Háború kontra szerelem - Színház.net

nem lehet „copyright-olni", hogyan jöttlétre ez az előadás. Itt kitűnő színészekdolgoztak. Nem tudjuk szétválasztani,mennyit talált ki, mennyit érzett megÖrkényből például Hegedűs Ágnes. Nemtudjuk, hogy Koós Olga mennyit érzettmeg Örkényből, és mi az a jogvédelem,ami tulajdonképpen kötelezően az őnevüket védené. Ezért én semmiképpensem rendezem meg Pesten az előadást.U.: Mi volt a megoldás?Sz.: A megoldás : a minden szilárdelhatározás utáni természetes pálfordulás.Hazamentem, és a feleségemmel megbeszéltük,hogy szerintünk ez így tisztességes.Nem lehet egy még ki sem hűltelőadást „eladni " . Az még mozog, ott élnekbenne a mozdulatok - a mai napig is élnek,a prágai Nemzeti Szín-ház Örkényelőadásában,a Pesti Szín-ház előadásábanis. Ott élnek a mozdulatok, amelyek másember testéből indultak meg. Újabbszínész is megérezte, milyen találó ez amozdulat, és szívesen átvette. Tehát végülez is, mint minden színház, nem egy embernevéhez, nem-csak és kizárólag az íróhozvagy rendezőhöz fűződött. Ezért álvita arendező-vagy színészcentrikus színházé.Emögött mindig idegen célok rejtőznek. Avita ostobaságát leleplezi, hogy a színészrátalálhat egy pillanatra, gesz-tusra, amitazután nemzedékek örököl-nek át.Pontosan emlékszem például, hogyHegedűs Ági találta ki a következőgesztust. A Macskajáték egyik legszebbjelenete született belőle. Ami-kor azöregasszony beleteszi a pohárba az általaelképzelt mérget, és megkavarja az ujjával,majd utána lehajtja az egészet, megtörli aruhájában a piszkos ujját, és valamirettentő torz fintort vág, hogy háttulajdonképpen ez a halál valami egészengusztustalan dolog, mert olyan keserű,vacak, hogy az rettenetes. És ez perszeÖrkény, máris Örkény, mert a halálpillanatáról mit lehet mondani? Hogyrohadt, keserű, vacak. Azt hiszem, szószerint idézem az Örkény-szöveget.Mindezt a „copyright" problémájáramondtam el. Bevezetőjeként annak, hogyvégül is miért mondtam a Macskajáték pestirendezésére nemet. Várkonyi azonbanismét fölhívott és azt mondta, hogy ostobavagy, fiam, itt most nem erről van szó, aszínész ad, ez a világ törvénye, és ezek aszínészek egy csöppet sem sértődnek meg,ha te másutt is megrendezed a művet.Ezután én ezt a gondomat megosztottam akollégáimmal. Á szolnoki színház olyanszínház volt, amelyben nagyon sokat beszélgettünkegymással. A színészektőlkezdtem hallani ugyanazokat a mondatokat,amelyeket Várkonyitól, hogy ez aztánigazán ostobaság, erről aztán szó nemlehet, gyerünk menni, csinálni. Mi isrészesei vagyunk a darabnak, épp ezértmajd együtt fogunk örülni a sikerének. Ésez így is lett. Ezt nem a pillanatlelkesedése mondatta velük, ha-nem eztmindvégig így is érezték.Hadd idézzem vissza most tanulságképpena Macskajáték szolnoki bemutatójánakfőpróbáit. Csak az utolsó előttifőpróbára érkezett le Pista, olyan bizalommalvolt hozzánk, hogy addig megsem tekintette az előadást. Ez nem érdektelenségvolt, hanem ő nagyon pontosantudta: egy előadás megszületésénekvannak olyan periódusai, amelyek nemárulhatják el az előadás végleges formáját.De akkor már nyilván ő is nagyon kíváncsivolt rá. Emlékszem, a Tisza szállóbanlaktak, onnan mentünk át megnézni afőpróbát. Ez már nyilvános főpróba volt, akollégák, színészek, műszakiak, gazdaságidolgozók hozzátartozói töltötték meg anézőteret. Köztük volt KaszabAnnuskának, a világ egyik legnagyszerűbbszínésznőjének egyik ismerőse.Kaszab Anna játszotta a darabbanCs. Bruckner Adelaidát, utolérhetetlennagyszerűséggel. Nos, ezúttal a házmesteréneknégyéves kislánya is ott ült anézőtéren, s áhítattal figyelte az elő-adást.Igen ám, de amikor az előadás elsőrészének közepe felé Giza egyikmonológja kissé tragikussá fordult, és márnémiképp erőteljesebb hangokat adott, ésegyre jobban kezdett aggódni Erzsisorsáért, akkor egyszerre csak a kislánymegszólalt a nézőtéren, és elkezdettbeszélgetni a színpaddal. Az addig„beinduló" hatás, ami egy darab, egyegyüttes, egy elképzelés egészét jelen-tettevolna, egyetlen másodperc alatt darabokratört, szilánkokká esett szét. A színészekmegzavarodtak a színpadon, a kislány nemértette, miért nem beszélhet ő is, aházmester néni történetesen nagyothallott,ezért nem fogta fel, hogy neki pisszegnek;meg is kérdezte, hogy mit tetszenekkérdezni. Egyre nagyobb hangzavartámadt a néző-téren, a főpróba mégmindig tartott, nem állt le, hosszashuzavona után végül is a néni a hangospárbeszédek során megértette, hogy nekiezzel a kisgyerek-kel el kell hagynia anézőteret. Az első rész így fejeződött be.A második részaztán borzasztó stressz állapotában, deelég jól sikerült. Pista, azt hiszem, akkornagyon boldog volt. És mégis képes voltebben az állapotban is okosan fogalmazni.Holott kétségbeesett volt éshalotthalovány, érthetően, mert végül is aző élete ott volt a színpadon. Azt mondtaekkor: ennél kiszolgáltatottabb műfaj, minta színház, azt hiszem, nem létezik. Íróként,az íróasztalnál, sosem tudtam átélni ezt akiszolgáltatottságot. A színház olyan, hogymint egy kis fiaverebet, úgy kell őrizni, ésúgy kell vigyázni rá, mert bármelyikpillanatban elrepülhet. A színház azemberi érzékenységgel dolgozik; ha ez azérzékenység bárhol megsérül, abban apillanatban fölrobban minden, és a színházelveszítheti hitét, hatását, önmagát.U.: Örkény minden darabját különbözőstílusokban írta. Hozzád került az egyik,azt mondhatnám, legrejtélyesebb műve; akulcsát azóta is keressük. A Kulcskeresők.A Kulcskeresőknek két változata van. Azegyiket te rendezted, a másik a NemzetiSzínház színpadán valósult meg. Mi akülönbség a két Kulcskeresők között?Sz.: A Nemzeti Színház előadását MajorTamás rendezte, nekem tanárom.Drukkerként ültem ott a többi főiskolással,akiket mind Major tanított, hogy kiválóelőadás legyen. Az első rész azonban másátiratban jelent meg a színpadon, amásodik rész nagyjából azonos volt akorábbival. Emlékszem rá, hogyan mesélteel a történetet először Örkény. Roppantabszurd történet volt, melyet a megírásszelídebbé csiszolt. Örkény azt mondta,olyan dara-bot akar írni, melyben szerepelegy pilóta, aki egy rendes, menetrendszerűMALÉV-gépet vezet, majd egyszerre csakúgy érzi, hogy ott fönn valami csodálatos,eszményi szabadság érzetét éli át, és bárkötné a légifolyosók szabálya, neki mosttovább kell repülnie. Különös vágy hajtja,ebben nem akadályoz-hatja meg senki.Később repülőgépével - amikor márleszállásra kényszerül - egy országútonlandol, a letarolt paradicsomokat vérnekvélik ... nos ettől egy csöppetelkanyarodott a darab. Nagyszerű történetvolt. Örkény, azt hiszem, az egyperceseitis néha úgy írta, hogy sztorikat mondott.Kitalált egy történetet, amelynek a magvatökéletesen igaz volt, de az őelmesélésében kezdett terebélyesedni. Azegyperces szűk kereteihez képest az„elterebélyesedés" látszatra ellentmondás.Én a