BUDAPEST LEVEGÅSZENNYEZETTSÃGÃNEK TÃRTÃNETE
BUDAPEST LEVEGÅSZENNYEZETTSÃGÃNEK TÃRTÃNETE
BUDAPEST LEVEGÅSZENNYEZETTSÃGÃNEK TÃRTÃNETE
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>BUDAPEST</strong> LEVEGŐ SZENNYEZETTSÉGÉNEK TÖRTÉNETE<br />
Mórik József végezte, melyből elkészítette az első hazai, levegőkörnyezettel foglalkozó<br />
kandidátusi értekezést. Talán őt tekinthetjük a korszerű levegőegészségügy hazai<br />
megalapozójának.) Az ipari városokban végzett vizsgálatok közben szerzett tapasztalatok<br />
alapján és a külföldi, elsősorban szovjet irodalomra támaszkodva 1958-ban az<br />
OKI újjá szervezte a budapesti levegővizsgálatokat. A vizsgálatok a főváros településegészségügyi<br />
helyzetfeltáró munka keretein belül folytak. Figyelemmel kísérték az<br />
összes kén, kén-dioxid, klór, klorid, szén-dioxid, szén-monoxid és a por mennyiségét,<br />
valamint a 3,4-benz(a)pirén koncentrációját. Módszertani újításuk között szerepelt<br />
a kén-dioxid autométer, az aeroseston és az összeskén-mintavevő, a karcinogén<br />
anyagok kimutatására pedig spektrofotometriás elven alapuló mérést alkalmaztak. A<br />
mérések technikáját évről évre tökéletesítették. Az OKI Levegőegészségügyi Osztályán<br />
a levegőben található szennyezőanyagok mennyiségi meghatározásán és elemzésén<br />
túl tanulmányozták azok növényzetre, valamint az emberi egészségre gyakorolt<br />
hatását is. A levegőben lévő karcinogén anyagok és a levegő-bakterológia területén<br />
is folytak kutatások, továbbá vizsgálták az épületek higénés állapotát. Repülőgéppel<br />
végzett mérésekre is sor került a szennyezettség vertikális és horizontális kiterjedésének,<br />
azaz a város felett húzódó „szennykupolának” a megismerése céljából,<br />
mivel az 1950-es évek végén Budapesten is kialakult szmog közeli helyzet (Levegőkörnyezet,<br />
2007). Az 1957. évtől már gépkocsiba szerelt mérőberendezéseket is<br />
használtak. A felmérések eredményei alapján tudták megrajzolni Budapest első légszennyezettségi<br />
térképeit is, amelyeket a 11. ábrán mutatunk be Várkonyi (1999) alapján.<br />
3.2. A MONITORHÁLÓZAT KIALAKÍTÁSA<br />
Az 1/1973. (I. 9.) MT számú rendelet 31 anyag levegőben lévő mennyiségére állapított<br />
meg egészségügyi határértéket. A határértékek ellenőrzése csak egy egységes<br />
elveken működő mérőrendszerrel volt elvégezhető, és a levegő szennyezettségének<br />
mértéke csak nagyszámú, reprezentatív mérés alapján volt meghatározható, mivel az<br />
immisszió eloszlása térben és időben változott. Az adatok összehasonlíthatósága érdekében<br />
a mérőállomások helyének kijelölése, a mérési módszerek kidolgozása és<br />
a mérőeszközök alkalmazása, valamint az adatok feldolgozása és értékelése során<br />
egységes elveket kellett követni. Az Országos Immisszió-mérő Hálózat (OImH) kiépítésére<br />
1972-ben került sor az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM)<br />
Levegőtisztaság-védelmi Osztálya – mint a levegőtisztaság felügyeleti szerve – anyagi<br />
támogatásával (Központi Levegőtisztaság-védelmi Alap). Az OImH az Országos<br />
Közegészségügyi Intézet irányítása alá tartozott, a terepi munkát a Közegészségügyi<br />
Járványügyi Állomások (KÖJÁL) munkatársai végezték. A KÖJÁL országos hálózatának<br />
néhány laboratóriumában már addig is végeztek levegőminőségi vizsgálatokat,<br />
így egyszerű megoldásnak kínálkozott az a lehetőség, hogy ezeket a feladatokat to-<br />
42
Change language