H I D R O I N F O R M A T I K A - BME VVT

Hidroinformatika B M E E O V V A S F 4fajulva, egy kritikus értéket meghaladva felkeveri, és lebegő állapotba hozza amederanyagot. A hullámzásban kialakuló említett térbeli egyenlőtlenség az egyik főmeghatározója az öbölben időről-időre felerősödő köröző áramlásoknak. A 90-es évekhelyszíni mérései feltárták, majd megerősítették azt a tényt, hogy az öbölben kifújt szelekidőszakában többnyire egyetlen nagy köröző áramlás fejlődik ki, melynek forgásirányamind az É-ÉNy-i, mind a D-DK-i szeleknél az óramutató járásával megegyező értelmű.A mederanyag felkeveredését illetően É-ÉNy-i szeleknél annak mértéke az öböl DK-isarkában a legnagyobb; D-DK-i szeleknél ugyanez az öböl ÉNy-i részében figyelhetőmeg. A belső folyamatokat illetően a víztömegek a déli nádasokba bejutva ott lerakják afelkevert iszap egy részét: a meder fokozatosan töltődik. Külső hatásként É-ÉNy-iszeleknél a felfutás időszakában az öbölbe az ÉK-i térségében erősen hordalékos vízáramlik be. A nyugalmi szinthez képest a vízszintemelkedés mértéke akár a 20-30 cm-t iselérheti, ami az öböl átlagmélységét véve alapul 15-20%-os víztömeg-növekedést jelent.Mivel a keskeny csatornákon illetve a nádasokon keresztül az átfolyás erősen lefojtott, azöbölben hosszanti, tartós átfolyás a szó igazi értelmében nem alakul ki. Helyette abeáramló víztömegeket a kifújt szél időszakában megerősödő köröző áramlás szállítja azöböl belsejébe. A beáramló, hordalékban dús víztömegek az öböl É-i, hullámzásbanviszonylag szegény részével ütközve lebegőanyaguk egy részét kiejtik, a víztömegeketmaradék lebegőanyag-tartalmukkal aztán az áramlás az öböl keleti nádasszegélye menténtendenciaszerűen D-i irányba sodorja. E vándorlás során a víztömegek egyre erősebbhullámzási zónákba kerülnek, így tartós feliszapolódást nem idéznek elő. Az öböl D-irészére jutó, illetve ott felkeveredő üledék viszont a köröző áramlások által az öböl Ny-ioldalán lassan és szakaszosan É-i irányba vándorol, miközben széltől és hullámzástólegyre védettebb zónákat érint. Ennek következményeként lebegőanyag-tartalma – egyrefinomabb frakciók – fokozatosan kiülepedik. Az eredmény: az öböl DK-i nyíltvízi részeszinte kopogós mederfenekű, míg a Ny-i oldal feneke laza iszapos. A szélelcsendesedését kísérő visszalendülés időszakában az öböl É-i részén távozóvíztömegekkel jelentős lebegőanyag-mennyiség nem távozik.A fent vázolt tendencián módosítanak némiképp a D-DK-i viharok. Ekkor az intenzívfelkeveredés zónája az öböl ÉNy-i részére tevődik át, ahol is mind a vihar felfutásakor,mind a kifújt szél idején kialakuló köröző áramlásokban a felkevert mederanyagbangazdag víztömegek É-i irányba haladnak, majd a vízszín-lengések segítségévelszakaszosan kijuthatnak az öbölből. Ez a folyamat hosszú idő átlagában az öböl Ny-izónájából a felhalmozódott fenékiszap egy részének távozását segíti elő.Ami az öböl körüli nádasövet érintő víz- és üledékmozgást illeti, ezzel kapcsolatbanösszefoglalóan tehát az alábbi főbb megállapítások tehetők:− a nádasokban a szél víztömegeket sodró hatása a nyíltvízi mérték töredéke,− a nádassal benőtt vízterekben a hidraulikai ellenállás jelentősen meghaladja a nyíltvízrejellemző értékeket,− a nádasokba érve a hullámzás rövid úton lecsillapodik, melynek következtében− a nádasokba érkező, hordalékban dús vizekből a kiülepedés rögtön megindul és avízmozgás megváltozásakor kiáramló vizek hordalékban általában már sokkalszegényebbek.57