Pécsi Munkajogi Közlemények - ICELL - Összehasonlító és Európai ...

Az ILO sztrájkgyakorlata
toring Bizottság felé, és hogy figyelembe veszi a bizottságok jelzéseit. A 87. sz. egyezmény
egyike a legtöbb állam által ratifikáltaknak, 2010-ig 150 állam írta alá. 27
Az egyezmény 2. cikke minden munkavállalónak – így a közszférában foglalkoztatottaknak
is – bármilyen megkülönböztetés nélkül biztosítja a szervezkedés szabadságát. 28
Az egyesülési szabadság érvényesülését garanciák védik az állami beavatkozástól, amenynyiben
bizonyítania kell, hogy a megtörtént beavatkozás nemzeti jog alapján jogszerű
volt, elismert érdek védelmében történt, egy demokratikus államban szükséges volt,
valamint az arányosság elvének megfelelően a lehető legcsekélyebb mértékre szorítkozott.
29 Az eredeti tervezet szerint az egyesüléshez való jog gyakorlása „valamennyi jogszerű
cél érdekében”-re (all lawful purposes) lett volna leszűkítve az egyezményben. E megfogalmazás
ellen azonban nem csak a munkavállalók, hanem több kormány képviselője
is tiltakozott, arra hivatkozva, hogy az egyesüléshez való jog, mint nemzetközi jogi intézmény,
nem tehető nemzeti jogalkotástól függővé. 30
A sztrájkjogot a 87. egyezmény első tárgyalására készült jelentés többször említi
ugyan, végül azt explicite mégsem ismeri el. Hogy ennek ellenére súlyos problémáról
van szó, mi sem mutatja világosabban, mint hogy az ILO illetékes bizottságai minden
más munkaügyi vonatkozású kérdésnél többet kénytelenek e kérdéskörrel foglalkozni. 31
Kifejezetten a sztrájkot szabályozó egyezmény hiányában a szakosodott ILO bizottságok
a 87. egyezmény 3. és 10. cikkelyeiből vezették le a sztrájkjogot. A 3. cikkely szerint
a munkavállalók és a munkáltatók szervezeteinek jogában áll alapszabályaik és szabályaik
kidolgozása, képviselőik szabad megválasztása, szervezetük irányításának, tevékenységének
megszervezése, valamint programjaik megfogalmazása. Az államnak e tekintetben
tartózkodási kötelezettsége van. A 10. cikk meghatározza, hogy az egyezmény tekintetében
a szervezet kifejezés jelenti „a munkavállalóknak vagy a munkáltatóknak minden
olyan szervezetét, amelynek célja a munkavállalók vagy a munkáltatók érdekeinek előmozdítása
és megvédése”. A sztrájk joga tehát az egyesülési jogból vezethető le, mint a
munkavállalók érdekeinek előmozdítását szolgáló tevékenység.
Mint említettük, az egyezmény valamennyi tagállamra kötelező, függetlenül attól,
hogy megtörtént-e a ratifikálás. Az 1998-as, a munka világára vonatkozó alapvető elvekről
és jogokról szóló ILO Deklarációt (Declaration on Fundamental Principles and Rights at
Work) aláíró államok akkor is kötelesek betartani az alapvető emberi jogi standardokat
(így az egyesülési szabadságra vonatkozó egyezményt is), ha azokat nem ratifikálták. Az
egyezményt 2010-ig bezárólag 160 állam írta alá. 32
27 http://www.ilo.org/ilolex/english/newratframeE.htm (Letöltve: 2010. V. 7).
28 A „Munkavállalók és munkáltatók mindennemű megkülönböztetés nélkül jogosultak szervezetek létrehozására,
valamint, kizárólag az érintett szervezet szabályaitól függően, jogosultak csatlakozni a maguk választotta
szervezetekhez, előzetes jóváhagyás nélkül.”
29 Ovey, Clare–White, Robin: The European Conventions on Human Rights. 4th ed. Oxford, Oxford University
Press, 2006, 43.
30 Kaufmann, C. 2007, 60.
31 Kaufmann, C. 2007, 59.
32 http://www.ilo.org/ilolex/english/newratframeE.htm (Letöltve: 2010. V. 7).
PMJK 2010/2. 55