Háború kontra szerelem - Színház.net

játékszínNÁNAY ISTVÁNHáború kontra szerelemA Troilus és Cressida aNemzeti SzínházbanA másfél évvel ezelőtt munkához látottművészeti vezetésnek szembe kellett néznieazzal a ténnyel, hogy a Nemzeti Színházműsora az előző esztendőkben meglehetőseneklektikus, ötletszerű volt. Ezértolyan hosszú távú programot kel-lettkidolgoznia, amelyben a Nemzeti Színháznevéhez és hagyományaihoz méltó szélesskálájú repertoár kialakítása, a korszerű,mának szóló színházi fogalmazásmód és atársulatépítés egymást erősí-tő szorosegységbe fonódik. Érthető és elfogadhatóaz a koncepció, miszerint - függetlenül aprodukciók színvonalától - adottnaktekintendő a már meglevő s egy ideig mégműsoron tartható előadások egy része,mindenekelőtt a magyar klasszikusdrámairodalom darabjai, s ehhez kellkialakítani az új repertoárt.Ha végigtekintünk másfél év bemutatóin,látjuk, a fehér foltok határozottantünedezőben vannak. Moliére-, Ruzante-,Gorkij-, Büchner-, Mrożek-, Wesker-,Illyés-, Weöres-, Maróti-bemutatók után,valamint Németh László-, Gyurkó-ésOsztrovszkij-premierek előtt mostShakespeare kapott színpadot: SzékelyGábor rendezte meg a Troilus és Cressidát.amely Heine szerint olyan, „mintha Melpomenéegy grizett-bálon járna vad táncot,sápadt ajkán szemtelen mosoly s szívébena halál"? Alighanem e század történelmitapasztalatai tették „aktuálissá " aművet és annak keserű filozófiáját.A hét éve „egy bugyogóért" folyó görög-trójaiháború mint modell láttatja aháborúk értelmetlenségét, hiábavalóságát,erkölcs- és értékpusztító hatását,embertelenségét. Shakespeare darabjábana háború következtében minden eszményelárultatott, minden érték a visz-szájárafordult, nincs egyetlen tiszta, igaz ember aszereplők között, nincs senki, akihez netapadna árulás, gyávaság, önzés, hiúbecsvágy. Egy ilyen világban, ilyen„hősök " között még a legszebb szerelem istörvényszerűen meg-hal, hát még aszerelméért semmit nem tevő Troilusé ésa násza után nem sokkal már a görögDiomedesszel cicázó Cressidáé. Ez aszerelem olyan, amilyen a kor, amelybenszületett.A darabot általában a napi aktualitások,a közelmúlt háborús emlékei felől szoktákmegközelíteni a rendezők. Ám nálunkRuszt is, Babarczy is általános érvényűgondolatokat igyekezett kihámozni aműből. Más-más módon, de egykéntelidegenítették a figurákat, ki-véve arezonőrt, a mocskos szájú, nyomorékThersitest, aki mindkét előadásban - azáltalános színi gyakorlatnakmegfelelően - a nézők véleményét isképviselte kommentárjaiban.Székely Gábor nem engedett sem adarab komikus színeinek, sem a kínálkozóelidegenítő vagy aktualizáló csábításnak.Ő a darabot minden részletében komolyanvette, sőt tragédiának látta. Erre utalnak akitűnően szerkesztett műsorfüzet darabrólszóló elemzésrészletei, mindenekelőttHeine és jan Kott egymásnak némilegellentmondó, még-is egymást kiegészítőműmegközelítése. Kott a tragikusmünemen belül groteszk játéknak tekinti adarabot, azaz kegyetlenebbnek atragédiánál, amely-ben „meghalnak ahősök, de az erkölcsi rend megmenekül.Haláluk igazolja az abszolútum létezését " .De ebben a darabban „Troilus nem halmeg, s a hűtlen Cressidát sem öli meg.Nincs katarzis " . Ezzel szemben Heineszerint „a szó meg-szokott értelmében senem vígjáték, se nem szomorújáték " adráma, de elemzésének végén mégisleginkább „sajátos tragédiának " látja. Atragikus megközelítést támasztja alá aszöveggondozás és a dramaturgiaiváltoztatások módja és mélysége is.Szabó Lőrinc költői fordítását VáradySzabolcs közreműködésével sok helyenkeményebbé, maibbá, hétköznapian egyértelműbbétették. A darab szövegénekjelentős részét mintegy negyedét-harmadát- kihúzták. A hosszú monológo-A Troilus és Cressida címszereplői a nemzeti színházi előadásban: Balkay Géza és Csomós M a r iMiért éppen a Troilus...?A Nemzeti Színház rendezőinek nyilatkozataiés eddigi munkássága alapjántudjuk, az általános repertoár- és társulatépítőszempontokon túl egy-egy darabkiválasztásakor mindenekelőtt az aszempont vezérli őket, hogy ne protokollvagyfeladatletudó előadást készítsenek,hanem élő mondandójuk legyen aművekkel. Székely Gábort már régótafoglalkoztatja a Troilus és Cressida, ez aminden szempontból rendhagyó Shakespeare-mű,amelyet az elmúlt két évtizedbenegyre-másra mutattak be a világszínpadai. Nálunk a közelmúltban kétszínház tűzte műsorára, Kecskeméten1973-ban Ruszt József, 1977-ben KaposvárottBabarczy László vitte színre. (ASZÍNHÁZ 1974/1., illetve 1977/5. számábantalálható a méltatásuk.)Miért e nagy érdeklődés a se nem komédia,se nem tragédia darab iránt,