A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

A magyarországi liberális nacionalizmus kormányférfiai az ország érdekeit
szem elõtt tartva mindig pártolták a hazai ipar fejlõdését, mert Széchenyi
és Kossuth nyomán úgy vélték, hogy „…nyers anyagok s termények
kivitele által nem lehet sem a jóllét, sem a cultura magasabb fokát elérni”.
Ennek indoklása eleinte pusztán gazdasági jellegû volt, 43 késõbb ellenben
már az ország gazdasági önállósága, Ausztriával szembeni függetlensége
szempontjából tartották elengedhetetlennek az erõs magyar ipart, s a
századfordulón ennek védelmében mind hangosabban követelték az önálló
vámterületet. 44 A külön vámterület a magyar ipar kifejlesztése érdekében
az egységes magyar nemzeti állam elengedhetetlen részének és egyes
soviniszta politikusoknál a magyarosítás eszközének számított, 45 tehát az
öntudatra ébredt liberális merkantil körök érdekei a népszerû nacionalista
érvekkel találkoztak.
A dualista kormányok iparfejlesztõ gazdaságpolitikája ugyan a liberális
elveknek kevéssé felelt meg, de az ország modernizálását célzó nemzeti
érdeknek annál inkább. Ugyanakkor a századfordulóra felerõsödött
azoknak az agrárius köröknek a hangja, akik nem szívesen látták, hogy a
magyar ipart a mezõgazdaság által elõállított jövedelmekbõl fejleszti az állam.
A földbirtokosok érdekeit képviselõ tábor már az 1870-es évek végén
megszervezõdött, s bár soha nem alakult külön politikai párttá, de a Károlyi
Sándor gróf 46 köré csoportosuló arisztokrata vezetõk révén befolyásos
pressure group formálódott. Az agráriusok a század elsõ éveiben látványos
eredményeket értek el a merkantil körökkel szembeni lobbiharcban, ami
ugyanakkor azonban az iparosok újraszervezõdését (1902-ben alakult meg
a Gyáriparosok Országos Szövetsége) és radikalizálódását is eredményezte.
Az addig többé-kevésbé kompromisszumosan mûködõ érdekcsoportok
küzdelmét politikai és ideológiai jelszavak kísérték, s az agráriusok ezek
között elõszeretettel mutattak rá a magyarországi kapitalizmus visszásságai-
43. Trefort véleménye szerint például az agrártermékek külföldi piacain megélénkülõ verseny miatt
onnan ki fognak szorulni a magyar agrártermékek, s azok elfogyasztásához növelni kell a
belsõ keresletet, s emiatt fontosnak a magyar iparos lakosság növekedését. Trefort Ágoston
elnök megnyitó beszéde a Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági bizottságának
ülésén, 1887. december. In Trefort: i. m. 351–352.
44. Például: A Függetlenségi és 48-as Párt felhívása választóihoz, 1896. október 10-én. In Mérei
Gyula (összeáll., s. a. rend.): A magyar polgári pártok programjai (1867–1918). Budapest,
1971, Akadémiai Kiadó, 247–250.
45. Báró Bánffy Dezsõ: A magyar nemzetiségi politika és a magyar ipar. Magyar Közélet, 1903. jan.
15., 83–87.
46. Kovalovszky Miklós – Solt Andor: Gróf Károlyi Sándor élete és alkotásai. [Budapest,] 1942, Csáthy
Ferenc Rt. – Egyetemi Könyvkereskedés és Irodalmi Vállalat; Csík Tibor: A mezõgazdasági
érdekképviselet és Károlyi Sándor. In Pajkossy Gábor (szerk.): Politika, politikai eszmék,
mûvelõdés a XIX. századi Magyarországon. Tanulmányok. Budapest, 2000, ELTE BTK Újkori
Történeti Tanszék, 147–165.
A SZÁZADELÕ POLITIKAI IRÁNYZATAI ÉS TISZA ISTVÁN | 49