Háború kontra szerelem - Színház.net

igazgatója annak a színtársulatnak, amelyhol gnómok és emberszörnyek fölléptetésévelszolgálja ki az alantas ösztönökvezérelte publikum igényeit, hol az érzékiségetfölkorbácsoló erotikus látványosságokrévén csal ki nézőiből közönségesindulatokat. Hasonló kontrasztszületik Kazimir patetikus kinyilatkoztatásábólis: „Mindannyian csak emberekvagyunk. Főleg ma" -- mondja, majdnéhány jelenettel később - egy tömegverekedésnyomán -- már mészárszékbenyomását kelti a színpad.A rendezés fő érdeme egyfelől az, hogynagyobbrészt sikeresen építi be a háttérbe,s időnként jó érzékkel emeli ki onnan afőszereplők dialógusait, másfelől az, hogykitűnően komponálja meg a látványt. Akét dolog végeredményében egymásfüggvénye, egyaránt a játéktérmegszervezésén, beosztásán múlik. HegyiÁrpád Jutocsa úgy kerüli el a szövegközpontúelőadás veszélyét, hogy a tér„decentralizálásával" megosztja a nézőfigyelmét. A színpad legtávolabbizugaiban szimultán zajlanak az események;a párbeszédek énekszó, zenélés,vigadók kurjongatásának zajába fulladnak,vagy ellenkezőleg: a háttérhangokhirtelen elnémulása által kapnak különlegesnyomatékot. A több központú játéktérkialakítása nem funkciótlan: amegoldás kiválóan alkalmas arra, hogyegy népünnepély hangulatát, a közönségkegyeiért egymással versengő árusok ésmutatványosok bódéinak hadirendjét emlékezetbeidézze.Á szimultán események megkomponálásamellett, a csöndes folyású háttércselekménykövetkezetes végigvezetéséreis ügyel a rendező. A háttércselekményegyik ága a szereplők lassú lerészegedése,amely folyamat a századik jelenet nagytömegverekedésében éri el végpontját;másik ága a szemétképződés. A fesztiválrésztvevői attól a pillanattól fogva, hogykezdetét veszi a mulatság, szinte észrevétlenülszemetelnek: szétszórják a pattogatottkukoricát, kilötyögtetik a sört,papírokat hullatnak el, s az előadás végérea színpad szemétdombbá változik. Amiaddig föl sem tűnt, az az utolsó jelenet-benszimbolikussá válik. A szereplők, nagyjancsói vonulásokat idéző menet-ben -középen a diadalmaskodó Schürzinger -•keresztüllépnekSchürzingerszemétdombra került kosztüm-alteregóján,aki szintén Schürzinger volt valaha: agyőztes nyárspolgár átgázol vesztesönmagán, és a fölgyülemlett szennybenCseke Péter (Kazimir), Kóti Árpád (Szemes Franz) és Markovits Bori (Szemes Franz Ernája)(Kalmár István felvételei)állva kórusban énekli a szerelem himnuszát:„Ha már virulnak a rózsák,felzeng a szív szava,hisz a rózsavirágzása szerelem évada.Tavasz jő minden évben,s a tél tovasuhan,de az embernek csakegy májusa van."(A nyár utolsó rózsája)Az előtérarány csökkentése és a háttéreseményeksúlyának növelése, illetvenéhány kulcsmondat nyomatékosabbátétele érdekében egyik-másik szereplőszövegét a kórussal mondatja olykor arendező. A zárójelenetben például Ernánakegyedül kellene A z utolsó rózsáténekelnie: ez így - a börtönbe hurcolthitvest gyorsan feledő, a Kazimir oldalánhamar vigaszt találó asszony ajkárólhangoztatva - csupán egy volna a szerelmieszmény leleplezésére hivatott kontrasztszituációkközül, a kórussal énekeltetveazonban, az egész mű, mindháromjelentésréteg szimbolikus foglalatává válik:együtt menetelnek dalolva a fasisztoidlelkiség megtestesítői, a Schürzingerek,a kezdődő gazdasági válság elsőáldozatai, a Kazimirok és összességükben:a giccses eszményeikhez makacsulragaszkodó, önmagukat gyarló emberimivoltukban tudomásul venni képtelenpolgárok.A finálé nagy menetelése adja meg apublikumnak a végső döfést. A masírozásritmusa, az éneklés dinamikája ugyan-istapsot provokál, s a néző majd csak nagysokára döbben rá, hogy a szeméthalmokongázolás nem diadalmenet,hogy az a sörhasú polgár, aki ott lépkeda sorban: ő maga. A közönség egy része efölfedezéstől - hiszen végtére önmagávalkell szembenéznie - megriad, és -természetes önvédelmi reflexszel - rögvestmeggyűlöli az előadást.Az ilyen néző a kegyetlenül nyílt ésfölötte szarkasztikus bírálatért nem hajlandófájdalomdíjul elfogadni még a profisztriptízbári színvonalon előadottegzotikus szerelmi táncok, a fedetlenkeblek s a pajzánul perverz mozdulatokkiváltotta érzéki izgalmak örömét sem.Hegyi Árpád Jutocsa vizsgarendezéséheza Csokonai Színház társulatábankészséges partnerre talált. A színészeknagy odaadással teljesítik olykor nem isegészen az egyéniségükre szabott feladatukat.E megjegyzés különösképpen aKazimir szerepét formáló Cseke Péterrevonatkozik, aki minden szakmai tudásátlatba vetve, hatalmas erőfeszítések árántud csak megszabadulni rokonszenveskarakterek meglényegítésére predesztináltegyéniségétől: szögletes és agresszívmozdulatokkal, motiválatlan érzelemkitörésekkel,nyers hanghordozással igyekszikelidegeníteni magától a közönséget.Eltorzíthatatlan külső személyiségjegyei,illetve a korábbi debreceni szerepalakításaibólszublimált nézői előítélet nagyonmegnehezíti, hogy annyira közönségesnekhasson, amennyire azt Kazimiréletrekeltésének feladata megkövetelné,és hogy annyira intellektusa alatt játszszék,amennyire az szükséges volna ahelyzetével Szemben tehetetlen gépkocsivezetőostobaságának, lelki szegénységénekelhitetéséhez. Fegyelmezettsége,amivel a számára szinte megoldhatatlan