Önkormányzatok gazdálkodása - PTE Közgazdaságtudományi Kar ...

Az önkormányzati gazdálkodás modernizációja 49A gazdálkodás jelen gyakorlatában az éves amortizáció nagysága pusztánegy számítás eredménye (technikai információ), amelynek nincs érdemi szerepea költségvetési elıirányzatok alakításában, de nincs érdemi hatása sem a beruházásicélokra, sem a felhalmozási ütemre. A jelenlegi gyakorlat tudomásul veszi,hogy a beruházások mőszaki tartalma teljesen más, mint az elhasználódottvagyon naturális tartalma, vagyis a rendszer nem is gondol az elhasználódottvagyon pótlási szükségletére (ennek hiányát leginkább a vonalas létesítmények,az egészségügyi gép- és mőszerbeszerzések, illetve az informatikai ágazatokérzik). Tekintve, hogy az éves amortizáció folyamatosan meghaladja a tárgyéviberuházások összértékét, a folyamat természetszerő következménye a vagyonfogyása.Az 1991–2006. évek gazdálkodási tapasztalatai alapján – vagyongazdálkodásiszempontból – a következı feladatok érdemelnek említést:– A vagyongazdálkodás a hatályos Ötv. legkiforratlanabb része, ebbıl fakadóanmielıbb gondoskodni kell a szabályozási elvek kialakításáról, illetveaz Ötv. módosításának elıkészítésérıl;– Az önkormányzatok formailag teljesítették jogalkotási kötelezettségüket,s kidolgozták vagyongazdálkodási rendeleteiket, ám ezek többsége túlhaladottávált, s nem adnak garanciát a közösségi vagyon reálértékénekmegtartására;– Több mint szemléleti probléma, hogy a testületi munkában a költségvetésigazdálkodás kérdései nagyobb figyelmet kapnak, mint a költségvetésielıirányzatok többszörösét kitevı vagyongazdálkodási problémák;– A vagyongazdálkodás szakmai követelményeire tekintettel az önkormányzatokszéles köre élt azzal, hogy független szervezetet hozott létreés/vagy bízott meg a vagyongazdálkodási kötelezettségek teljesítésével,ám aggályosnak tőnik a kiszervezett tevékenységek sorsa, illetve szakmaifelügyelete;– Szakmai megoldást igényel a vagyonosodási folyamatból fakadó gazdálkodásifeladatok (pénzügyi kötelezettségek) tervesítése. Közismert, hogyaz önkormányzati tulajdonú vállalkozások alultıkésített állapotban vannak,s ezt a hátrányos helyzetet – a mőködıképesség fenntartása érdekében– pótolni kell; ám mellette azzal is számolni kell, hogy az önkormányzatokrésztulajdonát jelentı vállalkozások is mind gyakrabban kezdeményezikaz alaptıke emelését. (A kötelezettségek korrekt számbavételenélkül a hozzájárulási igények ad hoc kezelése veszélyezteti mőködésiköltségvetés pozícióit, az ügyletbıl való kimaradás viszont a tulajdoniarány jelentıs mérséklıdésével járhat.)Az elızıekben vázolt kritikai észrevételekre – minimum követelményként –a közigazgatási rendszer megújítása és az önkormányzati gazdálkodás modernizációsprogramja keretében kell megnyugtató válaszokat adni, s ennek kereté-