45. ÉVFOLYAM * 2009. JÚNIUS * 6. SZÁM A KÔRIS VÉDELME

NÖVÉNYVÉDELEM 45 (6), 2009 311
Kis farontólepke
Zeuzera pyrina (Linnaeus)
A június–júliusban rajzó, fehér alapszínû, érközökben
kékesfekete pettyel tarkított szárnyú
nôstények tojásaikat egyesével helyezik el a hajtások
tövében. A kikelô hernyók a fiatal hajtásokba
a levélnyeleknél furakodnak be, a hajtásban
lefelé keskeny járatot rágnak, emiatt nyár
végén a fertôzött hajtás csúcsán lévô levelek
antociánosabbak a többinél. A fejlettebb hernyók
a vékonyabb ágrész közepén, féloldalasan
haladnak, ürüléküket a kérgen rágott kb. 3 mm
átmérôjû nyíláson kitolják, amirôl felismerhetô
jelenlétük. A hernyók világossárga színûek, kerek,
barna foltokkal mintázottak. A fej, nyakpajzs
és a farlemez fényes sötétbarna színû. Fejlôdésük
során a hernyók mindig idôsebb részbe
vándorolnak, fiatal, vékonyabb fákon bábozódás
elôtt a kérget körberágják, emiatt a fertôzött rész
(fiatal fa törzse, idôsebb ága) eltörik. A hernyó
két év alatt fejlôdik ki, az elsô és a második évben
is a hernyó telel. Fasorokban is jelentôs károkat
tud okozni.
Védekezés:
– agrotechnikai: a hernyó a járatban tömény
rovarölô szer befecskendezésével, majd a
nyílás oltóviasszal történô elzárásával elpusztítható,
– kémiai: a lepkék rajzását szexferomon-csapdával
jelezhetjük elôre, a kikelô hernyókat
piretroidokkal vagy kitinszintézis-gátlókkal
lehet elpusztítani. A fiatal telepítéseket tartsuk
szemmel, hogy a kártételt mielôbb észleljük,
s a hernyókat a kártétel kezdetén
meg semmisíthessük.
Ôz
Capreolus capreolus (Linnaeus)
Gímszarvas
Cervus elaphus (Linnaeus)
Még a faiskola kevésbé háborgatott területein
is a sima kérgû, karvastagságot meghaladó fákat
agancsuk dörzsölésével lekérgezik. A vadak
által okozott kéregsérülések a kórokozók és a
kártevôk elôtt kaput nyitnak, legyengítve a fák
ellenálló képességét. A lekérgezett fa nem adható
el, ezzel a faiskolában jelentôs kárt okoznak.
Rügyfakadás után elôszeretettel fogyasztják
a suhángok fiatal hajtásait, késôbb a vesszôit.
A lerágott csúcsrügyû fából csak ritkán lehet
egyenes törzset nevelni.
Védekezés:
– fizikai: kerítéssel vagy zavarással tartsuk távol
az ôzet, szarvast,
– kémiai: használjunk vadriasztó szereket.
Pocokfélék
Mezei pocok
Microtus arvalis (Pallas)
Kószapocok
Arvicola terrestris (Linnaeus)
A mezei pocok a faiskolák kevésbé háborgatott,
gyomos vagy talajtakarókkal borított helyeit
kedveli. A sorközök kaszálása felszaporodásának
kedvez! Ez alatt alakítja ki talajfelszíni járatait,
amelyeket összeköt a föld alatti járatának
kijárataival. Járatai a földet fellazítják, a járatokba
esô gyökereket átrágják, emiatt nehéz a
növényeket jó földlabdával szedni. Télen is intenzíven
táplálkozik, amikor más táplálékot nem
talál, a hó alatt is megrágja 10–15 cm magasságig
a törzset.
A kószapocok vegetációban és télen körberágja,
valósággal kihegyezi a fiatal fát. Ez a károsítás
késôn, csak tavasszal érzékelhetô, amikor
a fák nem hajtanak ki vagy gyengén növekednek,
és a nyár folyamán hervadnak, elpusztulnak.
Védekezés:
– agrotechnikai: ne engedjük elgyomosodni
a faiskolát. Az alkalmanként elvégzett
sorközmûvelés a tartós járatrendszer kialakulását
gátolja, ezzel zavarja a szaporodást,
– kémiai: a betelepülés irányába rágcsálóirtó
készítményt rakva a betelepülést akadályozzuk
meg, s a lyukakba is adagoljunk egérirtó
szert.