BUDAPEST LEVEGŐSZENNYEZETTSÉGÉNEK TÖRTÉNETE

4. A FELDOLGOZOTT ADATOK ÉRTÉKELÉSE
mind pedig a gépjárműforgalom intenzitása szempontjából, továbbá az aeroszolnak az
érintett helyszíneken tapasztalt, viszonylag egyenletes térbeli eloszlása miatt.
Az aeroszol részecskék tömegkoncentrációjának mediánja a PM10–2,0 és PM2,0 méretfrakciókban
(valódi meteorológiai viszonyok között kifejezve) az 1996. évben 48 és
26 μg/m 3 , míg a 2002. évben 30 és 20 μg/m 3 volt. A 2002/1996 medián koncentrációk
arányát az aeroszol és néhány összetevő esetében a 38., illetve a 39. ábrákon tüntettük
fel a PM10–2,0, illetve PM2,0 méretfrakciókban. A 38. ábrán látható, hogy a PM10–2,0
méretfrakcióban az aeroszol medián koncentrációja mintegy 25%-al csökkent a vizsgált
időszakban. A tipikusan geogén elemek, például az Al, Si, Sc, Ti, La, Sm és Th koncentrációja
ennél nagyobb mértékben csökkent (arányuk átlagértéke 0,62), ami azt mutatja, hogy
az aeroszoltömeg csökkenését főleg a földkéregkomponens alacsonyabb koncentrációszintje
eredményezte (ami 2002. évben mintegy 50%-kal járult hozzá a tömeghez). Ez azt
jelenti, hogy a felszíni por diszperziója és reszuszpenziója a belvárosban csökkenő mértékű
ugyan, de még így is igen jelentős a tömegjáruléka. Néhány tipikusan antropogén elem,
mint a Pb, As és Br medián koncentrációja még ennél is nagyobb csökkenést mutatott.
Ugyanakkor az Sb, Cu, Zn, Cr és Ba elemek esetében tekintélyes növekedés volt tapasztalható.
A PM2,0 méretfrakcióban az aeroszol medián koncentrációja kisebb mértékben,
12%-kal csökkent; a Pb, Br, As, Co, S, V és Se koncentrációja csökkenést, míg az Sb, Cu,
Ba, Na, Mg, Fe, Ca és BC koncentrációja növekedést mutatott. Mindkét tartományban,
különösen a PM10–2,0 méretfrakcióban a koncentrációk több összetevő tekintetében általában
kismértékben csökkentek, és csak néhány esetben tapasztaltunk nagyobb mértékű
növekedést. A PM2,0 méretfrakcióban a változások tipikusan nagyobbak voltak, mint a
PM10–2,0 méretfrakcióban. A 10. táblázatban bemutatjuk az aeroszoltömeg és a változást
mutató összetevők medián légköri koncentrációját 2002. év tavaszán, medián dúsulási
tényezőjét (a felszíni kőzethez viszonyítva Al referencia elemmel) a 2002. év tavaszán, és
a medián dúsulási tényezők 2002/1996 arányát a PM10–2,0 és PM2,0 méretfrakciókban
a belvárosra vonatkozóan. A legtöbb esetben, beleértve a geogén elemeket (Mg, Si, Sc, Ti,
Mn, Fe, Sr, La, Sm és Th) és más összetevőket (K, Co, Ni és PM), az EF érték nem változott
szignifikánsan a PM10–2,0 méretfrakcióban, ami azt jelenti, hogy ezen összetevők
fő emissziós forrása továbbra is a felületi por diszperziója és reszuszpenziója maradt. Az
aeroszol dúsulási tényezőjének változása a PM2,0 méretfrakcióban arra utal, hogy a felszínikőzet-eredetű
aeroszol járuléka a tömeghez lényegesen csökkent az elmúlt években.
4.5. A PORSZENNYEZETTSÉG ÖSSZEHASONLÍTÁSA
MÁS EURÓPAI VÁROSOKKAL
Budapest belvárosában a 2002. évben mért adatok alapján meghatározott légköri
aeroszol koncentrációkat és az aeroszol tömegmérleg (lásd a 4.2. fejezetet) eredményeit
összehasonlítottuk az Európai Aeroszol Fenomenológia (EAF) tanulmányba
89