A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900–1948 - Polc.hu

dik pedig ilyen támadás szegény Herskó vagy Iczig falus pálinkamérõnél s
megy majd Esterházy herczegig, vagy Magyarország prímásáig” – jósolta
Trefort. 20 Mint ismeretes, az emigráns Kossuth is elítélte az antiszemitizmust,
21 s az ellenzék is így tett: a tiszaeszlári „vérvád” vádlottjait Eötvös
Károly függetlenségi képviselõ védte.
A liberális alapértékek védelmezése mellett a nemzeti célok tekintetében
is átfogó konszenzus alakult ki. Mivel az ország önrendelkezésének
megóvása a Habsburg-centralizációval szemben a magyar politikai elit számára
évszázados kötelességnek számított, nem meglepõ, hogy a magyar
politikusok idegesen reagáltak minden olyan jelre, mely a kiegyezéssel biztosított
magyar önállóság elleni támadásnak tûnhetett. Bár az érzelmileg
könnyen átélhetõ ideológiát a kuruc hagyomány szolgáltatta, a trializmus, a
föderalizmus vagy az ismételt centralizáció réme feltétlenül kiváltotta volna
a magyar politikai elit egységét. A kiegyezés megvédelmezése egy esetleges
bécsi fordulatot követõen a 67-es kormánypárt számára is magától értõdõ
volt. Amikor az 1905–1906-os alkotmányos válság idején Ferenc József parlamenten
kívüli kormányt nevezett ki, az egyöntetû elutasításra talált 48-as
és 67-es oldalról egyaránt. Nem véletlen, hogy az alkotmányosság felszámolásával
vádolt ún. „darabontkormány” csak a rendszer parlamenten kívüli
baloldali ellenzékének soraiból tudott támogatókat szerezni, például a szociáldemokratákat
vagy a fiatal értelmiség radikális gondolkodású tagjait. 22
20. Trefort Ágoston beszéde a pozsonyi I. választókerületben 1884. június 22-én. In Trefort: i. m.
148–149. Pár évvel késõbb is hasonlóan nyilatkozott: „e mozgalom antisocialis vagy inkább
communisticus, a zsidó tulajdona ellen irányzott. Már pedig ha bizonyos elemekben felébred
az étvágy a zsidó tulajdonára, nem fog arra szorítkozni, hanem megtámadja a katholikusok
és a katholikus gróf tulajdonát is.” A vallás- és közoktatásügyi miniszter ez alkalommal azt is
kárhoztatta, hogy „egyes római katolikus lelkészek támogatják az antiszemitizmust, hiszen „e
mozgalom antikeresztény, tehát antikatholikus is. – Az igazi keresztény nem üldöz semmiféle
emberfajt vagy vallást, de legkevésbbé kellene neki üldöznie a zsidóságot, mivel a görög philosopohia
hozzájárulásával abból fejlõdött a kereszténység. Krisztus urunk és a szent szûz s az
apostolok zsidók voltak.” Trefort 1887. júniusi beszéde Budapest IV. kerületének választópolgáraihoz.
Uo. 242–243.
21. „…az antisemitikus agitatiót mint a XIX-ik század embere szégyellem; mint magyar restellem,
mint hazafi kárhoztatom”. Kossuth Lajos levele Urváry Lajoshoz, a Pesti Napló szerkesztõjéhez.
Turin, 1883. augusztus 15. In Kossuth Ferencz (s. a. rend.): Kossuth Lajos iratai. X. köt. Budapest,
1904, Atheaneum R.-Társulat, 117.
22. Szinte egyedül Kristóffy József, a „darabontkormány” belügyminisztere volt az, aki nem
taktikai és karrierista okokból, hanem koncepcionálisan is kitartott volna a Habsburg-barátság
mellett még akkor is, ha a dinasztia az 1867-es rendezéshez képest Magyarország helyét
kedvezõtlenebb módon jelölte volna ki a birodalmon belül. Kristóffy József: Magyarország kálváriája.
Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. Budapest, 1927, Wodianer F. és Fiai
Grafikai Intézet és Kiadóvállalat R.-T. Különösen Kristóffy József: A királyságtól a kommunizmusig.
Budapest, 1920, Kultúra könyvkiadó és nyomda r.-t. Ám ez sem jelentette, hogy Kristóffy
teljesen szakított volna a magyar politikai elit most kifejtendõ „nemzeti minimumával”,
mind a Fejérváry-kormány belügyminisztereként, mind késõbb fontosnak tartotta például az
40 | IFJ. BERTÉNYI IVÁN