Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ismerősek legyenek, mint a pozitívak?<br />
A: Köszönet a tudós megjegyzésért. [Ilyen típusú adaptációs kísérleteket kevésbé<br />
drasztikus körülmények között néhány perc alatt is el lehet végezni. Harris<br />
(1980) például ékprizmát rakott <strong>az</strong> egyik szemre, (míg a másik csukva volt) és<br />
arra kérte a kísérleti személyeket, hogy kinyújtott kézzel érjenek el egy tárgyat.<br />
A megfigyelők néhány percig mellényúltak, de fokozatosan megtanulták kompenzálni<br />
a prizma által okozott hibát. Miután Harris levette róluk a prizmát, a<br />
megfigyelők ellentétes irányba nyúltak mellé <strong>az</strong> adott tárgynak, amíg a proprioceptív<br />
adaptáció el nem enyészett. Az ilyen proprioceptív adaptáció a szervezet<br />
aktív részvételét igényli, amint ezt Held és Hein (1963) klasszikus kísérlete bizonyította.<br />
Két újszülött kismacskát hasonlítottak össze. Az egyik aktívan felfedezhette<br />
a világot, a másik be volt ültetve egy kosárkába, amely <strong>az</strong> aktívan mozgó<br />
macska hámjához kapcsolt szerkezethez volt erősítve. Az aktívan mozgó<br />
macska gyorsan megtanult mozogni a környezetében; a passzív macskának, miután<br />
kiengedték a kosárkából, elölről kellett kezdenie tanulni a mozgást. A negatív<br />
képekhez való alkalm<strong>az</strong>kodással kapcsolatban <strong>az</strong> eddigi kísérletek eredménye<br />
negatív. Ha nem említetted volna meg, én biztos nem szakítottam volna<br />
meg a mondanivalómat sikertelen kísérletek felemlegetésével.]<br />
A tudományos és művészeti múzeumi darabok közti fontos különbség,<br />
hogy <strong>az</strong> utóbbiak szorosabban kötődnek alkotóikhoz. Ha egy gyönyörű festményről<br />
kiderül, hogy nem a mesteré, hanem egy kevésbé ismert tanítványának<br />
a műve, a legtöbb ember számára a kép sokat veszít értékéből. Egy tudományos<br />
tény felfedezőjének vagy egy elmélet megalkotójának személye gyakran vitatott<br />
vagy éppen lényegtelen. A kortársak közös munkával úgy elhallgathatják, hogy<br />
a kutatók akár csak évtizedek múltán bukkannak rá. Például a háromszínelméletet,<br />
a vizuális észlelés egyik legfontosabb elméletét, [ezt eredetileg<br />
Thomas Youngnak tulajdonítják (1802), később Hermann von Helmholtz kiegészítette,<br />
és így ma Young-Helmholtz elméletnek nevezzük] eredetileg George<br />
Palmer fogalm<strong>az</strong>ta meg. Palmer 1777-ben jelentette meg elméletét, a cikkeit<br />
MacAdam (1970) kötetében újra kiadták, Barlow és Mollon 1982-ben recenziót<br />
írtak róluk. Ugyanígy <strong>az</strong>, hogy a sztereoszkópot Wheatstone fedezte-e fel 1838ban,<br />
vagy binokuláris mikroszkópok formájában már generációkkal korábban<br />
használták [pl. egy francia kapucinus szerzetes, Orleans-i Cherubin atya (ld.<br />
Jabez Hogg 1854)], nem ig<strong>az</strong>án lényeges a természettudósok számára. Egy tudományos<br />
felfedezés számára talán <strong>az</strong> a legnagyobb elismerés, ha <strong>az</strong> emberek<br />
elkezdik saját kultúrájuk részének érezni és elkezd egyfajta „tudományos népdallá”<br />
válni, a felfedező vagy feltaláló személyéről leválva.<br />
Annak ellenére, hogy mind a tudomány, mind a művészet mögött ugyan<strong>az</strong><br />
<strong>az</strong> emberi elme áll, természetesen e két alkotási mód sok mindenben különbözik.<br />
A művészetekben a nézőt, a hallgatót vagy <strong>az</strong> olvasót kevésbé érdekli a<br />
művész probléma-megoldó készsége, mint maga a mű. Ritkán kerül elő <strong>az</strong> a<br />
probléma, hogy ki vezette be mondjuk a festészetben a három dimenziós perspektívát,<br />
vagy a kamar<strong>az</strong>enében a szonáta műfaját; sokkal nagyobb tisztelettel<br />
18
Change language