Családi Kör, 2018. május 3.

interjú
Az órára feltöltött
mobiltelefonnal kell érkezni
Habár azt jósolták, a számítógépek nem váltották le a pedagógusokat
Námesztovszki Zsolt alapvégzettségét tekintve tanító, de már az egyetemi tanulmányai
alatt különböző – az oktatással kapcsolatos – szoftverek fejlesztésével kezdett
foglalkozni. Ekkor készült el az első vajdasági magyar oktatószoftver, ami egy
tananyag-kiegészítő volt. Az alapképzés befejezése után a műszaki karon oktatásinformatikát
tanult, hogy így ötvözze meglévő diplomáját azzal a kezdeményezéssel,
amibe belefogott.
NÁMESZTOVSZKI ZSOLT: AZ EGYIK TANÁR
AZT MONDTA, HA NEM LENNE INTERNET,
AKKOR Ő SOSEM TANULT VOLNA MEG FŐZNI
A
műszaki karon magiszteri fokozatot,
majd doktori címet szerzett,
így próbálta az informatikát és a
pedagógiát összehozni. Ezt a tudást
igyekszik átadni a hallgatóknak, valamint
a már gyakorló pedagógusoknak.
Mivel foglalkozik egy informatikai tudományokból
doktorált pedagógus?
– Leginkább neveléstudománnyal. Amikor
hallják az emberek, hogy informatika,
akkor általában valamilyen komoly fejlesztésre
gondolnak. De mi igazából a pedagógusokat
képezzük, hogy az oktatásban
minél jobban kihasználják a különböző
eszközöket. A neveléstudományban érzem
jól magam – ami egy humán és társadalmi
tudomány –, nem pedig a műszaki, mérnöki
informatikában. Az a szerencse az egész folyamatban,
hogy kezdenek egészen felhasználóbaráttá
válni a dolgok. Míg régen, ha az
ember össze akart hozni egy működőképes
szoftvert, akkor ott kódolni, programozni
kellett, most ez nagyon leegyszerűsödött,
sok ingyenes, online eszköz van. Amikor középiskolában
kalkulátort fejlesztettünk, azt
napokig kódoltuk, hogy számoljon. Ma már
viszont, ha az ember beírja a Google-be,
hogy online kalkulátor, akkor több tízezer
találatot lát. Ezek az eszközök már sokkal
felhasználóbarátabbak. Akár honlapszerkesztésről,
akár multimédia-vágásról beszélünk,
mind ezzel a „fogd és vidd” módszerrel
történik. Nemrég a honlapszerkesztés-kurzuson
nagyon sok nyugdíjas volt, és gyakorlatilag
egy délelőtt alatt mindenki egy
nagyon jó és használható honlapot hozott
létre a WordPress használatával.
A legtöbb iskolában már régóta van
számítógép, laptop és kivetítő. Sok
helyütt most vezetik be az elektronikus
naplót. Ezzel kapcsolatosan mik a
tapasztalatok?
– Az elektronikus napló folyamatában
nem voltam benne. Mi nem közoktatási
intézmény vagyunk, rendelkezünk egy tanulmányi
szoftverrel, de ez nem az, amit a
minisztérium használ. Volt egy régebbi próbálkozás,
ami nem igazán hozta meg azokat
az eredményeket, amiket elvártak, sőt
csalódásba torkollott az egész. Úgy látom,
hogy most a minisztérium nagyon ügyes és
jó cégekkel dolgozik, abszolút használható
szoftvereket kapunk mi is a felsőoktatásban.
A palicsi és a Politechnikai Iskolában került
kísérleti jelleggel bevezetésre az elektronikus
napló, mindenki dicséri. Természetesen
meg kell szokni, alkalmazkodni kell, akár a
jegyjavításra vonatkozó limithez, mert egy
meghatározott idő után már nem lehet javítani,
és utána már az adminisztrátornak kell
írni. Mindezzel együtt az a vélemény, hogy
felhasználóbarát az eszköz. Úgy tűnik, van
előrelépés: a minisztérium vagy stratégiát,
vagy kivitelezőt váltott, de abszolút sikeresebbek
ezek a projektek.
Bill Gates tévedett – Az internet
nem szüntette meg az iskolákat
Milyen trendek vannak az oktatásban
az eszközhasználatot illetően?
– Mindig, amikor megjelenik egy eszköz,
akkor egy felfokozott elvárás következik,
hogy „ez most biztos megreformálja az oktatást”.
Ezt végigkövethettük a számítógép
bevezetésétől. Amikor megjelent a számítógép,
akkor azt mondtuk, hogy „most már
nincs szükségünk pedagógusokra, ott a számítógép,
az leadja az anyagot, mindig objektíven
értékel, akár jobb, akár bal lábbal kelt
fel”. Gyorsan kiderült, hogy ebből nem lesz
semmi. Különösen alsóban, a pedagógus a
felnőtt-társadalom egy mintapéldánya, akire
a gyerek hihetetlen módon felnéz, úgyhogy
a számítógépek ezt nem tudják kiváltani. De
az is kiderült, hogy a számítógépek megtalálták
a helyüket az oktatásban különböző
szimulációkon keresztül, akár egy hőerőmű
vagy atomerőmű belsejét végig tudjuk nézni
anélkül, hogy sugárzás érne bennünket.
Vagy ha túl gyors, vagy túl lassú folyamatok
történnek, ezt is nagyon szépen tudja szimulálni
a számítógép, nem beszélve azokról a
sebészi meg a munkaerőpiacon is használt
dolgokról, amelyek gyakorlatilag megkönynyítik
az emberek életét. Hasonló folyamat
játszódott le, amikor megjelent az internet.
Akkor is azt mondták, hogy megszűnnek
az iskolák, nem kell, hogy a gyerekek bejárjanak.
Mindenki emlékszik Bill Gates-nek a
blogbejegyzésére: a gyerek felkel, letölti a
házi feladatot és a tanártól kapott e-mailt...
De ez sem működik úgy, ahogy kitalálták.
Természetesen nagyon fontos hely az iskola,
mert az a szocializálódás helyszíne. Viszont
ugyanúgy az online oktatás is megtalálta
a maga helyét. Ha például én este akarom
képezni magamat, vagy olyan közösséghez
tartozni, ami fontos, és nem is kötelező, hogy
az a munkámhoz kapcsolódó legyen, akkor
ez nagyon jó hely. Fölmegyek, szétnézek, és
esetleg szervezett formában tanulok, vagy
Wikipédia-szócikkeket olvasok. Vagy pedig,
ha különböző életviteli dolgok, például szülés
miatt nem akarják elveszíteni a fonalat,
akkor helytől és időtől függetlenül tudnak
tanulni. Nemrég volt egy kihelyezett képzésünk
Magyarkanizsán, ahol szintén beszéltünk
arról, hogy mit hozott ez az online
dolog, mi az, ami plusz, mi az, ami mínusz.
Az egyik tanár azt mondta – de ez mindenkire
érvényes –, hogy ha nem lenne internet,
akkor ő sosem tanult volna meg főzni, mert
a nagymamájától nem tudott megtanulni
sem főzni, sem horgolni. Nem lehet élesen
elválasztani, hogy ez csak a közoktatásra
vagy csak a felsőoktatásra vonatkozik, mert
áthatja a mindennapjainkat.
12 2018. május 3.