Családi Kör, 2018. május 3.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>Kör</strong>mös halak<br />
horogra akadva<br />
Aki rendszeresen kijár a vízpartokra, és fáradhatatlanul kísérti a szerencséjét sűrű<br />
halfogás ürügyén, azzal előbb-utóbb megtörténik, hogy reménykeltő kapás után bizony<br />
„lábasjószágot” akaszt a horgára. Legutóbb pecázni sem mentem, hanem otthoni<br />
készülődés közben kapta be a horgomat a már trófeának számító Szmoki cicám.<br />
Az első meglepő zsákmányom<br />
még a szép emlékű Mosztongán<br />
akadt horogra. A vízi növényzettel<br />
telített mocsárban nem volt<br />
sok hely a horgászatra, ezért Vörös Jóska<br />
bácsi kikötött ladikjából lógattam be a gilisztával<br />
felcsalizott horgomat a majdnem<br />
fenékig átlátszó vízbe. A libatoll úszóm oldalazni<br />
kezdett, majd elmerült, határozott<br />
bevágás után nagyot reccsent a teher alatt<br />
a tengeri nádpálcám. Komoly fárasztás után<br />
PARTRA „SEGÍTETT” VADKACSA<br />
sikerült csak a felszínre erőltetnem a „halamat”.<br />
A zsineg végén legnagyobb meglepetésemre<br />
egy jó megtermett teknősbéka<br />
vergődött. Legszívesebben veszni hagytam<br />
volna a botomat, de akkoriban kincsnek<br />
számító szerelékem megmentése érdekében<br />
legyőztem a félelemmel tetézett undoromat,<br />
és a csónakba emeltem a teknőst.<br />
A baj a horogkivevésnél kezdődött, mert<br />
az állat nem volt hajlandó kidugni a fejét a<br />
páncéljából. Rövid, reménytelen közelharc<br />
után úgy döntöttem, hogy késemmel elvágom<br />
a horogelőkét, majd vízbe fordítottam<br />
rusnya ellenfelemet.<br />
A DTD-csatornarendszer átadása után az<br />
új vízzel ismerkedve pecáztuk át pajtásaimmal<br />
a nyári szünidőket. A Dunából felúszó,<br />
számunkra addig ismeretlen halfajok mellett<br />
megjelentek a folyókra jellemző más<br />
élőlények is. A tenyérnyi kagylók kifogása<br />
még jól is jött, mert kedvenc tápláléka volt<br />
az ottani pontyoknak, de a horogra akadt<br />
rákok bizony előidéztek némi riadalmat.<br />
Ezek a nem kívánt csáposok leginkább a<br />
Tóth Ibolya<br />
süllőknek és törpeharcsáknak felkínált haldarabkákra<br />
kaptak rá. Maszatoló huzigálások<br />
után sokszor csontig lerágott csalit<br />
találtunk a szereléken, ritkábban<br />
pedig a makacsul<br />
összezárt ollójukkal fogták<br />
meg a zsineget, és hagyták<br />
magukat partra vontatni.<br />
A legnagyobb galibát<br />
akkor okozták, amikor<br />
sikerült nekik bekapni a<br />
kampót. A vészesen csattogó<br />
ollók között kellett<br />
kiakasztani a csontos<br />
szájba akadt pici horgunkat,<br />
persze kezdetben ezt<br />
szabad kézzel tettem, és<br />
csak néhány kellemetlen<br />
tapasztalat után csentem<br />
el ezermester nagyapám<br />
csípőfogóját.<br />
A városba költözésem<br />
után az éppen éledező<br />
Palicsi-tóban találkoztam néhány különleges<br />
zsákmánnyal. A déli part meredek<br />
szakaszán pontyoztam a harmadik és negyedik<br />
tórészt elválasztó gát mellett. Még<br />
sötétben kellett helyet foglalni, mert akkoriban<br />
több ezer pecás ritkította a tó halállományát.<br />
Miután bevetettem a botokat,<br />
jelzőkarikákat akasztottam a zsinegre, de<br />
mivel csillagtalan éj volt, ezért kis csengőket<br />
csippentettem a karikákra. Meleg kabátomba<br />
burkolózva vártam a reggelt, már<br />
majdnem elszunyókáltam, amikor éktelen<br />
SZMOKI A LEGYEZŐ MÓDSZERT KEDVELI<br />
csilingeléssel nagyot bólintott a középső<br />
botom. Reflexmozdulattal rántottam be a<br />
vélt potykának, de a szerelék másik feléről<br />
a nagy csobogás kíséretében riadt kacsahápogás<br />
hallatszott. Méterről méterre sikerült<br />
TŐZEGTAVI CSÖPPSÉG<br />
nagy nehezen közelebb húznom a pórul<br />
járt szárnyast, miközben összegubancolta<br />
a másik két szereléket is. Csak partra húzás<br />
után rekonstruálhattam a zsákmányolás<br />
történetét. Ott úszkálhatott a zsinegeim<br />
között, belekeveredett az egyik damilba álkapást<br />
okozva, majd amikor megrántottam<br />
a botot, a horog a lábába akadt. Kiszabadítása<br />
után még percekig hallottam a szemrehányó<br />
zajongását a nyílt víz felől.<br />
A fent említett esetek mellett persze mások<br />
másmilyen nemkívánatos zsákmányt<br />
akasztottak. Volt, aki bedobás közben sirályt<br />
fogott a levegőben, de a parton hagyott<br />
kukoricával felcsalizott horgon rajtaveszett<br />
már pocok is, meg a tógazda díszkakasa is.<br />
A múlt heti cicafogásom egyáltalán nem<br />
egyedi jelenség, mert a Bálint-tavi macskák<br />
rendszeresen ugranak fel a horgon fickándozó<br />
apróhalakra, csak a szerencsén múlott,<br />
hogy eddig nem akadtak<br />
kampóra. Öreg macskám<br />
otthoni fárasztása<br />
csak azért különleges,<br />
mert Szmoki a felszerelés<br />
ellenőrzése közben<br />
ugrott rá a légynek vélt<br />
üres horogra. Ijedtében<br />
megiramodott a<br />
szája szegletébe akadt<br />
szerelékkel, kirántotta<br />
kezemből a botot, ami<br />
csak a virágoskertet szegő<br />
dísztéglákban akadt<br />
el. Szerencsére nagyobb<br />
baj nem történt, a horog<br />
kitépődött a cica szája szegletéből. Egyedül<br />
a pálca hegye tört el, de „körmös halam” jól<br />
van, amit abból tudok, hogy este már az ablakban<br />
kunyerálta a szokásos ropiját.<br />
HUZSVÁR József<br />
<strong>2018.</strong> <strong>május</strong> <strong>3.</strong> 37
Change language