Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
2.3. ábra. Az elsőként Sc<strong>hu</strong>mann (1904) majd Kanizsa (1976) által leírt szubjektív (illuzórikus)<br />
kontúrok. A képeken éles határokkal rajzolódik ki egy-egy háromszög, bár a legtöbb helyen<br />
luminanciakontúrok nincsenek. Kanizsa (1976) alapján.<br />
Eredetileg Ernst Machtól (1886) szárm<strong>az</strong>ik <strong>az</strong> <strong>az</strong> elképzelés, hogy a<br />
körvonalak meghatározására fel lehetne használni a függvény második térbeli<br />
(<strong>az</strong><strong>az</strong> a Laplace-féle) deriváltját. Az elgondolást David Marr (1982) és követői<br />
gondolták tovább, felvetve, hogy előbb a Gauss-, majd a Laplace-féle szűrő<br />
segítségével átlagoljuk a kép luminanciáját. A képnek és a Gauss-függvény<br />
Laplace-féle deriváltjának konvolúciója közelítőleg megegyezik a macska<br />
retinális ganglionsejtjeiben talált koncentrikus receptív mezők illetve a striatális<br />
látókéregben (V1) talált hosszúkás receptív mezők (mexikói-kalap görbeként is<br />
ismeretes) második Laplace-deriváltjával. [A receptív mezők Gauss görbével<br />
súlyozott szinusz és koszinusz függvényre is hasonlítanak – ezt a függvényt<br />
Gabor-függvénynek is nevezik, Gábor Dénes (1946) tiszteletére, aki úgy jutott<br />
ezekhez a deriváltfüggvényekhez, hogy <strong>az</strong> információ továbbítás térben és<br />
időben egyaránt optimalizált értékeit kereste.]<br />
Egy kép kontúrjainak, illetve egymást részben átfedő objektumainak meghatározásához<br />
igen alkalmatlanok <strong>az</strong> efféle egyszerű lineáris műveletek. Egy<br />
kerítés előtt ülő nyúl füleiről például nem is igen vagyunk képesek egyértelműen<br />
eldönteni, vajon <strong>az</strong> állathoz, avagy a kerítéshez tartoznak-e; igen jól kell ismernünk<br />
ezeket <strong>az</strong> alakzatokat (kerítés, nyúl) ahhoz, hogy <strong>az</strong> arcot elkülöníthessük<br />
a háttértől. Sőt, létezik egy úgynevezett „szubjektív (illuzórikus) kontúr”nak<br />
nevezett jelenség is, amit Sc<strong>hu</strong>mann fedezett fel (Sc<strong>hu</strong>mann 1904), majd<br />
később Kanizsa (1976) fejlesztette tovább elméletét. Az alábbi, 2.3 ábra világosan<br />
mutatja, hogy illuzórikus kontúrok olyan egynemű területeken jelennek<br />
meg, <strong>az</strong> egy egyenesre eső vonaldarabkák végeinek képzeletbeli összekötése által,<br />
ahol a kép tónusa egyáltalán nem változik. A kognitív pszichológiai irodalomban<br />
ezt a jelenséget a magasabb szintű felfogóképesség egyfajta összetett<br />
rutinjának tulajdonítják. Nem olyan régen idegélettanászok kimutatták (von der<br />
32
Change language