H I D R O I N F O R M A T I K A - BME VVT

Hidroinformatika B M E E O V V A S F 4A tó szél keltette víz- és üledékmozgásaA Fertő tóban, mint a sekély víztestű tavakban általában, számottevő vízmozgást a szél hozlétre. A szél keltette mozgás megnyilvánulhat egyrészt a vízfelszín lengő mozgásában és azazt kísérő oszcilláló áramlásokban, másrészt a tartós szél esetén kilendült állapotban lévővízfelszín mellett kialakuló köröző, cirkulációs áramlásokban. Mivel a szél időben és térbenis állandóan mutat kisebb-nagyobb ingadozásokat, a lengő és köröző mozgások általábanegyütt vannak jelen, egymáshoz viszonyított pillanatnyi súlyuk az adott szélviszonyok és ató hidrodinamikai állapotának függvénye. A szél a fentieken túlmenően felszíni szélhullámokatis kelt, melyek a sekély víztestben hatásukkal könnyen elérik a mederfelszínt, ésannak felső üledékrétegét lebegésbe hozzák. Ezt a lebegtetett hordalékot a szél keltetteáramlások szállítják tova, egészen addig, amíg a szél- és/vagy a hullámzási viszonyokmegváltozásával a körülmények kiülepedésre alkalmassá nem válnak. A mozgások a tóbana nagy nádas területekre, illetve a többé-kevésbé zárt természetes vagy mesterséges öblökreis kiterjednek, azonban a nyíltvíztől többnyire jelentősen eltérő jelleggel.A mértékadó szél-, hullámzási, áramlási és üledékmozgási viszonyokjellemzése a nyíltvízen és a nádasövben a Rákosi öböl példájánAz áramlási és üledékvándorlási folyamatok létrehozója a szél, elsősorban afrontbetörések hosszúidejű viharos szelei. Az évtizedek óta folyó szélmérések a vizsgálttérségre kimutatták, hogy mind gyakoriság, mind szélerősség szempontjából az É-ÉNy-iiránytartományba eső szelek az uralkodóak, ezt a tartományt követi sokkal kisebb súllyala D-DK-i iránytartomány, míg a többi irány csupán elenyésző gyakorisággal fordul elő.Mivel a víz- és üledékvándorlási folyamatok a szél mozgási energiájából táplálkoznak(mely négyzetesen arányos a sebességgel), az említett két fő iránytartomány súlya ebből aszempontból még meghatározóbb. Egy-egy mértékadó szélesemény általában háromjellemző időszakra bontható, nevezetesen a szél felfutása, a kifújt szél időszaka, valaminta szél lecsendesedése. É-ÉNy-i viharoknál a víztömegek és így a vízfelszín D-i irányba, amagyar tórészek felé lendülnek ki, a vihar felfutása tehát a magyarországi tórészek, így aRákosi öböl vízzel való töltődését, lecsendesedésük a víztömegek visszalendülését, azemlített tórészek vízszintjének süllyedését vonja maga után. D-DK-i viharoknál a felfutása víztömegek távozását, míg a lecsendesedés azok visszatérését okozza az öbölben.Természetesen a viharok során a szél iránya és erőssége ingadozik, amely a vízlengésre ishatással van: azt tendenciájában ugyan nem változtatja, de mégis összetettebbé teszi.A mértékadó szelek iránya az öböl durván É-D-i állású hossztengelyével és az öböltövező nádashatárokkal szöget zár be, amelynek hatására É-ÉNy-i szeleknél az öböl É-i ésNy-i oldala, D-DK-i szeleknél a D-i és K-i oldala van viszonylagos szélárnyékban. Azemlített öbölrészek kis meghajtási hosszakkal jellemezhetők, tehát hullámzásban mindigszegényebbek, mint a szélnek jobban kitett oldalak. ÉNy felől érkező légmozgás eseténpéldául a szél az öblöt a Ny-i nádashatárnál éri el, a hullámok itt indulnak kifejlődésnek.A szélút kezdeti szakaszán (rövid meghajtási hosszaknál) a szélenergiának jelentőshányada hullámkeltésre fordítódik, más része a levegő-víz határfelületen való súrlódásáltal mozgásba hozza a víztömegeket. A meghajtási hossz növekedésével a hullámokegyszer csak elérik a helyi mélységviszonyok melletti maximális értéküket. Ezek ahullámok jellegzetes sekélyvízi hullámok, melyek jelentős hatással vannak amederüledékre: a fenéken a hullámmozgás fenékkel párhuzamos oszcilláló vízmozgássá56