A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

Trefort liberális felfogása nem doktriner, hanem praktikus alapon állt, és
a jövõt illetõen nyitott volt az általa is vallott elvek majdani érvényesítésére:
„Meg fog jönni annak is az ideje, hogy nálunk ezen egész eszmekör […]
rendeztetni fog, még pedig akkor, midõn az emberek arra érettek lesznek.
Neveljük az embereket!” 12 Másfelõl az is igaz, hogy a kormányzatnak nem
állt érdekében megbolygatni a 67-es rendszer hátországát. A liberális reformokat
csak addig a pontig folytatták, amíg a hatalmukat veszélyeztetõ komolyabb
ellenállásba nem ütköztek. Különösen ügyelniük kellett arra, hogy
a dualista rendet hagyományos Habsburg-hûségük és rendpártiságuk révén
is támogató nagybirtokos arisztokrácia és katolikus felsõ klérus érdekeivel
élesen ne ütközzenek össze. A fõ cél a hatalom megtartása volt, akár azon
az áron is, hogy a reformok elmaradnak, nehogy az egyedül biztonságot
adó struktúrát tagadó ellenzék a reformok révén a kormány ellen forduló
csoportokkal összefogva gyõzelmet arathasson. 13
A „quieta non movere” Tisza Kálmán által megfogalmazott alapelve 14
a felelõsség nélküli, sõt, bizonyos tekintetben kifejezetten ellendrukker ellenzék
számára támadási felületet adott, de egyoldalúan negatív az a többek
között Vázsonyi által festett kép, mely tagadja a korszakban a liberális
jellegû reformok létét. Egyrészt objektív körülményekre is utalnunk kell:
ahogy Trefort is többször hangsúlyozta, „én a reformok embere vagyok,
de azok pénzbe kerülnek”. Mindaddig, amíg a magyar állam költségvetése
deficites és a legfõbb elv a spórolás volt, nem tudott a mégoly üdvösnek
elismert változtatásokra elegendõ forrásokat rendelni. „Méltóztassék elhinni,
hogy én, ha nekem az a kellõ pénzerõ rendelkezésemre állana, sok
üdvös dolgot tudnék alkotni, melyeknek így el kell maradniok” – mentegetõzött
gyakran a kultuszminiszter. Tudta, hogy szükség lenne több és színvonalasabb
állami (azaz nem felekezeti) iskolára, harmadik egyetemre, de
nem tudta megvalósítani. 15 Szintén már Trefort tervbe vette az Eötvös Collegium
megalapítását, de erre is csak 1895-ben kerülhetett sor, mert eddig-
12. Trefort Ágoston 1887. február 15-i képviselõházi beszéde a vallásszabadságról. In Trefort:
i. m. 214.
13. Vö. „…a szerkezet – több-kevesebb rugalmassággal – ott és addig tolerálta a szabadelvûséget,
ahol és ameddig az nem tett kérdõjelet közvetlenül a konzervatív legitimáció léte mögé.” Gerõ
András: Szabadelvûség és konzervativizmus a Monarchia Magyarországának legitimációs
szerkezetében. Társadalmi Szemle, 1992. 8–9. sz. 130.
14. A parlamenti többséget, vagy általában véve a reformokhoz szükséges többséget igénylõ liberális
parlamentarizmus gyakran kénytelen messzebbmenõ reformoktól tartózkodni. Éppen
Tisza Kálmán kormányzásával egy idõben tudta hasonló „elvek” („fortwursteln”) alapján a
hatalmat megtartani 14 éven át Taaffe konzervatív jellegû koalíciója Ausztriában.
15. Trefort Ágoston 1887. február 15-i képviselõházi beszéde. In Trefort: i. m. 217–218. Trefort
Ágoston beszéde a képviselõházban a költségvetés tárgyalásakor, 1888. február 9-én. Uo.
255–256.
38 | IFJ. BERTÉNYI IVÁN