A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

Azt mondhatjuk tehát, hogy bármennyire éles viták zajlottak is a közjogi
törésvonal mentén, egy pillanat alatt nemzeti egységbe kovácsolódtak volna
67-es és 48-as politikusok abban az esetben, ha Magyarország kiharcolt
jogainak visszavételére tett volna kísérletet a bécsi vezetés. Egy esetleges
antidualista fordulatot követõen Bécsnek (mondjuk Ferenc Ferdinándnak)
a „nem engedünk a 67-bõl” magyar egységfrontjával kellett volna szembenéznie.
23 Ez a jellemzõje a magyar politikai elitnek az éles viták miatt nem
nagyon kerülhetett napirendre, és mivel Ferenc József élete végéig kitartott
a 67-es rendezés mellett, Ferenc Ferdinándtól pedig egy szerb diák „megszabadította”
a dualista rendszer híveit, nem is nagyon volt szükség bebizonyítani,
hogy a nemzeti önállóság érdekében a magyar politikai elit képes
félretenni addigi ellentéteit. Az 1918 õszi katasztrófa során azonban erre is
sor került. Tévedés volna csupán az új hatalom körüli pozíciószerzõ tülekedésnek
beállítani, amikor valamennyi jelentõs politikai irányzat felesküdött
az országot katasztrofális helyzetébõl talán kimenteni képes Károlyi Mihály
miniszterelnökre, s felajánlotta támogatását az ország védelmében a bizalomra
végül jórészt méltatlannak bizonyuló politikusnak. 24
A Habsburg-birodalmon belüli önállóság megvédelmezése mellett a
sokat emlegetett „magyar szupremácia” is a konszenzusos kérdések közé
tartozott a magyar politikai eliten belül. Aki nem fogadta el ezt a bízvást
korabeli „nemzeti minimum”-nak is nevezhetõ felfogást, annak – mint Mocsáry
Lajosnak – hamar a politikai ellehetetlenülés lett a sorsa. 25 De mit is
jelentett ez a sokat idézett kifejezés? Különösen azért fontos ennek körüljárása,
mert a trianoni béke Magyarországot a nemzetiségi elvre hivatkozva
darabolta föl, és a dualista korszak nemzetiségi politikája ezen késõbbi tény
hatására egészen más színben tûnik föl az utókor számára, mint ahogy azt
a kortársak a jövõ ismerete nélkül látták. A helyes történeti képet zavaró
post hoc ergo propter hoc szemlélet káros hatásainak kiszûrése végett fontos
tehát a korabeli magyar politikusok gondolkodását röviden összefoglalni.
A magyar szupremácia nem jelentette azt, hogy a korabeli magyar politikusok
ne vették volna észre, hogy az ország lakosságának fele nem magyar
ún. magyar hegemónia vagy szupremácia megõrzését. Vö. „Kristóffy József volt belügyminiszter
memoranduma a választójogi törvényjavaslat tárgyában”, 1908. õsz. Magyar Országos
Levéltár. Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. I. 35. Daruváry Géza kabinetirodai titkár
hagyatéka. 3. doboz, 7. tétel: Memorandumok, 1905–1908. f175–201.
23. Az 1889-es „nagy véderõvita” sem kizárólag az ellenzéki obstrukció miatt bukott el, hanem a
kormánypárt berzenkedésén is. Boros–Szabó: i. m. 23.
24. Károlyi – elsõsorban persze a rázúduló nehézségek óriási súlya miatt – látványosan nem volt
képes megbirkózni a rá váró hatalmas feladatokkal, sõt, hibáival maga is növelte a bajt, ezért
– de csak ekkor! – mind többen szembefordultak vele, és más megoldásokban kezdtek gondolkodni.
25. Vö. Boros–Szabó: i. m. 28–39.
A SZÁZADELÕ POLITIKAI IRÁNYZATAI ÉS TISZA ISTVÁN | 41