogatja. A védelmi politikának<br />
és a fegyverzetek korszerûsítésének a jobboldal nagyobb jelentõséget tulajdonít,<br />
a pacifistább baloldal kisebbet. Kulturális téren az egyik legfõbb<br />
választóvonal a valláshoz való viszony: a jobboldaliak inkább, a baloldaliak<br />
kevésbé istenhívõk. Fontos különbség a család szerepének eltérõ megítélése<br />
is. A jobboldaliak inkább a hagyományos családmodell hívei, míg a<br />
baloldaliak nevelési elvei modernebbek, vagyis liberálisabbak. 40<br />
A demokratikus rendszerek II. világháború utáni elterjedése és megszilárdulása<br />
nem jelentette a fasizmus és általában az antidemokratikus<br />
szélsõjobboldal eltûnését Európából. Portugáliában és Spanyolországban<br />
1974–75-ig állt fenn Salazar és Franco autoriter rendszere. A demokratikus<br />
országokban fasiszta csoportok, sõt helyenként pártok mûködtek. Ezek<br />
bázisát elsõsorban a volt frontharcosok és a felelõsségre vonást elkerülõ<br />
alacsonyabb beosztású náci pártfunkcionáriusok alkották. Nyugat-Németországban<br />
több mint 100 ilyen csoportot tartott nyilván a Belügyminisztérium.<br />
Ezek taglétszáma az 1950-es évek közepén 78 ezerre, az 1960-as<br />
évek közepén 27 ezerre rúgott. Ennél jóval nagyobb bázisra támaszkodtak<br />
az olasz újfasiszták, akik Olasz Szociális Mozgalom néven az olasz politikai<br />
életnek is jelentõs tényezõivé váltak. Az 1946-ban alakult szervezet<br />
az elmúlt évekig közel félmilliós tagsággal rendelkezett, és támogatottsága<br />
két választástól eltekintve 5 és 8 százalék között ingadozott. Az 1980-as<br />
években Olaszország negyedik legerõsebb pártja volt. A párt 1950-es évekbeli<br />
fõtitkára, Giorgio Almirante nyíltan hangoztatta, hogy „Az államférfiak<br />
és eszméik, filozófiáik fölötti végsõ ítéletet nem a hadiszerencse mondja<br />
ki”. Nem kétséges, hogy kikre és kiknek az eszméire gondolt. Bár a szervezet<br />
új vezetõje, Gianfranco Fini az 1990-es években mindent megtett a párt<br />
szalonképessé tétele érdekében, a párt nevének megváltoztatását (Nemzeti<br />
Szövetség) és alkalmazkodását a parlamentáris követelményekhez többen<br />
taktikai lépésnek tekintik. 41<br />
A „hagyományos” fasiszta szélsõjobboldali irányzatok mellett az 1970as<br />
évektõl ún. újjobboldali áramlatok (Nouvelle Droite, New Right, Neue<br />
Rechte, Nuova Destra) is megjelentek. Ezek ideológusai általában a háború<br />
elõtti antiliberális, antiegalitáriánus, elitista. paternalista, tekintélytisztelõ<br />
és rasszista eszméket fogalmazzák újra, és egészítik ki az aktuális helyzetre<br />
vonatkozó egyéni reflexióikkal. Ezek között döntõ helyet foglal el a<br />
jóléti államtól való elhatárolódás, valamint a bevándorlás-ellenesség és az<br />
idegengyûlölet. Az irányzat mindazonáltal rendkívül sokágú, és országon-<br />
40. Körösényi András: A magyar politikai rendszer. Budapest, 1998, Osiris, 96–97.<br />
41. European Fascism… 338–339. és Petõcz György: A történelem mítoszai. Mozgó Világ, 2000.<br />
1. sz. 59–70.<br />
BEVEZETÉS. AZ EURÓPAI ÉS A <strong>MAGYAR</strong> JOBBOLDAL ALAPTÍPUSAI | 25
Change language