teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés
lelőhelyek „vonódtak össze”, például Korabinszky (1778) a gránátról írva a Murány melletti
hegyeket Diósjenő mellé helyezte („auf dem Gebirge Muran bey Jenö”), valószínűleg
Augustini (1773a) „von dem karpathischen Gebirge, sich über Muran, Jenö bis nach Watzen
ziehen” szövegrészének hibás átvétele nyomán. Olykor felismerhetők teljesen téves átvételek
is, így például a Born (1774) által „Leskowitz” [= Mogyorómál] és „Deutsch Littau”
[= Barskapronca] vidékén említett kovaváltozatokat Miller (1778) gránátként említette.
A másik fajta tévedés, amikor a korábbi munkákból merítő kompilációk ugyanazt
az ásványt többféleképpen említik, így például Korabinszky (1778) a „máramarosi
gyémánt” néven ismert kvarcváltozatot háromszor is felsorolta, először a hegyikristály
azon változataként, melyet „helytelenül hamis gyémántnak szoktak nevezni, ezt Máramaros
vármegyében a földeken találják”; másodszor (Born, 1774 leírását átvéve) nyolccsúcsú,
timsóformájú kvarckristályként; harmadszor pedig gyémántként.
A régi forrásokban szereplő – konkrétan megadott – drágakőlelőhelyeket minden
esetben megkíséreltük a későbbi szakirodalomban szereplő ellenőrzött előfordulásokkal
egyeztetni, és ezáltal az ásvány azonosítását is elvégezni, de ez – részben a fentebb
körvonalazott okokból, részben az egykori lelőhely feledésbe merülése miatt – több esetben
eredménytelen volt, ilyenkor (–) jel mutatja, hogy a későbbi topografikus ásványtanokban
az adott lelőhely nem azonosítható, máskor megadtunk egy vagy több későbbi forrást
(kivéve az olyan közismert előfordulások esetét, mint pl. a selmecbányai kvarcok).
A lelőhelyeknél külön kezeltük a korabeli fogalmak szerinti magyarországi és az erdélyi
előfordulásokat! Viszont ahol a szövegben „történelmi Magyarország” áll, az az Erdéllyel
együtt, de Horvátország nélkül számított egykori országterületet jelenti. Ahol a lelőhelyek
nagy száma indokolttá teszi – hacsak egyéb megfontolások miatt nem célszerűtlen –
sorrendben a mai Szlovákia, Ukrajna, Magyarország, végül Románia területére eső előfordulásokra
vonatkozó adatokat ismertetjük.
Az egyes drágakőneveknél – többnyire Kecskeméti (in Ballagi 1884) leírásából vett
részletek felhasználásával – megpróbáljuk bemutatni a megnevezett drágakő megjelenésére
vonatkozó korabeli közvélekedést. Ezzel ahhoz szeretnénk támpontot adni, hogy vajon milyen
ismérvek alapján adhattak egyes ásványoknak a mai jelentése alapján tévesnek minősülő
nevet, például miért tartották a ma gránátként azonosítható ásványok egy részét rubinnak
vagy a kvarcok egy részét topáznak. Itt jegyezzük meg, hogy a Kecskeméti szövegeiben
„világos” ≈ fénylő; „sötét” ≈ fénytelen (matt); „temérdek” ≈ telt; „zordon” ≈ sötét.
7.1. Jól kristályos kvarcváltozatok I.
(hegyikristály, citrin, füstkvarc, morion)
A színtelen vagy sárgásra­barnásra színezett, jól kristályosodott kvarc háromféle néven is
szerepelt az 1800 előtti szakirodalomban: gyémánt, kristály és topáz (ez utóbbi megnevezés
gyakran a sárgásra vagy barnásra színezett változatra, a füstkvarcra vonatkozott).
Ismertetésünket is e hármas felosztást követi. A régi forrásokban gyémántként főként a
„máramarosi gyémánt”, kristályként elsősorban a teléres ércesedéseket kísérő, másodsorban
az alpi típusú, ill. egyéb, ércesedésekhez nem köthető telérekből származó kvarckristályok
173