disszertáció - PTE Közgazdaságtudományi Kar - Pécsi ...

gyakorlati igazolhatósága is egyre problematikusabb lett. A történetiséget áttekintőtanulmányok sok esetben az Arrow-Debreau féle modellezési keretből is származtatják a CGEmodelleket.Az utolsó jelentősebb állomásnak, közvetlenül a CGE modellek megjelenése előtt, aJohansen-féle modellt tekinthetjük. Emiatt számos tanulmányban a CGE ősének a Johansenmodelltkiáltják ki. Ennek a modellnek egy egyszerűsített megvalósítását és számítógépesszimulációját a 4.2. fejezetben fogom bemutatni.Időközben azonban megjelentek a számítógépek és teljesítményükben, valamint a(nemlineáris egyenletrendszereket megoldó, illetve optimumkereső) szoftverek tudásábanolyan hihetetlen fejlődés következett be, amely gyökeresen megváltoztatta a modellalkotásszemléletmódját. Kissé eltúlozva, nem a közgazdaságtannak kellene axiomatikusnak lennie,ezt ráhagyhatjuk a matematikusokra. Elegendő ugyanis kellőképpen formalizált módonmegfogalmazni a problémákat, és rá kell bízni a számítógépre, amely a szoftverek révénmagában hordozza a módszertani fejlődés eredményeként létrejött tudást, és választ fog adniarra, hogy a modell megoldható-e vagy sem. Innentől kezdve a gyakorlatias közgazdásznaknem a matematikai bizonyítással kell foglalkoznia, hanem a rendelkezésre álló módszerekalkalmazásával, és a probléma közgazdasági megfogalmazásával. Természetesen megmarad ahelye ebben az új világban a matematikai közgazdaságtannak is, mert amely tételeket sikerüllevezetni és bizonyítani, azokat már nem kell szimulációval igazolni, és az optimumot újbólés újból kiszámíttatni a számítógéppel, hanem nemes egyszerűséggel az elméleti eredményrerá lehet építeni a modellt.Mindamellett, hogy el kell ismerni az axiomatikus elméletalkotás szépségét ésnagyszerűségét, véleményem szerint soha nem juthat el arra a szintre, hogy a gyakorlatbanakár önmagában alkalmazható legyen. Túlzott optimizmusra vallana, ha egy közgazdász azelméleti fizikához hasonló olyan „kristálytiszta” teória megalkotását tűzné ki célul, amelyeleganciája mellett a konkrét megvalósíthatóságban is maradéktalanul megállja a helyét. Aközgazdaságtan nem természettudomány, vagyis a gazdasági rendszereket olyan egységes éstiszta elméleti építménnyel, mint például az einsteini relativisztikus fizika, nagyságrendekkelnehezebb leírni. Másrészről kísérletezgetésre sincs lehetőség a gazdaságban, vagyis azonosfeltételek mellett ugyanazt a kísérletet többször egymásután a gazdasági valóságban nem állmódunkban elvégezni. A közgazdaságtan művelőjének nem marad más lehetősége, mint agondolatkísérletek, illetve szerencsére az utóbbi évtizedekben a számítógépesmodellkísérletek, más szóval szimulációk.Az első CGE modellek megjelenésére egészen az 1970-es évekig kellett várni, amelynek főbbokai többek között azok voltak, hogy egyrészt a gazdasági növekedésnek az ágazatidimenziója kevésbé volt fontos az 1960-as években vagy a lineáris programozási (LP)modellek kaptak nagyobb figyelmet, másrészt pedig a megoldó algoritmusok fejlődése és a14