45. ÉVFOLYAM * 2009. JÚNIUS * 6. SZÁM A KÔRIS VÉDELME

NÖVÉNYVÉDELEM 45 (6), 2009 309
A földben élô, fehér, kövér, görbe cserebogárpajor
a magoncok gyökerét rágja el. Az elsôéves
kis pajorok csak a csemeték hajszálgyökereit
rágják meg, az idôsebbek a csemeték vastagabb
gyökerét vagy a fôgyökeret is képesek átrágni,
amivel a csemete teljes pusztulását okozzák.
Kártételük a faiskolában foltszerûen jelentkezik.
A legnagyobb kárt a kirepülésük elôtti évben
okozzák. A két faj pajorjai 3 évig élnek a talajban.
Védekezés:
– agrotechnikai: a tojásrakás megakadályozására
tartsuk gyommentesen a területet,
– mechanikai: a lombozatot károsító, még dermedt
cserebogarakat a fiatal növényekrôl
reggel összeszedhetjük, az idôsebbekrôl lerázhatjuk,
– kémiai: mielôtt faiskolai növényeket ültetünk
a területre, végezzünk talajvizsgálatot. Ha a
cserebogárlárvák (pajorok) száma indokolja
(0,5 db/m 2 ), akkor telepítés elôtt, amikor a pajorok
még a felsô talajrétegben tartózkodnak,
dazomet, teflutrin, metám-ammónium vagy
metám-nátrium hatóanyagú készítmény valamelyikével
fertôtlenítsük a talajt. Imágóik a
fényre jól repülnek, a rajzás ezzel jól nyomon
követhetô, de néhány fajra feromoncsapdát is
kifejlesztettek, ezekkel meghatározható a védekezés
idôpontja. Az imágók tömeges rajzásakor,
esetenként több alkalommal is diflu -
benzuron, alfametrin, eszfenvalerát hatóanyagú
szerrel permetezzünk.
Vetési bagolylepke
Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller)
A hernyók tavasz végétôl rágják meg a növényeket,
elsôsorban a magcsemetéket. Az az
évi vetésbôl származó csemete szárát a talajfelszín
alatt átharapják, majd felfalják a csemetét.
A megerôsödött és elôzô évi csemeték szárát
megrágják, a csemeték kidôlnek, illetve az oldalhajtásokat
rágják le.
Csemetekertben más Agrotis-fajok is gyakoriak.
A kifejlett hernyók a 4–5 cm hosszúságot is
elérik, színük sötétszürke, testfelületük csupasz,
zsíros fényû („mocskospajor”). A hernyók napközben
a károsított növény közelében, a talajban
tartózkodnak, csak éjszaka és borult idôben jönnek
a felszínre a leveleket rágni. Kártételük a
meleg, nem öntözött, laza talajon erôsebb.
Védekezés:
– agrotechnikai: tartsuk gyommentesen a területet,
ezzel megelôzhetjük a tojásrakást,
– kémiai: telepítés elôtt szükség esetén talajfertôtlenítés.
A kártétel észlelésekor teflutrintartalmú
szerrel kezeljük a sort, és a szert sekélyen
dolgozzuk be.
VESSZÔK, ÁGAK KÁRTEVÔI
Pajzstetvek
Kôris-pajzstetû
Pseudochermes fraxini (Kaltenbach)
A 0,5 mm széles, 0,75 mm hosszú, ovális
alakú, narancsvörös színû pajzstetû hazánkban
gyakori. Elsôsorban erdészeti kártevô, de városi
sorfák, parkfák is szenvednek kártételétôl.
A fia tal, vékony kérgû részeken szívogat. A legyengült
kôriseket nagy tömegben tudja ellepni.
Lárva alakban telel, egy nemzedékes.
Fô gazdanövénye a kôris, de berkenyén és
orgonán is károsít.
Fûzfa-pajzstetû
Chionaspis salicis (Linnaeus)
2–3 mm hosszú, körte alakú, a nôstény pajzsa
fehér színû. A hím kisebb, a pajzson két
hosszanti, kiemelkedô vonal látható. A növények
törzsén, ágán, levelén szívogatnak. A lárvák
április végén–május elején kelnek. Egy
nemzedéke van. Pete alakban telel, ezért ellene
csak mozgó alakban lehet védekezni. Erôsen
polifág.
Közönséges kagylóspajzstetû
Lepidosaphes ulmi (Linnaeus)
Az ágak, néha az egész növény is beteges kinézetû,
sôt erôs fertôzéskor az ágak vagy akár az