teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés
fehéresszürkék élénkvörös sávokkal, sárgásak barna, illetve sötétvörös sávokkal, ezek
azonban nem szabályos körvonalak mentén vagy rétegekben húzódnak, hanem minden
szabályszerűség nélkül különböző csíkokat és rajzolatokat alkotnak a kövön. Miller
(1778) szerint azokon a helyeken, ahol ónix található, a szárdónix is bőven előfordul
Magyarországon. Buchholz (1788) Pásztótól északra talált „szépen csíkos” szárdónixot.
(A fentiek nyilván rétegesen színezett kalcedonváltozatok lehettek.)
7.3.8. Jáspis
Kecskeméti (in Ballagi 1884) is megállapította, hogy „igen sokféle az jaspis”, mégpedig „az
első főbb és becsületesb jaspis az zöld jaspis (…); azután bársonyszínű veres, ki szederjes
színre hajol; az harmadik veres rózsaszínű; negyedik feketeszínű veres; ötödik, mint a vese
ollyan színű; hatodik, mint az hó, ollyan fejér és világos cseppek vannak benne; hetedik
egyfelől jaspis, másfelől annikhel, kit jaspisnak hivnak; nyolczadik egyfelől bársonyszínű
veres, másfelől zöld és nem világos, hanem csak az mely felől zöld; kilenczedik fejér színű
sárga és nem is világos.”
Frölich (1644) és Jaszlinszky (1756) pontosabb lelőhelymegadás nélkül említette
Magyarországról. Kundmann (1726) vörös és zöld jáspist említett Besztercebányáról (talán
Felsőperesény, Besztercebányától 5 km­re DNy­ra, l. Koděra et al. 1986, p. 153). Túróczi
(1768) szerint az erdőhorváti szőlőkben ónix és kalcedon társaságában található (l. Koch
1985), ezenkívül vöröses jáspist írt le a Fekete­Vág mellett a „Muronik” = Muránik hegy
(–) közeléből, valamint Kecerpeklény környékéről (–). Czirbesz (1772) szerint a kárpáti
jáspis vörös, illetve egyszerre vörös és zöld.
Augustini (1773b) kiemelte, hogy a jáspis különböző színekben pompázhat, viszont
fénytelen, csak mesterségesen fényezhető. Törésfelülete változatos, egyeseké némiképp
szemcsés vagy pikkelyes, ez leginkább a vörös, fekete és zöld változatokra jellemző, a sárga
és a fehér változatok törése sima. Mivel majdnem minden változat szépen fényezhető, a
színeik pedig élénkek és szépek, nemcsak pecsétek és hasonló apróságok, hanem nagyobb
edények készítésére is alkalmasak.
Az egyes jáspisféleségek ismertetését Augustini az egyszínű jáspissal (Jaspis unicolor)
kezdte. A fehér, tömött, jól fényezhető változat ritka. Vörös jáspis a sötétvörös és barna,
illetve az élénkvörös között sokféle árnyalatban fordul elő. Akadnak, amelyek meggypirosak,
mások vörösbarnák, gesztenyebarnák, tégla- vagy rézvörösek. Az élénkvörösek megcsiszolva
a finom pecsétviaszhoz hasonlítanak. Található zöld jáspis, hasonlóképpen világos és sötét
változatokkal, vagy akár tengerzöld színben is, utóbbi, ha finom szemcsés, különösen szépen
polírozható. A fekete jáspis, mely leginkább a próbakőhöz hasonlít, többnyire sík mezőkön
vagy folyókban található. A sárga jáspis színe a terpentinéhez igen közeli.
A foltos jáspisfélék (Jaspis variegata) közül előfordul sötétvörös, kék erezettel vagy
pettyezéssel; barna, fehéresszürke foltokkal és markazittal hintve; zöld, vörös erezettel;
élénkvörös, markazitfoltokkal; élénkvörös, sötétvörös foltokkal és erekkel, illetve
rendszertelenül sárga és vörös színezésű. Augustini hangsúlyozta, hogy mind az egyszínű,
mind a foltos jáspis esetében még további változatok leheteségesek. Kijelentette, kevés
189