Háború kontra szerelem - Színház.net

BÁNYAI GÁBORMozart szellemébenAz Idomeneo az OperábanMuszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen (Józsefvárosi Színház) (MTI-fotó)kopár hegyen boszorkányszombatja váratlanul,a baljósan komor csúcsoknyomasztó megjelenésével kezdődhet.Ezzel a fogással a forma szerkezetileg is,a látvány szempontjából is két részretagolódik, a finálé vásárjelenete pedigprózai reprízként elevenítheti fel a békésfalusi táj napraforgóit. Ezen kívül azördög szerepébe további apró játékokkerültek, aktívabb lett a pópafi figurája, aszerep színészi gesztusokkal bővült,megerősödött a kórus, az első és utolsószín hálódíszlete teljesen elmaradt.Vagyis, a vígopera előadásban leszűrtebb,ugyanakkor drámai pontjain feszültebblett. Ám abban, amiben a legjobb volt,nem változott. Ami a színpadon történik,az most is pergő, és leköti a nézőkfigyelmét. Noha a színháznak adottságainálfogva be kell érnie az egyszerűbb éskönnyen mozgatható díszletekkel, a látványszínpompás, a rendezés a kis színpadon,a kevés szereplővel is tud tumultuózusnakható jeleneteket komponálni.Továbbra is a darab „lelke" a címadódrámai jelenet, amelynek profi kivitelezésenemcsak hogy kisvárosi színpadokon,de az Állami Operaházban is megállnáa helyét. A felújításban ezt a résztfekete csuklyás színészek játsszák, a kezükbenvilágító fátylakkal, pörgettyűkkel,gyertyákkal, egészen bábszínházimegoldásokhoz közelítve. Az ősi bacchanáliátidéző balettszámban, amely az évszázadoksorán boszorkánytánccá, sátánimádattáváltozott, a táncelemek végigmeggyőzőek, sőt impresszívek.Kicsiny, szellemes ötletek egész rajábólépítkezik az opera második felvonása is.Szerencsés találat például, hogy a titokbana pópafival légyottra készülő Hivria,a darabhoz képest hosszú áriája alatt akisördög bohócos majomkodása tartegyensúlyt, kiváló az álmából lustán tápászkodóCserevik és a meglepődöttördögfi néma kontrasztjelenete, de talán alegjobb az, amikor az egyébként kevéstárggyal igen sokatmondó szobadíszletablakát Hivria kitárja, és mintegy képkeretbefoglalva - feltűnnek a sajátárnyékuktól is riadozó kozákok népizsánerfejei.Azt az élményt, amelyet az operai esténkapunk elsősorban Kertész László-nak ésLászló Endrének köszönhetjük. LászlóEndre a színház zenei vezetőjehangszerelte a művet kamarazenekarra,Kertész László főrendező pedig rendez-te.De ismerve valamelyest a színházkörülményeit, azt kell mondanunk, hogynem is egyszerűen csak rendezte, hanem arészbeni fordításon kívül és kamaraszínpadraalkalmazáson túl - színpadraképzelte. Végül is magas színvonalú rendezőimunkája, az általa megvalósítottegészséges és helyenként sziporkázóanszellemes látványosságok sora teszi lehetővé,hogy Muszorgszkij eme újonnanis fölfedezett színpadi remeke a zenei kivitelezésviszonylag szerényebb színvonalamellett is kellemes élményt nyújtson.Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen (JózsefvárosiSzínház)Raics István fordítása alapján kamaraszínpadraalkalmazta: Csemer Géza és KertészLászló. Rendezte: Kertész László. A rendezőmunkatársai: Labádi Lajos és Jankó Ágnes.Kamarazenekarra hangszerelte: László Endre.Díszlettervező: Sostarics Zsuzsa és Tarr Béla.Jelmeztervező: Rimanóczy Yvonne. Tánctervező:Barta Judit. Zenei munkatárs: PataiKató és Mohai Mária. Vezényel: László Endreés Dömötör Zsuzsa.Szereplők: Kálny Zsuzsa, Zöld Ildikó, VajdaDezső, Bihari Tóth Zsuzsa, Szabó Zoltán,Keresztessy Pál, Iván József, NémethJózsef, Bordás Dezső, Toldi Nagy Miklós,Nagy János, Virágh Rezső, Nemes Lajos,Szele Margit, Bognár Éva, Oláh László,Bognár András, Bagó Gizi, Bakonyi Ilona,Jászter Mari, Szatmáry Olga, Török Sarolta,Sass Júlia, Kárpáti Magdolna.Részlet Leopold Mozart fiához írott leveléből:„Ajánlom, hogy munkádnál ne kizárólagés egyedül a muzikális közönségre,hanem az amuzikális publikumra is gondolj.Tudod, hogy száz tudatlan akad tíz igazi zeneértőellenében. Ne feledkezzél meg hát az úgynevezettnépszerűről sem, ami a hosszú fülűeket iscsiklandozza." (Salzburg, 1780. december ii . )Az Idomeneo szerzőjéhez intézett apaiintelem jogosultságát kétszáz év után isbizonyította a mű mostani bemutatója körülfellángolt vita. Részt vettek benne a maguksajátos lehetőségei és eszközei révén ahosszú fülűek csakúgy, mint a kritikaifegyverzet nélküli publikum. Az előbbiekjórészt az elutasítás, még inkább a kétséghangjait pedzegették. Az utóbbiak lassú, debizonyossággá növő folyamat során adtákle a mű és elő-adása mellett voksukat. Azelső tábor az operai hagyományokat kérteszámon. A második, leküzdve a kezdetimeglepődést és a szokatlantól való idegenkedést,a korszerű zenés színházpartnerévé vált.Opera vagy zenés színház: látszólagegymásnak ellentmondó fogalmak. Azutóbbi mintha fajsúlycsökkenést is jelentene.De a kettő szembeállítása lehetálvita is.Vitatkozhatunk azon, vajon szabad-c azénekesnek, mondjuk, hanyatt fekveénekelni recitativóját. (Hogy lehet, azt semaz énekesek, sem a vezető kar-mester nemvitatja.) Vagy jó-e például egy kvartettközben nemcsak szituációba, de akcióbahozni az előadókat? (Hogy hatásos, azt aközönség tanúsítja.) Ezek a fel-felparázslóviták érintik is, meg is kerülik a lényegét"nevezetesen azt, hogy van-e mondandója,üzenete a mai kor nézője számára azoperának mint színházi formának.Úgy vélem, az Operaház Idomeneobemutatójaéppen erre a kérdésre akarválaszolni azzal, hogy nem csupán magasszínvonalú zenei élményt nyújt, hanemkísérletet tesz az opera mint színházitotalitás jogainak visszaállítására. Érzésemszerint - sikeres kísérletet.A zenés színházban -- egy elterjedt