Családi Kör, 2019. április 4.

Még megmenthetjük a méheket
Nagyon egyszerű módszerrel nemcsak a beporzókat védjük,
de növelhetjük saját bevételünket is
Újfajta mezőgazdasági stratégiát javasol a
méhek és egyéb beporzók populációi hanyatlásának
megállítására egy kutatócsoport,
amely elképzeléseit már a gyakorlatban
is sikerre vitte Üzbegisztánban és Marokkóban.
Stefanie Christmann, a száraz térségek mezőgazdasági
kutatásai nemzetközi központjának kutatója az
egyiptomi Sarm es-Sejkben folyó ENSZ biodiverzitási
konferencián fogja bemutatni új, gazdabarát mezőgazdasági
gyakorlatának eredményeit, amelyek arról
tanúskodnak, hogy a termőföldek egynegyedének
virágzó növényekkel – fűszerekkel, takarmánynövényekkel
– való benépesítése nemcsak a gazdák bevételét
növeli jelentősen, hanem a gazdagítja a biodiverzitást
is.
Az ENSZ-konferencián már folyik a vita a méhek és
egyéb beporzókra vonatkozó új irányelvekről, amelyek
között szerepel a rovarirtók használatának csökkentése,
fokozatos kivezetése. Christmann tanulmánya szerint
ezt meg lehet valósítani oly módon, hogy a gazdák
ne szenvedjenek anyagi károsodást és terméskiesést.
A változás szükségessége nyilvánvaló: az élelmiszernövények
több mint 80 százalékának szüksége
van a beporzásra, ám az elmúlt években jelentős hanyatlásnak
indultak a beporzópopulációk világszerte.
Németországban 75 százalékkal, Puerto Ricóban még
nagyobb arányban csökkentek a populációk az elmúlt 25 évben. A
kormányok különböző módon reagáltak erre, az Európai Unió tagállamaiban
például betiltották a széles körben használt neonikotinoid
hatóanyagú rovarölőket, míg Brazíliában, a világ egyik legnagyobb
KERTÜNKBE IS ÜLTESSÜNK
MINÉL TÖBB VIRÁGOT, EMELLETT
ÉPÍTSÜNK ROVARHOTELT,
HOGY A PORZÓ ROVAROK
MEGBÚJHASSANAK,
LEPETÉZHESSENEK BENNE.
A ROVARHOTEL ÉPÍTÉSÉNEK
NINCSENEK KÜLÖNÖSEBB
SZABÁLYAI: SZINTE BÁRMIT
FELHASZNÁLHATUNK HOZZÁ,
AMI TERMÉSZETES ANYAG
KERT
élelmiszer-exportáló államában feloldották a rovarirtók
használatának tiltását.
Christmann öt éven át tette próbára „alternatív
beporzókkal való gazdálkodás” nevű gyakorlatát.
Ennek lényege, hogy a termőföldeken minden negyedik
művelt sávban virágzó növényeket neveltek.
A beporzók megtelepedését pedig segítették például
oly módon, hogy a földben fészkelő méheknek
öreg fákat helyeztek el, vagy üreget vájtak a földbe. A
közelben napraforgót is vetettek, egyfajta szélfogóként.
„Még a legszegényebb országban is meg lehet
ezt valósítani. Nem kell hozzá semmilyen felszerelés,
technológia, csak a vetőmagokba kell befektetni.
Nagyon könnyű. Akár egy mobiltelefonon továbbított
képekkel be lehet mutatni, hogyan kell csinálni”
– idézte a kutatót The Guardian.
A tiszta monokulturális földekkel szemben ez a
gyakorlat meglepő eredményeket hozott a gazdáknak,
és növelte a térség biodiverzitását. A termőnövényeket
jóval hatékonyabban porozták be a méhek,
kevesebb volt a kártevő, valamint mennyiségben és
minőségben is növekedett a termés.
Négy különféle klímájú területen végezték el a
próbát, és mindenhol növekedett a gazdák bevétele.
A legnagyobb növekedést a félsivatagi területen
érték el, ahol a tök terméshozama 561 százalékkal,
a padlizsáné 364, a disznóbabé 177 százalékkal, a dinnyéé 56 százalékkal
nőtt. A csapadékosabb térségekben a paradicsomtermés megduplázódott,
a padlizsáné 250 százalékkal nőtt. A hegyvidékeken a
cukkinitermés háromszoros lett, a töké megduplázódott.
Lejla kertje
A magnólia
Magnóliafa, vagy liliomfa, vagy tulipánfa.
Magnólia a latin megnevezés, a liliomfa
a magyar megfelelője, de a tulipánfa már
egy teljesen másik növényt jelöl, igaz, az
is a liliomfafélék családjába tartozik, de
távolabbi rokon, és nincs ilyen korai és látványos
virágöltözéke.
Tavaly vettem meg az első magnóliafám,
egy bordó virágú példányt. Sokáig csak kerülgettem
és nézegettem a piacon kapható
különböző magnóliákat, mert azt olvastam
minden egyes szakkönyvben, hogy ezek a
növények csak savanyú talajon élnek meg.
Szóval a mi meszes talajunkon csak sínylődnek,
sárgulnak, és egy-két év alatt elpusztulnak.
Ellenpéldaként viszont egyre több
udvarban láttam ezeket a mesés növényeket,
kérdeztem is a tulajdonosokat, hogy
savanyú földjük van-e. A válasz: átlagos
meszes, semleges kémhatású a talaj, amit
bizonyos magnóliák (Magnolia soulangeana)
egy fokig jól tolerálnak. Erre tettem én
is egy próbát. Amikor ültettem, elláttam a
növényt mindenféle számára jó anyaggal,
gombakomposztot, savanyú tőzegföldet és
huminsavat, ún. folyékony humuszt kevertem
az ültetőgödörbe, ebbe tettem. Valahol
azt is hallottam, hogy a magnólia szereti, ha
folyamatosan nyirkos, nedves a talaja, ezért
közvetlen közelébe évelő virágokat (Gaura,
Digitalis, Festuca) ültettem, hogy azok
árnyékolják, védjék a talajt a kiszáradástól.
Kiegészítő öntözés is szükséges, és a fagyzugos
helyeket is kerülni kell. Az eredmény
nem maradt el, szépen túlélte az első évét,
és most lassan bontja már a virágát a magnóliám.
Felbátorodva a minap megvettem a
második magnóliafám, egy Magnolia soulangeana
Alexandrinát.
Próbáltam úgy elhelyezni, hogy sötétebb
háttér elé tegyem (tujasövény,
örökzöldek előterébe vagy bordó levelű
fák társaságába), hogy jól érvényesüljön a
világos rózsaszín virága. A sötétrózsaszín
vagy lila példányokat, mint például a Ms.
Suzan vagy Ms. Genie, viszont érdemes
vele egy időben virágzó (mandula, vadszilva,
esetleg barackfa) fák társaságába
ültetni, melyek virága fehér.
Az említett fajták, Suzan, Genie, Alexandrina,
Robusta nálunk is beszerezhetők,
és tolerálják a meszes talajt. Immár
nekünk is lehet a kertünkben ilyen látványos,
kora tavaszi virágzású, nagyvirágú
liliomfánk. Hajrá!
RANDOVICS Lejla
2019. április 4. 29