A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

More documents

Recommendations

Info

tásának igénye jellemezte. 33 Hasonló, a gazdasági-társadalmi fejlettséget tükrözõ premisszákból indult ki Ernst Nolte is, aki azonban négy nagy csoportot különített el. Ezek a következõk voltak: a délkelet-európaiak, amely csoportba a szokásos német látásmód szerint a magyarországiak is kerültek, a keleteurópaiak, beleértve a finn és a balti mozgalmakat is, a közép-európaiak (német, olasz, osztrák, cseh, svájci), valamint az észak- és nyugat-európaiak a spanyol és a portugál mozgalmakkal együtt. Nolte szerint az elsõ két csoportba tartozó országokban a társadalmi elõfeltételek még, a negyedikben pedig már nem voltak adottak ahhoz, hogy a fasiszta mozgalmak megerõsödjenek és hatalomra jussanak. Ezek a feltételek maradéktalanul csak a közép-európai országokban voltak adottak. 34 Az ideológiai különbségeket alapul véve két magyar kutató, Ormos Mária és Incze Miklós viszont három nagy típust azonosított. Az egyik kialakulásában a nemzeti sérelmek és célok, valamint a forradalmi fenyegetettség játszottak döntõ szerepet, s a gazdaság fejlesztése a kitûzött nemzeti céloknak rendelõdött alá. Ez jellemezte a német, az olasz és általában a közép- és dél-európai fasizmusokat. A nyugat- és észak-európai fasizmusok viszont jellemzõen közgazdasági színezetûek voltak, s a gazdasági modernizáció programjával léptek fel. Végül a harmadik csoportba sorolható finn, észt, lett és román fasizmusok egy-egy polgárosodó réteg áttörési kísérleteként értelmezhetõk a hatalmat kezében tartó, társadalmi bázissal nem vagy csak alig rendelkezõ elitcsoporttal szemben. 35 A fasiszta és a mérsékelten jobboldali irányzatok természetesen nem mindig és nem mindenütt mûködtek együtt. Voltak országok, például Nagy-Britannia, ahol a konzervatívok túlnyomó többsége mindvégig megmaradt parlamentáris keretek között, s miközben a Munkáspártot természetes partnerének fogadta el, a fasisztákkal való együttmûködés – noha legismertebb vezérük, Sir Oswald Mosley az egyik legelõkelõbb angol arisztokrata családból került ki – fel sem merült körükben. A spanyol polgárháborúban viszont – néhány kivételtõl eltekintve – minden konzervatív árnyalat – beleértve a katolikus egyházat, a hadsereget és a nagybirtokosokat – szövetségre lépett a radikális jobboldallal, ahogy a köztársaságiak oldalán is együtt harcoltak a demokraták a szocialistákkal, a kommunistákkal és az anarchistákkal. A franciaországi konzervatívok ugyanakkor megosztottak voltak. Egyik részük aktívan közremûködött az 1940-es német gyõzelem után Vichy központtal megszervezõdött Pétain-féle autoriter állam irányításában, amely a nemzetközi pénztõke és a nemzetközi szocializmus ellen 33. European Fascism. Ed. by S.J. Woolf. New York, 1969, Random House, 1–17. 34. Ernst Nolte: Die faschistischen Bewegungen. München, 1976 [elsõ kiadás: 1966], DTV, 189– 303. 35. Ormos Mária – Incze Miklós: Európai fasizmusok 1919–1939. Budapest, 1976, Kossuth Könyvkiadó, 116–143. 22 | ROMSICS IGNÁC
egyaránt harcot hirdetve a legfõbb rossz megtestesítõivé a szélsõjobboldali mitológiákhoz hasonlóan a szabadkõmûvességet és a zsidóságot tette, s végül deportálásukat is végrehajtotta. Másik részük viszont az ellenálláshoz csatlakozott, és együtt harcolt a kommunistákkal és a szocialistákkal. A kelet-európai államokban, így például Lengyelországban, Magyarországon és a balti államokban a konzervatívok a fasiszta szélsõjobboldallal és a baloldallal szemben egyaránt a 19. századi típusú korlátozott parlamentarizmus intézményrendszerét, s persze saját hatalmukat védték. Ez azonban nem zárta ki, hogy egyes helyzetekben egyes csoportjaik a radikális szélsõjobbal, mások viszont a liberális és demokrata baloldallal mûködjenek együtt. Sõt az is elõfordult, hogy a helyzettõl függõen egyszer az egyikkel, máskor a másikkal léptek taktikai szövetségre. A magyar konzervatívok közül ezt tette például Bethlen István. A fasiszta és autoriter rendszerek II. világháború alatti politikája, mindenekelõtt az európai zsidóság nagy részének szervezett kiirtása a jobboldal fogalmát átmenetileg több országban diszkreditálta. A bonapartista hagyományhoz visszanyúló, a parlamentáris köztársaságot elnöki rendszerré alakító, és pártjába jobboldali kollaboránsokat és kommunista ellenállókat egyaránt befogadó de Gaulle például következetesen tagadta, hogy politikája jobboldali volna. Utódával, Georges Pompidou-val együtt a „közép” képviselõjének tekintette és nevezte magát. 36 Hasonló volt a helyzet Németországban, Olaszországban és a Benelux-államokban, ahol a kereszténydemokraták törtek elõre, és töltötték ki a keletkezett politikai vákuumot. A társadalmi és gazdasági igazságosság 19. század végéig visszanyúló katolikus eszméjét az 1945 utáni nyugat-európai kereszténydemokraták a parlamentarizmus demokratikus felfogásával ötvözték. Alkalmanként még koalícióra is léptek a liberális és a szocialista pártokkal. A parlamenti patkó centrumában és/vagy attól jobbra elhelyezkedõ kereszténydemokrata, keresztényszocialista és más konzervatív és konzervatív-liberális színezetû pártok a háború utáni évtizedekben a baloldal pártjaival együttmûködve alakították ki a társadalom legelesettebb rétegeit is szociális védelemben részesítõ jóléti társadalom modelljét, és szilárdították meg az állampolgárok közötti teljes politikai jogegyenlõséget biztosító liberális demokrácia intézményrendszerét. A demokratikus szellemmel feltöltõdött jobboldal vagy jobbközép, amelynek emblematikus alakja Nyugat-Németországban Konrad Adenauer, Olaszországban pedig Alcide de Gasperi volt, ezekben az években vált el markánsan az antiliberális és gyakran antiparlamentáris szélsõjobboldal különbözõ irányzataitól. 37 36. Winock: i. m. 160–161. 37. Niels Arbol: A kereszténydemokrácia Európában. Budapest, 1995, Barankovics István Alapítvány. BEVEZETÉS. AZ EURÓPAI ÉS A <strong>MAGYAR</strong> JOBBOLDAL ALAPTÍPUSAI | 23
Page 1: A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 190
Page 4 and 5: A kötet szerzõi ABLONCZY BALÁZS
Page 6 and 7: Ungváry Krisztián 305 SZOCIÁLPOL
Page 8 and 9: jelszavain alapuló új intézmény
Page 10 and 11: en sem a nézetei miatt katedrájá
Page 12 and 13: által még bizonytalan volt. A nem
Page 14 and 15: A korabeli magyar szóhasználat a
Page 16 and 17: A 19. század utolsó és a 20. sz
Page 18 and 19: amely kikapcsolta, de legalábbis k
Page 20 and 21: Az I. világháború után Európa
Page 24 and 25: A modern kereszténydemokrácia kia
Page 26 and 27: ként is különbözik. Alain de Be
Page 28 and 29: elemek ellen.” 48 Ehhez idomulva
Page 30 and 31: nos, Kovács András és mások is
Page 32 and 33: nézeteire és politikájára konce
Page 34 and 35: Ifj. Bertényi Iván A SZÁZADELÕ
Page 36 and 37: Ugyanakkor további liberális refo
Page 38 and 39: Trefort liberális felfogása nem d
Page 40 and 41: dik pedig ilyen támadás szegény
Page 42 and 43: anyanyelvû. A komolyabb politikuso
Page 44 and 45: a hasonlóan szegény(edõ) székel
Page 46 and 47: józan többség egyetért a fenná
Page 48 and 49: miért nem veszi át optimista és
Page 50: a, az ipari és kereskedelmi tõke

A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?