Wolkenberg Alajos - unitas

II. A TEOZÓFIA CÉLJA ÉS ESZKÖZEI 25
Azután a nemesség uralkodását, mely egészben véve
nem volt rossz, mert Angliát akkor «merry England»-
nek hívták. Most pedig nem hiszem, hogy eszébe
jutna valakinek így nevezni. Ezután a parlamenti Angolország
következett, mely az országot egyre sivárabbá,
egyre nehézkesebbé tette. Végül a kereskedelmi Angolország.
Most ki uralkodik felettünk? Sem király, sem
lordok, sem parlament, hanem egyik oldalon a pénz,
a másikon a tömeg. Egyik sem olyan uralkodó, hogy
nemzetet naggyá tehetné. A szabadság—folytatja—nagy,
fenséges istennő, hatalmas, jótékony, szigorú. Sohasem
ereszkedhetik le egy nemzethez a tömegek ordítozása, a
féktelen szenvedély érvelései vagy egyik osztálynak a
másik ellen való gyűlölködése folytán. Ha a szabadság
eljön, csak olyan nemzetekhez fog jönni, amelyekben
minden férfi és nő megtanult magán uralkodni és
magát fegyelmezni)).
A magyar teozófusok irataiban semmit sem találunk
abból a jól nevelt és épen a háború érintésétől kilobbant
nemzeti érzésből, mely egész háborús irodalmunkat,
hirlapirásunkat, a politikai, társadalmi szószékek
embereit, az egyházi szónoklás munkásait ihlette. Ennek
az érzetnek alaptónusa: hogy mi becsülettel fogtunk
fegyvert, hogy a magyar katona hősiesen, de ellenségét
is szeretve forgatja kardját, hogy balsikerek közt is
törhetetlen a nemzet bizalma a Gondviselésben, hogy
a nemzet feltisztulást vár a kegyetlen vihar után és
áhítozza, esdi a békét a forrongó világnak, — sohasem
mutatkozik a teozófusok előadásaiban, sem az évi
lótusz-ünnepélyeken, sem a vezető Nádlernek beszédeiben.
Még a Délafrikai Teozófiai Társulatnak különben
nemzetköziséget hirdető, de olyan belátásos és
őszinte sorai sem figyelmeztetik arra teozófusainkat,
hogy az a teozófus értelemben vett világtestvériség
és nemzetköziség puszta jelszavak, amelyekkel a keleties-