A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu
A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu
A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A 19. század utolsó és a 20. század elsõ évtizedeiben alakot öltõ antiliberális<br />
jobboldalnak számos nemzeti keretek között megszervezõdött<br />
irányzata alakult ki. A franciaországi új jobboldal reménysége eleinte Boulanger<br />
tábornok, bázisa és szervezeti keretei pedig a különbözõ hazafias<br />
és népi ligák voltak. Legbefolyásosabb ideológusaivá a katolikus Édouard<br />
Drumont és a végletes individualizmustól a szülõföld és a hagyományok dicsõítéséig<br />
eljutott Maurice Barrès váltak. Mindketten az antiklerikális köztársasági<br />
alkotmány és a pártpluralizmusra épülõ parlamentarizmus kritikusai,<br />
mindketten nacionalisták, s mindketten antiszemiták voltak. 1886-os<br />
könyvében (La France juive vagyis A zsidó Franciaország) Drumont minden<br />
nehézségért és anomáliáért az ország alig 80 ezer fõt számláló zsidó<br />
polgárát tette felelõssé, míg Barrès a katonai szellem, a nemzeti energia és<br />
a hagyomány kultuszát népszerûsítette igényes és nagyhatású regényeiben.<br />
Az 1894-es Dreyfus-per idején és azután utóbbi a kettéhasadt Franciaország<br />
jobboldalát megtestesítõ antidrefuysardok egyik vezéralakjává és szószólójává<br />
vált. A Dreyfus-ügy kiváltotta politikai viharok tetõpontján, 1899-ben<br />
alakult meg az Action française nevû bizottság, és jelent meg az ugyanilyen<br />
címû lap. A századvég jobboldali szervezõdései közül Franciaországban ez<br />
a középkor felé forduló, s egyszerre német- és zsidóellenes szervezet futotta<br />
be a legnagyobb karriert. Már a 20. század elsõ éveiben intézményesült,<br />
és az I. világháború után a legbefolyásosabb jobboldali radikális irányzattá<br />
vált. Legfontosabb ideológusának Charles Maurras tekinthetõ, akinek egyik<br />
fõ törekvése a különbözõ radikális jobboldali irányzatok ideológiáinak szintetizálása<br />
volt egyetlen eszmerendszerré. 18<br />
Németországban három markánsan újjobboldali áramlat alakult ki. Elsõként<br />
az Adolf Stoecker evangélikus lelkész által 1878 után megszervezett<br />
keresztényszocialista mozgalom, amely a tõke korlátozását és a spekuláció<br />
büntetését (uzsoratörvény, börze- és luxusadó), a munkásság szociális<br />
helyzetének javítását és a bûnbakként beállított zsidóság elleni fellépést<br />
sürgette. Az ipari tõke érdekeivel szemben a mezõgazdasági termelõk támogatását<br />
hirdetõ, valójában azonban a közép- és nagybirtokosok érdekképviseletét<br />
ellátó Bund der Landwirte 1893-ban alakult meg. A szervezet<br />
célkitûzéseinek vonzerejére és propagandájának hatásosságára jellemzõ,<br />
hogy tagságának létszáma 1914-re meghaladta a 300 ezret. A keresztényszocialisták<br />
és a „gazdák” részben hagyományos keretek között maradó<br />
érdekvédelmi politikájánál radikálisabb és intellektuálisan innovatívabb<br />
programmal jelentkeztek azok a völkisch gyûjtõnéven összefoglalható csoportok,<br />
amelyek a német nacionalizmust forradalmasították. Az 1890-es<br />
18. Rémond: i. m. 148–180. Vö. Jacques Ploncard d’Assac: Doctrines du nationalisme. Paris, 1978,<br />
Editions de Chiré, 7–88. és Ernst Nolte: Der Faschismus in seiner Epoche. 5. Auflage. München–Zürich,<br />
2000, Piper, 85–127.<br />
16 | ROMSICS IGNÁC
Change language