Családi Kör, 2019. április 4.

More documents

Recommendations

Info

KÖZÉLET Emlékezetből megírt szubjektív napló A Családi Kör megjelenésének napja ismét egy jubileumhoz köthető, hiszen húsz évvel ezelőtt pont ezen a napon halt meg a délvidéki/vajdasági magyarok első áldozata, Nagy Sándor őrnagy, pilóta. A bombázás lerágott csont, mondhatják, azonban én szubjektív élményeimet szeretném most önökkel megosztani, mi is történt velem az akkori 1 + 8 nap alatt. Azért plusz 1, mert a visszaemlékezésemet a bombázás előtti nappal fogom kezdeni. 1999. március 23. Este nyolc óra körül csengett a telefon. Meglepetésünkre Robi szólt bele Guelphből (Kanadából). Izgatottan mesélte, hogy a déli hírekben minden TV-adó beszámolt arról, hogy az USA-ból elindultak a B-2-es bombázók, mivel Milošević semmilyen figyelmeztetésre nem reagált, tovább folytatta a Koszovóban élő albánok ellen a fegyveres leszámolást. Elmondták azt is, diplomáciai úton értesítették a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság illetékeseit a bombázás időpontjáról és a célpontokról. Arra kért bennünket, szóljunk Gabusnak, Robusnak és kis Rékának, a lehető legrövidebb időn belül hagyják el az országot, ne törődjenek azzal, hogy a kivándorlási kérvényükre adott válaszban a dátum áprilisra szól, csak arra gondoljanak, meglehet, lezárják a határokat, akkor pedig nem tudnak elmenni. Mit tehettünk mást, hívtuk a Nagy családot Csókán, és beszámoltunk a hallottakról. Ők pedig megígérték, másnap délután indulásra készen fognak állni. 1999. március 24. 1999. ÁPRILIS 4-ÉN, PONTOSAN HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT HALT MEG A NATO-BOMBÁZÁS SORÁN A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYAROK ELSŐ ÁLDOZATA, NAGY SÁNDOR ŐRNAGY, PILÓTA Budapesten, az Országgyűlésben volt jelenésem, mivel arra a napra tűzték ki a vitanapot A kötelező sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása témában. Fél kilenckor találkoztam a vitanap kezdeményezőivel, Mécs Imre és Fodor Gábor képviselő urakkal, majd Gáborral egyeztettünk, hogy az SZDSZ nevében mondott bevezetője után nekem kellene beszélnem arról, miért is volt fontos az oromhegyeseiknek 1992-ben a szolgálatmegtagadás, hiszen mindez talán a legmérvadóbb indoka a kényszersorozással létrehozott hadseregek megszüntetésének. Öt perccel 9 óra előtt a Vajdasági Magyar Szövetségből hívtak a mobilomon, azonnal induljak Szabadkára, mert az elnökség azonnal megtárgyalja majd az előállt helyzetet, hiszen – mondták – rendkívüli állapot kihirdetése várható. A vitanapról és annak eredményéről (attól félek, akkoriban – és még mai is – ez inkább számított/számít eredménytelenségnek) telefonon és e-mail segítségével értesítettek. Részleteiben pedig jóval később tudtam meg mindent, miután a linken1 elolvastam az ott található tömérdek anyagot. Szabadkáról késő délután értem haza, ott szembesültem azzal, hogy este hat óra után várnak bennünket Csókán, hogy a gyerekeket Szegedre, ismerőseikhez menekítsük, ahol megvárják majd a Kanadába indulás napját. A kis család hirtelenjében összecsomagolt holmiját elhelyeztük az autóban, ami bizony igencsak sok időt vett igénybe, de háromnegyed nyolc után már ismét Oromhegyesen voltunk. Útközben hallottuk a 10.000 méter felett repülő nehézbombázók hangját (olyan volt, mintha tankok dübörögtek volna lenn, a földön), délen pedig felvillanásokat lehetett látni. Tudtuk: elkezdődött! Otthon még megnéztük a legfrissebb híreket, hallottuk, hogy kihirdették a rendkívüli állapotot, emellett pedig meghatározatlan időre megtiltották a 18 és 65 év közötti férfiaknak, hogy 21 óra után elhagyják az országot. Este kilenc óra öt perc körül érkeztünk az útlevélkezelő rendőrhöz. Látszott rajta, nagyon tanácstalan. Meglehet, az is segített, hogy én a diplomáciai útlevelemet adtam neki, mégsem kérdezett semmit, nem kukkantott be – sem ő, sem a vámos – a kocsiba, csak jó utat kívánt. (Folytatjuk) BALLA Lajos 1 http://www.nfft.hu/hu/web/guest/az-orszaggyules-bizottsagai?p_auth=kKgr5hAj&p_p_id=pairproxy_WAR_pairproxyportlet_INSTANCE_9xd2Wc9jP4z8&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_id=column-1&p_p_col_count=1&_pairproxy_WAR_pairproxyportlet_INSTANCE_9xd2Wc9jP4z8_pairAction=%2Finternet%2Fcplsql%2Fogy_naplo.ulnap_felszo%3Fp_lista%3Df%26p_nap%3D58%26p_ckl%3D36%26p_stilus%3D 14 2019. április 4.
Emlékezés és emlékeztetés KÖZÉLET Az emberek valamiért különös vonzalmat éreznek a kerek évfordulók iránt. Talán a pszichológia megmagyarázhatná a jelenséget; talán valamilyen ünnepélyességet sugall a kerek szám, de valahogy mindig nagyobb a jelentősége, mint egy egyszerű évfordulónak. Valószínűleg ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy hirtelen elszaporodtak a NATO-bombázásokkal kapcsolatos események, megemlékezések, megnyilvánulások, Facebook-posztok… Szinte nem akadt ember, aki a közösségi médiában ne osztott volna meg valamilyen, a bombázásokkal kapcsolatos képet, szöveget, bejegyzést; volt, aki azt idézte fel, hogy 1999. március 24-én este éppen mit csinált, amikor megérkezett a HÍR, mások a pusztítás képeivel emlékeztek és emlékeztettek… Szerbia-szerte megemlékezéseket szerveztek. Természetesen az államvezetőség sem hagyta ki a kerek évfordulót: a központi rendezvényt Nišben tartották. A megemlékezés a sajtóbeszámolók szerint 19 óra 45 perckor kezdődött, percre pontosan akkor, amikor húsz esztendeje megkezdődtek a légicsapások az akkori Jugoszlávia, vagyis a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. „Két évtizede és a vasárnapi megemlékezésen is a légiriadó szirénájának hangja törte meg a csendet. Nišben archív felvételekkel idézték fel a 78 nap szörnyűségeit” – olvashattuk a Pannon TV beszámolójában, amely idézte Irinej szerb pátriárkát is, aki azt a kérdést tette fel az egybegyűlteknek, hogy miért vesztette életét értelmetlenül annyi ártatlan ember. „Honnan az a nagymértékű gyűlölet, hogy megsemmisítsék azt, ami a legértékesebb ezen a földön, hogy megsemmisítsék azon emberek életét, akik sem bűnösök, sem felelősek nem voltak?” Valamilyen okból kifolyólag a megemlékezésen felszólalt Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina elnökségének soros elnöke is, a beszédében hangsúlyozta, hogy ő sosem fog megbocsátani a történtek miatt. Szerinte a rakéták nem hoztak stabilitást a térségbe, hiszen Koszovó kérdése még mindig nincs megoldva: „Az okokra sohasem fog fény derülni. Ami történt, azt nem lehet igazolni. Tudjuk, hogy élvezték élőben nézni a történteket. A rakétáikon kamerák voltak, amelyek mindezt közvetítették a hivatalaikba. Tisztában voltak azzal, hogy mikor ér találat gyerekeket és családi házakat.” Szerbia elnöke beszédében felidézte: gyerekek is életüket vesztették, akik senkinek sem ártottak. Aleksandar Vučić kiemelte: az áldozatok nevét sosem szabad elfelejteni. „Régen ezt NATO-hadműveletnek neveztük. Szégyelltük azt, hogy nevén nevezzük a bűntettet. Szégyelltük nevén nevezni az agressziót. […] Azért indultak, hogy lerombolják Szerbiát” – mondta az elnök. Az az elnök, aki kereken húsz évvel ezelőtt, abban a kormányban, amely tetteivel előidézte a NATO-bombázásokat, tájékoztatási miniszter volt. Az a tájékoztatási miniszter, A BOMBÁZÁSOK HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁNAK KÖZPONTI MEGEMLÉKEZÉSÉT NIŠBEN TARTOTTÁK aki elrendelte, hogy a Szerbiai Rádió és Televízió dolgozói huszonnégy órás ügyeletben legyenek, aki noha tudta, hogy a NATO legitim katonai célpontnak minősítette a propagandatévé épületét, megtiltotta annak kiürítését. Az a tájékoztatási miniszter, aki mindmáig nem számolt el annak a tizenhat embernek a halálával, aki az állami televízió épületének bombázásakor vesztette életét. A szerb államfő, az egykori tájékoztatási miniszter erről mélyen hallgat. Csak remélhetjük, hogy fel tudja mondani annak a tizenhat embernek a nevét. De nemcsak ezért visszás – és megosztó – a megemlékezések sorozata. Hanem azért is, mert valahogy elmosódnak a miértek, elmosódik az értelmetlen dac, amelyet az akkori belgrádi vezetőség tanúsított a világgal szemben, elmosódik az a mértéktelen elnyomás és erőszak, amelyet az akkori belgrádi vezetőség tanúsított a koszovói albánokkal szemben. Elmosódik a tény, hogy az akkori államvezetőségnek számos alkalommal kínált a nemzetközi közösség lehetőséget, hogy elkerülje a bombázást. Mint ahogyan elmosódik az is, hogy az első bombák nem Szerbiára hullottak. Hanem Vajdaságra. Újvidékre, hogy egészen pontosak legyünk. Valamivel este fél nyolc után zömmel katonai és rendőrségi állásokat értek találatok Koszovóban, ezzel szinte egyidejűleg érte találat Újvidék Klisa nevű városrészének rendőrállomását, rögtön ezt követően pedig egy kaszárnyát. A szerbiai városok csak később következtek. Nem mintha ez csökkentené a veszteségeket, de attól még tény. Ahogyan az is tény, hogy Újvidékre négyszázhúsz lövedéket lőttek ki, a város elveszítette mindhárom Duna-hídját, a Vajdasági Rádió és Televízió épületét, az olajfinomító súlyos károkat szenvedett, találat érte a kormánynak is otthont adó báni palotát, lakóépületeket… Szabadka is kapott, Palics sem maradt ki a sorból… Mindez talán indokolta volna, hogy a tartományi képviselőház elnöke ne a niši központi megemlékezésen hallgassa végig az egykori tájékoztatási miniszter beszédét, hanem saját szűkebb pátriájában hajtson fejet az áldozatok előtt. És emlékeztessen arra is, hogy a vajdasági magyarság is áldozata volt a húsz évvel ezelőtti történéseknek. Még ha ugyanez a vajdasági magyarság meglehetősen felemásan is ítélte meg azokat. Ahogyan Hódi Sándor írta annak idején: a vajdasági magyarok „félnek a bombázásoktól, de félelmükbe némi káröröm is vegyül. Annak a megvert gyereknek az elégtételét érzik, akinek a bántalmazóját az erősebbek végre alaposan eldöngetik. Úgy érzik, hogy a kisebbségi sorsban elszenvedett sérelmek miatt az élet most »igazságot« szolgáltat nekik.” Mert igen, a NATO elsősorban azért bombázott, hogy a koszovói albánok feletti szerb hegemóniát megszüntesse. De a módszer, amelyhez folyamodott, valóban sok ártatlan áldozatot követelt. Csak, sajnos, húsz év és a kerek évforduló sem volt elég ahhoz, hogy az állam végre pontos számvetést készítsen az áldozatok számáról. Egyes szerb források ezerkétszáz és négyezer közé teszik a civil áldozatok számát, a Human Rights Watch szerint a számuk 489 és 528 között van – és sokan vannak közöttük koszovói albánok is. De felvetődik a kérdés, hogy a pontos számot, az áldozatok nevét a 21. században miért nem lehet tudni. Ez nem az állam felelőssége? Szerbiában ma ugyanazok vannak hatalmon, akik húsz évvel ezelőtt. Szerbiában az akkori bombázásokért felelős emberek vannak hatalmon. És ezzel a bűnnel mindmáig nem számoltak el. De az elkenéséhez a vajdasági magyarok megválasztott vezetőinek nem lenne szabad asszisztálniuk. KOCSÁNYOS Pálma 2019. április 4. 15
Page 1 and 2: Független vajdasági hetilap, 2019
Page 3 and 4: Kószó Attila Viktor Ildikó A ké
Page 5 and 6: Személyes és közérdekű (Tavasz
Page 7 and 8: Harmincadszor is KNV! NÉPMŰVÉSZE
Page 9 and 10: KÖZLEKEDÉS szönhetően kizáról
Page 11 and 12: „Segítséget kérek!” hintasz
Page 13: Kétszer is gondolja meg, iszik-e a
Page 17 and 18: SORSOK „A személyiséged és a m
Page 19 and 20: irodalom pontot, amely köré a vil
Page 21 and 22: Fekecs Emese irodalom Egy pöttöm
Page 23 and 24: Peti látta, hogy mit csinált, de
Page 25 and 26: vendégségben Tanulmányúton a k
Page 27 and 28: Egy országot vezetni ezereurós fi
Page 29 and 30: Még megmenthetjük a méheket Nagy
Page 31 and 32: IV. A támogatási kérelem érvén
Page 33 and 34: Nyereményeinket az Életjel Kiadó
Page 35 and 36: E rejtvény megfejtői között egy
Page 37 and 38: (Kutya)gumikukorica horogra akadva
Page 39 and 40: Játékoskereskedők sport Alighane
Page 41 and 42: Fejfájás, szédülés Tisztelt Be
Page 43 and 44: SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK PET
Page 45 and 46: 50 t kipper pótkocsi, MTZ 50 új g
Page 47 and 48: muzsika TELTHÁZ A SZENTMIHÁLYI J
Page 49 and 50: humor KUTYA A MOZIBAN Egy fickó mo
Page 51 and 52: megszórjuk, és párolt rizzsel me
Page 53 and 54: tv péntek, április 5. 13:55 Kalam
Page 55 and 56: tv szombat, április 6. BELGRÁD 2
Page 57 and 58: tv vasárnap, április 7. 12:30 Lá
Page 59 and 60: tv hétfő, április 8. 17:20 Mit c
Page 61 and 62: tv kedd, április 9. 20:05 Komšije
Page 63 and 64: tv szerda, április 10. 13:50 Dvije
Page 65 and 66:
tv csütörtök, április 11. 16:00
Page 67 and 68:
PARTNER A SIKERHEZ MUNKALEHETŐSÉG
show all

Családi Kör, 2019. április 4.

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?