45. ÃVFOLYAM * 2009. JÃNIUS * 6. SZÃM A KÃRIS VÃDELME
45. ÃVFOLYAM * 2009. JÃNIUS * 6. SZÃM A KÃRIS VÃDELME
45. ÃVFOLYAM * 2009. JÃNIUS * 6. SZÃM A KÃRIS VÃDELME
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
NÖVÉNYVÉDELEM 45 (6), 2009 323<br />
Ennek okai nagyon összetettek, mert más világban<br />
éltünk akkor, és teljesen más világban élünk<br />
ma. A húsz éve bekövetkezett politikai rendszerváltás<br />
merôben más gazdasági és társadalmi<br />
környezetet teremtett mindannyiunk számára,<br />
köztük az egyetem mint intézmény, az ott tanító<br />
oktatók és a hallgatók számára egyaránt. A 60-<br />
as évek erôsen központosított állami irányítása<br />
és gondoskodása teljesen más feltételeket nyújtott<br />
az oktatáshoz és a tanuláshoz, mint a jelenlegié;<br />
a lehetôségek és szükségletek tekintetében<br />
sokkal egyszerûbben, alternatívák nélkül, „egycsatornásan”<br />
mûködött az a rendszer. Az egyetem<br />
mûködéséhez feltehetôen rendelkezésre álltak<br />
az anyagiak, a felvett hallgatók túlnyomó<br />
többsége méltányos térítés ellenében kollégiumi<br />
és menzai ellátásban részesült, s számíthatott arra,<br />
hogy átlagos képesség és teljesítmény esetén<br />
biztosan megkapja diplomáját, sôt – az akkor elterjedt<br />
társadalmi ösztöndíj intézményének köszönhetôen<br />
– sokan már leendô munkahelyüket<br />
is elôre ismerték. Természetesen nem az a baj,<br />
hogy ma ez sok tekintetben másként van, hogy<br />
ma összehasonlíthatatlanul szabadabb, nyitottabb<br />
az egyetemisták élete, sokkal több lehetôségük<br />
van, azt is tudom, hogy ma sokszorosan<br />
többe kerül a tanulás, de úgy vélem, abban az<br />
idôben jobb volt a hallgatók szakmai hozzáállása,<br />
érdeklôdése.<br />
Tudom, tapasztalom, hogy ma is vannak kiemelkedô<br />
teljesítményt nyújtó hallgatók, de a<br />
mai záróvizsgákon látottak-hallottak, bizony<br />
gyakran lehangolóak. Hogy ezt a „bezzeg a mi<br />
idônkben…” elfogultsága, nosztalgiája mondatja-e<br />
velem vagy a negyven éves szakmai múlttal<br />
együtt járó türelmetlenségem, nem tudom, de<br />
vannak olyan szakmai minimumok, amiket mindenkinek<br />
tudnia kell, amibôl nem lenne szabad<br />
engedni, mert akkor oda a szakma becsülete, értéke.<br />
Egyfajta szakmai eróziónak nevezem azt,<br />
amit ma tapasztalhatunk, s amit meg kellene állítani.<br />
Azt is látom, hogy ma az oktatók is hajszoltabbak,<br />
erre kényszeríti ôket a verseny és az<br />
elfogadható megélhetés utáni hajsza, lehet, hogy<br />
nekik is kevesebb idejük jut az alaptevékenységre,<br />
a tanításra, oktatásra.<br />
Hol kezdted szakmai munkádat, pályafutásodat<br />
az egyetem befejezése után. Melyek<br />
voltak a legfontosabb állomások?<br />
Egy számomra kedvezô véletlen lehetôség<br />
nyomán 1968 januárjában álltam munkába a<br />
Budapest Fôvárosi Növényvédô Állomáson<br />
mint kerületi növényvédelmi felügyelô. Az<br />
1969/70. tanévben, az akkor induló elsô keszthelyi<br />
évfolyam tagjaként szereztem meg én is a<br />
növényvédelmi szakmérnöki oklevelet, majd<br />
1970 ôszén váratlanul a késôbbi MÉM NAK<br />
egyik jogelôd intézményébe, a Növényvédelmi<br />
Szolgálat Központi Karantén Laboratóriumába<br />
helyeztek. Tizenkét évig dolgoztam itt, a megyei<br />
növényvédô állomások szakmai munkáját irányító<br />
központ Kajati István által vezetett növénykórtani<br />
osztályán, ahol rengeteget tanultam.<br />
A növényvédelem nagy szakmai programjai zajlottak<br />
ebben az idôben, amelyek közül többnek<br />
megszervezésében, végrehajtásában magam is<br />
részt vehettem. Példaként említem a búza<br />
fuzáriumos szemfertôzöttségének 1970-ben kezdôdött<br />
és azóta is zajló országos felmérését;<br />
majd a kukoricát fertôzô Helminthosporium<br />
(Bipolaris, Exserohilum) fajok felderítését, elterjedésük<br />
vizsgálatát. 1972-ben Lehoczky<br />
Jánossal és a Csongrád megyei kollégákkal közösen<br />
részt vettem a hazánkban új betegségként<br />
megjelent paprikalisztharmat identifikálásában,<br />
a hazai elôfordulás felmérésében, a védekezési<br />
kísérletek végrehajtásában. Az ô biztatására –<br />
bár csak évekkel késôbb – doktori disszertációmat<br />
is e témakörbôl készítettem. De ebben az<br />
idôszakban futott fel a hazai szójatermesztés,<br />
majd követte a napraforgó máig is tartó térhódítása,<br />
mindkettô a jól ismert növénykórtani problémákkal.<br />
Visszatekintve ma is úgy érzem, hogy<br />
nagyon sok olyan szakmai feladattal találkoztam,<br />
amire csak ezen a munkahelyen volt lehetôségem.<br />
Igaz, nem kutatói mélységekbe hatolva,<br />
de sok mindenrôl szerezhettem ismeretet. De<br />
erre az idôszakra esik az idegen nyelvek felnôttként<br />
való tanulásának fárasztó nehézsége, majd<br />
a szakirodalom kimeríthetetlen tárházába való<br />
betekintés számomra hallatlan élménye is.
Change language