Családi Kör, 2018. május 3.

Ők nem várhatnak!
hintaszék
Ezzel a címmel tanulmány jelent
meg Nadežda Satarić, Mirjana
Rašević és Sanja Miloradović tollából
a számkivetett szerbiai idős
emberekről. Azokról a szegényekről, akik
nem számíthatnak az államra, családjukra,
és jövedelem nélkül élnek. A tanulmányírók
célja az volt, hogy ezeket az embereket felismerhetővé
tegyék és szükségleteiket feltérképezzék.
A szerzők abból indulnak ki, hogy
az államnak sokkal hatékonyabb intézkedéseket
kell hoznia a lét- és szociális minimum
alatt élők szegénységének csökkentése érdekében
és társadalmi kirekesztettségük
ellen. A szerzők összevetetették a szerbiait
a régió és az európai országok gyakorlatával
is. Megállapították, hogy nálunk különösen
a nyugdíjrendszeren kívüli éltes korúak
vannak veszélyben, vagy akiknek nincs
megfelelő családi támogatásuk, leginkább
a vidéken élők és a nők. Az állami segély
nem elegendő alapvető létszükségleteik kielégítésére.
A segélyben részesülök száma
sem megfelelő, aránytalanul kevesebben
vannak, mint ahányan rászorulnának.
Az ország rendelkezik stratégiai dokumentumokkal,
de ezekből hiányzik
a mélyszegénység újraértelmezése,
meghatározása.
A tanulmány külön fejezetben taglalja
a szerbiai mélyszegénységben élő öregek
problémáját. Szerbiában (Koszovó nélkül)
a 65 évnél idősebbek száma több mint 950
ezer, Vajdaságban kb. 300 ezer – a lakosság
egyhatoda. Becslések szerint a számuk
2052-ben egyharmaddal nagyobb lesz, és
várhatólag 22-27,1 százalék között alakul.
Az időskori szegénységi ráta 40 százalékkal
magasabb a népesség átlagánál. Különösen
az alacsony képzettségű nők és a betegek
tartoznak ebbe a csoportba.
A megkérdezettek többsége a család
vagy a barátok pénzügyi segítségére számíthat,
minden hatodik kap állami támogatást.
Egyesek a bürokratikus eljárás miatt
nem kértek segélyt, de szép számban vannak,
akik nem tesznek eleget a feltételeknek,
mert a család jövedelme nagyobb az
előírtnál vagy van földjük, illetve nyugdíjuk.
A kérdésekre adott válaszok – hogy mire
költenék, ha lenne 50 ezer dinárjuk – hűen
tükrözik a drámai helyzetet. A Szerbia déli
részén, a Belgrádban vagy Vajdaságban
élők egyaránt elsőként az élelmet, a meleg
szobát és a gyógyszereket említették. Felmerül
a kérdés, hogy a 21. században a jog
megengedi-e, hogy éhezzenek, fázzanak
és ne legyen gyógyszerük. Ha a családjuk
(feltéve, ha van) ezt nem képes biztosítani,
az államnak kell megtennie – szögezik le a
tanulmány szerzői.
Az elöregedő társadalmakban – a fejlett,
a fejlődő és az átalakulóban levő országokban
egyaránt – az anyagi biztonság megteremtése
az egyik legnagyobb kihívás.
Ahogy Joze Ramovš a Minőségi kor című
könyvében megfogalmazta, a harmadik
évezred elején az egész világ az egyik legösszetettebb
szociális, politikai, gazdasági
és kulturális kihívása előtt áll. Az idősek
számára új szociális biztonsági rendszert
kell létrehozni, miközben gondoskodni
kell a többi nemzedékről is. Számos nemzetközi
és nemzeti dokumentum mutat
rá az anyagi biztonság fontosságára, mint
az idősek alapvető emberi jogára, és arra,
hogy az államnak biztosítania kell e jog
érvényesítését.
Nemzetközi dokumentumok
A világ az 1980-as években kezdett odafigyelni
az idősekre. 1982-ben az Egyesült
Nemzetek Szervezetének Közgyűlése elfogadta
az öregedésről szóló bécsi nemzetközi
cselekvési jelzésértékű tervet. 1991-ben
az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése
kidolgozta az idősekre vonatkozó
alapelveket, 1995-ben elfogadta a szociális,
gazdasági és kulturális jogok chartáját,
amelynek 9. cikkelye a társadalombiztosításra
való jogról szól. Eszerint az állam – lehetőségeitől
függően – köteles szolgáltatásokat
nyújtani, és ellátni a jövedelem nélküli
idős embereket.
1996-ban az Európa Tanács minden
tagállama aláírta a Szociális Chartát.
Bosznia-Hercegovina és Szerbia kivételével
a többiek ratifikálták. Vállalták,
hogy megfelelő anyagi segítséggel közvetlenül
vagy a köz- és magánszférával
együttműködve méltóságteljes életfeltételeket
teremtenek a koros embereknek,
segítik őket abban, hogy a társadalmi és
kulturális élet aktív részesei maradjanak.
2002-ben Madridban megszületett az
Elöregedésről szóló Madridi Nemzetközi
Akcióterv, amelynek Szerbia is aláírója. A
dokumentumból eredő feladatok: jövedelembiztonság,
szociális védelem és a
szegénység megelőzése.
– Ahol lehetséges, be kell vezetni a (nem
járulékalapú) szociális nyugdíjat.
– A jövedelem nélküli éltes korúaknak
biztosítani kell a megélhetést és a szociális
védelmet.
– A nemzetközi pénzügyi intézmények
támogatásával meg kell teremteni az alapvető
szociális védelmet.
Nemzeti dokumentumaink
– Az 1991-ben meghozott szociális védelmi
törvény, amelyet 2004-ig többször
módosítottak, elsősorban az elszegényedett
családokra helyezte a hangsúlyt, és
csak közvetve vonatkozott az idősekre.
– A 2003-as keltezésű szegénységcsökkentési
stratégia felismeri az idős nemzedéket,
és megállapítja, hogy legfőképpen a
nyugdíj nélküliek tartoznak a szociálisan veszélyeztetettek
csoportjába. Lehetőségként
megemlíti a szociális nyugdíj intézményének
bevezetését, de azonnal hozzá is teszi,
hogy a pénzügyi korlátozás miatt ez nem
lehetséges.
– A 2005-ben hatályba lépett szociális
védelmi fejlesztési stratégia hatékonyabb
segítségnyújtási rendszert irányzott elő, de
újabb anyagi juttatási formákat nem.
– A 2015-ig szóló Öregedés Nemzeti
Stratégiájában a nyugdíjasok és öregek szegénységének
megakadályozása és megelőzése
prioritásként szerepelt. Egyik fő megállapítása:
az elszegényedés pusztító hatású,
rombolja a koros emberek életminőségét
és emberi méltóságát. (Megjegyzés: ennek
ellenére 2014 novemberétől érvényben van
az „ideiglenes” nyugdíjcsökkentési törvény.
Ennyit a stratégiáinkról!)
TAKÁCS Magda
NYUGDÍJFOLYÓSÍTÁS
A teljes áprilisi iparos nyugdíjakat 4-én, a földműves és katonai nyugdíjakat 5-én,
a múlt havi dolgozói nyugdíj első részét a bankok 10-én, a posta 11-én kezdi fizetni.
2018. május 3. 11