45. ÉVFOLYAM * 2009. JÚNIUS * 6. SZÁM A KÔRIS VÉDELME

314 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (6), 2009
Hazánkban évente egy nemzedéke nô fel
úgy, hogy a fiatal (L 3
) hernyók szövedékgubóban
telelnek át a fák koronájában. Rügyfakadáskor
behatolnak a rügybe, majd a hajtás belsejében
rágnak tovább. Már április–májusban bebábozódnak
az összeszôtt hajtásban vagy az öszszegöngyölt
levelekben, és május második felében
rajzanak. Petéikbôl két héten belül kikelnek
a hernyók, és a tápnövény leveleit kezdik rágni,
majd a fa koronájába vonulnak, és elkészítik telelô
gubójukat.
Amerikai fehér medvelepke
Hyphantria cunea Drury
A 11–18 mm hosszú, fehér vagy fehér-fekete
pettyes szárnyú lepkék csomókba rakják le tojásaikat.
A kikelô hernyók szürkészöldek, az
idôsek 20–30 mm hosszúak, erôsen szôrözöttek.
Kétnemzedékes faj. Az elsô nemzedék hernyói
júniusban, a másodikéi szeptemberben károsítanak.
A fiatal hernyók a petecsomó körül a
leveleket hámozgatják, majd áthúzódnak a
szomszédos levelekre. A károsított leveleket dús
szövedékkel szövik be. A hernyófészek egyre
nagyobb lesz. A kifejlett hernyók egyesével táplálkoznak.
A növekvô hernyók kezdetben hámozgatnak,
késôbb karéjoznak, végül tarrágást
okoznak.
Kis téli araszolólepke
Operophtera brumata (Linnaeus)
A hím lepke 15–17 mm (ülô helyzetben),
szárnyai barnásszürkék, a nôsténynek csak
szárnycsonkja van. A fiatal lárva teste szürkészöld,
késôbb sárgás-szürkészöld, kifejlôdve fûzöld,
feje, nyakpajzsa zöld. Erdeinkben tarrágásig
terjedô kárt okoz. A tavasszal kikelô hernyók
berágnak a rügybe, kiodvasítják, késôbb a fakadó
leveleket, virágokat pusztítják. Lombfakadás
után a levélcsomókat lazán összeszövik, nappal
e szövedék védelmében tartózkodnak, éjjel karéjozva
rágják a leveleket.
Védekezés a lombon károsító hernyók ellen:
– agrotechnikai: vágjuk le és égessük el a hernyófészkeket.
Gyûjtsük össze, és a hernyóval
együtt semmisítsük meg az aknás vagy
besodort leveleket,
– kémiai: tél végén végezzünk lemosó permetezést,
amely a telelô kártevôk ellen is hatásos.
Rügyfakadás után közvetlenül, majd
szükség szerint inszekticiddel permetezzünk.
A megkésett permetezés a többször
vedlett, szövedék alatt élô hernyót általában
már nem pusztítja el.
Fagyal-levéldarázs
Macrophya punctumalbum (Linnaeus)
A május–júniusban megjelenô, 16 mm hoszszúságra
megnövô sárgászöldes lárvák elôször ablakosan,
majd kis lyukakat rágnak a levéllemezbe,
késôbb áttérnek nagyobb levélrészek elfogyasztására.
Jellemzô a fajra, hogy a fô és a nagyobb
mellékerek érintetlenül maradnak. Július–augusztusban
a lárva már a talajba vonul, ahol áttelel.
Kelet-, Délkelet-Európában kifejezetten gyakori,
ahol elsôsorban városi környezetben lévô fákon
jelentkezik. Számíthatunk rá, hogy az elkövetkezô
években nálunk is gyakrabban jelenik meg.
Védekezés:
– nincs kidolgozva.
Kôrisvirág-gubacsatka
Aceria fraxinovorus (Nalepa)
A virágzat, illetve a magvak helyén, kivételesen
egyes lombrügyekbôl, néha csak a levél
egy részén kezdetben zöld, majd barna, karfiolrózsára
emlékeztetô képzôdmények lesznek (12.
ábra), melyek a tél folyamán a fán maradnak, és
rontják a fa díszértékét.
Védekezés:
– agrotechnikai: a gubacsok megsemmisítése,
– kémiai: a fákat szükség esetén akariciddel
permetezzük.
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae Koch
Polifág faj. A lombon, virágon, sôt még a
fiatal termésen is szívogat. A szívás helyén be-