45. ÉVFOLYAM * 2009. JÚNIUS * 6. SZÁM A KÔRIS VÉDELME

NÖVÉNYVÉDELEM 45 (6), 2009 289
Fogás (db)
70
idôs ültetvény nôstény
idôs ültetvény hím
fiatal ültetvény nôstény
fiatal ültetvény hím
60
50
40
30
20
10
0
április 23.
április 30.
május 7.
május14.
máj us 21.
máj us 28.
június 4.
június 11.
A csapdák ellenôrzési idôpontjai
június 18.
június 25.
július 2.
július 9.
július 16.
július 23.
július 30.
augusztus 6.
augusztus 13.
augusztus 20.
augusztus 27.
3. ábra. Hímek és nôstények rajzásmenete a különbözô csapdák összesített fogási adatai alapján
Újfehértói fürtös fajtában, Peresznyén (idôs) és Horvátzsidányban (fiatal)
kezdetén kevésbé fogékonyak az alkalmazott
csapdatípusokra. A jövôben kérdés megválaszolását
segíthetik a rajzás idején végzett hálózások,
illetve a sátorcsapdákban vagy a mesterséges
körülmények között kikeltetett európai cseresznyelegyek
ivararányának vizsgálatai.
A vizsgálati helyeken a nôstények repülése
általában egy-két héttel a hímek repülése után
kezdôdött. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt,
hogy a nôstényeknek 4–10 napos érési
táplálkozásra is szükségük van (Balás és Sáringer
1984, Schweigert és Makó 2003), akkor az
eddigi irodalmi ajánlásoktól eltérôen (Sándor
1978, in: Papp 1994, Jenser és mtsai 1998), az
elsô vegyszeres védekezéseket nem feltétlenül
az elsô egyedek megjelenését követôen kell elvégezni,
hanem esetleg közvetlenül a nôstények
megjelenése után.
A nemek rajzásának intenzitását és lefutását
nem csak az ültetvény kora és növényvédelmi
technológiája, hanem a termesztett fajta is befolyásolta.
Mind az idôs (Peresznye 1 Peresznye
2), mind a fiatal (Horvátzsidány 1, Horvátzsidány
2) meggyültetvényekben jelentôs különbség
adódott az ’Érdi bôtermô’ és az ’Újfehértói
fürtös’ fajta területén kialakult európai cseresznyelégy-populációban.
Az ’Érdi bôtermô’ gyümölcstulajdonságai
közelebb állnak a cseresznyékéhez:
édesebb, levesebb, könnyebben puhuló
meggyfajta. Ezzel összefüggésben az európai
cseresznyelégy-fertôzöttség mértéke és a hímek
és a nôstények rajzáslefutása is a cseresznyeültetvényekhez
hasonlóan alakult ebben a fajtában.
Eltérés csak a rajzáscsúcsok két hetes eltolódásából
adódott. Az ’Újfehértói fürtös’ meggyfajta –
amely jellegében erôsen eltér a cseresznyéktôl:
savanykásabb, keményebb konzisztenciájú – területén
az európai cseresznyelégy hím és nô
egyedeinek rajzása kevésbé volt szabályszerû, a
rajzáscsúcsok még inkább kitolódtak.
A rajzások lefutása, a csúcsrajzás idejének
eltolódása, a cseresznye- és a meggy-, illetve a
különbözô fajtájú meggyültetvényekben arra
utal, hogy az évek során a nagyobb területû gyümölcsösökben
kialakul az egy adott fajtához,
adott körülményekhez jobban alkalmazkodó populáció,
mely életmódjában jobban igazodik az
adott fajta érési üteméhez.
A vizsgálati helyek csapdázási adatai arra
utalnak, hogy a növényvédelmi beavatkozások
az idôsebb, stabil populációjú ültetvényekben
meghosszabbítják az európai cseresznyelégy rajzását,
és a rajzásgörbék jellegzetesen kétcsúcsúvá
válnak.
A szín- és a táplálkozási attraktánssal ellátott
színcsapdák fogási adatai szerint az európai cse-