Családi Kör, 2018. május 3.

A foci éve
A világ most ismét a futballistákra figyel,
bár június 14-éig még körülbelül másfél hónapnyi
időnk van. Azon a napon, 17 órakor
indul majd útjára a focilabda, hogy egy hónappal
később, július 15-én – ugyancsak 17
órakor, szintén Moszkvában – sor kerüljön a
döntő meccsre.
A fenti időpontokig sem maradunk
azonban kedvenc szórakozásunk nélkül, hiszen
május elsején és másodikán rendezik
a BL elődöntőinek visszavágóit. Amint utaltam
rá, a focibarát újságolvasó már tudni
fogja, hogy simán túljutott-e a Real a 2:1-
es müncheni győzelmet követően a Bayern
gárdáján, vagy a bajorok képesek Madridban
meglepetést okozni. Viszonylag könynyebb
a tippelők dolga a másik elődöntő
ügyében. Itt a papírforma mindenképpen
a Liverpool mellett szól a Roma ellenében,
hiszen az 5:2 arányú hazai győzelem birtokában
nyugodtan utazhatnak Olaszországba
a szigetországiak. Igen ám, de még friss
emlékeink vannak a Juventus és a Real negyeddöntős
összecsapásáról vagy a Barcelona
és a Roma csapatainak meccséről. A
háromgólos előny sem jelent(ett) életbiztosítást,
még Messiék esetében sem.
Furcsa játékszer tehát a labda, az esélyek
latolgatásakor nem mindig érvényesül az
a bizonyos papírforma. Gondoljunk csak a
négy évvel ezelőtti világbajnokságra, ahol a
német–brazil elődöntőben mindenki nagy
csatára, izzadságos öszszecsapásra
számított,
majd a németek 6:1-
re lelépték a sárga-kék
mezes együttest. Ilyesmi
azért tényleg ritkán
fordul elő ilyen nagy
világversenyeken.
Megint azt a fránya
labdát kellene emlegetni,
meg a sok különböző
tényezőt, amely
együttes hatása nyomán
váratlan eredmények
születhetnek. Elég
a meccs elején egyetlen
buta hiba, hogy lelkileg
az egész csapat öszszeomoljon,
lelohadjon
A csalafinta labda
Könnyű most az Olvasónak, hiszen ismeri a Bajnokok Ligája elődöntőinek visszavágóin
született eredményeket, tudja, melyik két csapat játszik majd Kijevben május
végén. A vb végeredményére azonban a hozzám hasonló focibolondnak csupán tippelnie
lehet, de én ebben – az eddigi közel hat évtized alatt – nem igazán voltam
sikeres. A legutóbbi két futball-világbajnokság végső sorrendjére fogadva is csak
felemás eredményt értem el: egyszer nyertem, egyszer meg veszítettem.
Vigasztaló, hogy kicsi volt a tét, meg végül mégis döntetlen lett a végeredmény.
a lelkesedés, kényszerű változtatásokat kelljen
végrehajtani. Netán hibát hibára halmozzon
a megzavarodott együttes.
Gyakran eszembe jut egy szövetségi szinten
működő egykori sípmester, aki még
a néhai Jugoszlávia bajnokságában szerzett
magának hírnevet és tekintélyt, és akivel
szülővárosában volt alkalmam többször
beszélgetni. Elárulta, hogy nem nyilvánvaló
csalással (például nem létező büntető megítélésével)
kell „kiütni” egy csapatot, hanem
finomabb módszer alkalmazásával. „Nem
adok meg nekik egy olyan bedobást, amely
pedig egyértelműen őket illetné. A szélső ettől
dühbe gurul, mire sárga lappal »nyugtatom«.
Ekkor jön a csapatkapitány, és reklamál,
mire ő is megkapja a lapját. Utána már
az egész csapat szétzilálódik, alábbhagy,
gyengül a koncentráció, több hibát elkövetve
tulajdonképpen önmagukat veretik meg.”
Az oroszországi világbajnokságon – mi is
írtunk már róla – ilyen finom módszereket
már nem alkalmazhatnak, hiszen a videóbíró
„mindent lát”. Nem szabad azonban elkiabálnunk,
hiszen – imitt-amott – feltámadhat
még játékvezető barátom metódusa is.
Négyből egy
Már a sorsoláskor nyilvánvaló volt, hogy
a Bajnokok Ligájában a legjobb négy között
szinte minden megtörténhet. Amolyan előrehozott
döntőnek látszott a Bayern és a Real
párharca, a Barcelonát kiverő Romára és a
KI EMELI AZ IDÉN A MAGASBA A BAJNOKOK LIGÁJA MEGNYERÉSÉÉRT JÁRÓ SERLEGET?
sport
Liverpoolra pedig kevesebben fogadtak.
Persze a két ágon a győztesek kerülnek majd
a döntőbe, így a végső győzelemre esélytelenebbnek
tartott Liverpool (vagy Roma)
ugyancsak eljut Kijevbe. Szorosabb és izgalmasabb
lehet (lehetett) a másik párharc kimenetele.
Aligha csupán udvariasságból
nyilatkozta Zinedine Zidane, a spanyolok
francia edzője, hogy „semmiképpen sem tekinthető
lefutottnak a visszavágó, a németek
Madridban is képesek meglepetést okozni”.
Focit kedvelő barátaim és ismerőseim körében
végeztem egyfajta „közvélemény-kutatást”,
amelynek eredményeként már most
tudnom kellene, hogy a Liverpool és a Real
játszik majd a BL döntőjében. A prognózisok
tehát a papírformát látszottak igazolni, holott
azért erre nem mernék mérget venni. Mi
lesz, ha azonos eredmény után, a hosszabbítást
követően büntetőrúgások döntenek a
döntőbe jutásról? – kérdeztem szakértő barátaimtól.
„Az már lutri” – mondták többen
is, hozzátéve, hogy a labda pedig gömbölyű.
Ami nem valami korszakalkotó felfedezés,
ezt valójában eddig is tudtuk.
E sorok írásakor tehát még azt sem tudni,
hogy a négy közül melyik két együttes jut
a kijevi döntőbe, amely egy kicsit nyilván
már ráhangolást jelent majd a szomszédos
Oroszországban jó két héttel később kezdődő
vb meccseire. Aztán hogy ki lesz Európa
legjobb klubcsapatának a kapitánya, aki
feje fölé emelheti a serleget?
Nehéz lenne megjósolni.
Tapasztalataim alapján nem mernék csupán
a papírformára hagyatkozni, hiszen ezzel
már megjártam. A szurkolói szimpátia
sem mérvadó, hiszen a szívemnek kedves
európai csapat nem jutott el idáig.
Marad tehát a semleges szurkoló pozíciója,
amely a legkényelmesebb és leghálásabb
ebben a helyzetben. Nyerjen tehát Ronaldo
vagy Ribery csapata,
esetleg Salah vagy Džeko
együttese, szinte teljesen
mindegy.
Mindannyian jó focit
szeretnénk látni azon a
meccsen, amelyen kiderül,
melyik együttes a
kontinens legjobb csapata,
hogy aztán pihenten
(és futballra éhezve)
várjuk a világbajnoki
csoportküzdelmeket.
Na és ne feledjük
azért, hogy a labda valóban
gömbölyű, és
esetenként kiszámíthatatlan
az útja.
NÉMETH János
2018. május 3. 39