45. ÉVFOLYAM * 2009. JÚNIUS * 6. SZÁM A KÔRIS VÉDELME

298 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (6), 2009
kedést azonban 40%-kal csökkentették. Tenyészedényes
kísérletekben a friss és elhalt gyökérzet
vizes kivonatai – más fajhoz hasonlóan – jelentôsen
gátolták a cukorrépa fejlôdését (Fayed és
mtsai 2000). A C. arvensis vizes gyökérkivonatai
a gyümölcsfélék növekedésének is inhibitorai
(Diaz és Kogan 1985). Vizsgálatainkban az apró
szulák hajtás- és gyökérkivonatának hatását tanulmányoztuk
a tesztfajokra laboratóriumi bioassay
és üvegházi tenyészedényes kísérletekben.
Anyag és módszer
Laboratóriumi bioassay vizsgálatok
A C. arvensis friss hajtás- és gyökérrészeit
2006 júliusában, a virágzás kezdetén gyûjtöttük
Keszthelyen (46º46’ észak; 17º14’ kelet, magasság:
116 m). Az 1–2 cm nagyságúra feldarabolt
növényi részeket turmixgéppel homogenizáltuk
(25 g friss növényi rész/100 ml desztillált
víz). A homogenizátumot egy napon keresztül
állni hagytuk, majd vákuumszûrôvel
leszûrtük. Az így kapott törzsoldatokból 2; 5 és
tízszeres higítást készítettünk, amelyek 25;
12,5; 5 és 2,5%-os oldatoknak feleltek meg.
Tesztnövényként a következô kultúrfajokat/fajtákat
alkalmaztuk: búza (MV 23), kukorica
(MV NK 333), olajrepce (GK Helga), napraforgó
(Barbara), uborka (Delicatesse), paradicsom
(Manó) és kerti zsázsa. Tesztnövényként négyszer
100 magot helyeztünk Petri-csészékbe,
amelyek szûrôpapírját a megfelelô oldatokkal
nedvesítettük meg. Kontrollként a szûrôpapírt
desztillált vízzel nedvesítettük. A Petri-csészéket
22 ºC-ra termosztátba helyeztük, és a kísérlet
során a szûrôpapír megfelelô oldattal történô
folyamatos nedvesen tartásáról gondoskodtunk.
A csírázó magvak számát egy héten keresztül
naponta feljegyeztük. Az uborka és a
kerti zsázsa fajok esetében a radikula (gyököcske)
hosszát is mértük a kísérlet beállítását követô
48. órában.
Tenyészedényes vizsgálatok
Homok (pH: 6,96, humusz: 0,27) és kerti tôzeg
(pH: 6,78, humusz: 9,98%) 1:1 arányú keverékébe
kilogramonként 80–80 gramm szárított
C. arvensis-hajtást ill. -gyökeret kevertünk
bele. A kontroll tápközeg nem tartalmazott növényi
maradványokat. A tenyészedények tápközegét
három hónapon keresztül folyamatosan
forgattuk és öntöztük. Ezután 12 cm átmérôjû
mûanyag tenyészedényeket megtöltöttünk a fenti
tápközeggel, és tenyészedényenként a laboratóriumi
kísérletekben is használt tesztnövények
fajaiból és cukorrépából (Monopoly) 100–100
magot vetettünk. A csírázási százalékot két héten
keresztül naponta értékeltük. A csíranövényeket
– tenyészedényenként 4–4 kivételével –
eltávolítottuk. A kísérlet beállításától számított
hat hét múlva a hajtások frisstömegét mértük.
Statisztikai vizsgálatok
A bioassay kísérletek értékelésekor a
Streibig és mtsai (1993) által javasolt log-logisztikus
modellt használtuk:
(1)
Y, a tesztfaj (csírázási százalékban vagy gyökérhosszban
kifejezett) válasza a törzsoldathoz viszonyított
különbözô koncentrációjú oldatokra (X); D, a
felsô asszimptóta (a desztillált vizes kontrollra adott
válasz); C, az alsó asszimptóta (a legnagyobb koncentrációjú
oldatra adott válasz); a, az a dózisérték,
amelyre adott válasz a felsô és alsó asszimptóta közötti
érték fele; b, az inflexiós pont körüli meredekség;
i, az oldat típusa (hajtás- vagy gyökérkivonat).
Ahol a C. arvensis kivonatok kis töménységben
serkentô hatásúnak bizonyultak, ott a
Brain és Cousens (1989) által javasolt függvényt
alkalmaztuk:
(2)
ƒ a serkentô hatás paramétere. A serkentô hatás
szignifikanciáját F teszt segítségével vizsgáltuk
(Brain és Cousens 1989).
Az adatokra történô függvényillesztéskor
megbecsültük azokatt a dózisokat, amelyek a