teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

More documents

Recommendations

Info

174 Papp Gábor szerepeltek, ez utóbbi előfordulások – többnyire sárgásbarnás – példányait azonban inkább topázként említették. 7.1.1. Gyémánt [!] „Hat félének mondgyák az gyémántot: Indicus, Arabicus, Macedonicus, Cipricus, Cencrones, Siderites. 1. Az Indicus gyémánt kristály színű és homályosb, és kékes színt mutat. Az kristálynál erőssen tündöklik és villog, mintha egy szépen tisztított kardot forgatnának előtted, soha úgy tetszik meg nem áll az színe, hanem mint ha mindenkor mozgatnák az követ (…) 2. Az második Arabicus és Macedonicus, keveset külömböznek egymástól, azek immár alább valók az Indicusnál, ezek fejérek és alól vagy belől homályos szabásúk. 3. Harmadik Cipricus. Ez az többinél lágyabb és homályosb és sárga réz színére hajlandó. 4. Cencron. Az Cencron ollyan mintha az Arabicus és Macedonicus gyémánot zsírral megkented volna, fejér ugyan, de nincs derekas világossága. 5. Siderites. Az Siderites gyémánt is fényesb, vas színű azért, de sokkal nehezebb az jó gyémántnál, természeténél is igen külömböz tűlle, mert az igaz gyémánttal megfúrhattyák és a foglalásban is hamar eltörik. Summa summarum: az Cipricus, Macedonicus, Cencron és Siderites, csak hogy viselik ők is az gyémánt nevet, de természettel sokkal külömböznek az Indicus gyémánttul…” – írta Kecskeméti (in Ballagi 1884). A XVIII. század utolsó negyedében még sokan osztották Augustini (1773a) azon megállapítását, mely szerint <strong>Magyar</strong>ország gyémántban sem szenved hiányt. A napjainkban máramarosi gyémánt néven ismert víztiszta kvarcváltozatot először Boetius (1609) említette az „álgyémántok” (pseudoadamantes) közt, Hungaricus jelzővel. Hasonlóképpen adamas Hungaricus vagyis magyar gyémánt néven szerepel legkorábbi hazai nyomtatott említésében is (Szentivány 1691). Az „álgyémántok”, ahogy már Boetius (1609) is megemlítette, lelőhelyük szerint kapták elnevezésüket. A magyarországi példányok – mint fentebb említettük – kezdetben értelemszerűen „magyar (ál)gyémánt” néven szerepeltek. A XVIII. század végén találkozunk először nyomtatásban a legjellemzőbb lelőhely utáni „Marmaroscher Stein” (máramarosi kő; Born 1774; Fichtel 1791) elnevezéssel, de később a máramarosi gyémánt (Marmaroscher Diamant, Augustini 1773a) terjedt el. (Mivel a lelőhelyek a szomszédos Galíciába is áthúzódnak, a galíciai gyémánt elnevezés is felbukkant.) Brückmann (1778) szerint az ékszerészek Németországban krakomit néven ismerték. Ezt Fichtel (1791) is idézte téves írásmód gyanánt, szerinte a helyes alak a dragomit, mely a román drag ’édes, kedves, drága’ szóból származna. A dragomit kifejezést (egy galíciai példányra vonatkozóan) megtaláljuk Mária Anna főhercegnő gyűjteményének az 1770es évek elején, Born felügyelete mellett készült (jelenleg az ELTE TTK Természetrajzi <strong>Múzeum</strong>ában őrzött) kéziratos katalógusában is. Boetius (1609) szerint a „pseudoadamas Hungaricus” az „álgyémántok” azon fajtái közé tartozik „amelyek szögletesek, lágyabbak, és alig nemesebbek a kristálynál”. Boetius (1609) és Kircher (1665) is a [hegyi]kristály változatának tekintette. Szentivány (1691) úgy vélte, hogy a magyar gyémántok „talán valamiféle átmenetet képeznek a valódi gyémántok és a [hegyi]kristályok között”, mert az előbbieknél lágyabbak, de az utóbbiaknál keményebbek.
Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés Csiba (1714) ehhez még azt is hozzátette, hogy a magyar gyémántok a cseheket [csehgyémánt = csiszolt hegyikristály] jócskán felülmúlják, és náluk nehezebbek [!] is. Lényegében ezt a véleményt visszhangozta Fridvaldszky (1767) is, aki szerint a Máramarosban található gyémántok „némely keletieknél nem alábbvalóak, a cseh gyémántoknál azonban általában keményebbek”. Augustini (1773a) szerint „egyes példányok vágják az üveget, de nem mindegyik, vagyis sokból hiányzik a gyémánt lényeges tulajdonsága, a megkívánt keménység.” Born (1774) már kvarcként írta le az ásványt: „csillámos agyagpalában ülnek azok a szép átlátszó, nyolccsúcsú, timsóalakú [a mesterséges timsó kristályához hasonlító] kvarckristályok, melyeket az esővíz kimos, kis patakokba visz, és onnan máramarosi kő néven gyűjtik”. Molnár (1780) rövid ásványtanában már „fattyu gyémánt = pseudoadamas” néven szerepel, Benkő (1786) viszont a gyémánt egyik változataként, az „appró kristályokban szabadon termő” „európai jóféle gyémánt” néven említette. (Benkő azokat a kristályokat sorolta be a „fattyúgyémántok” közé, melyek „nem szabadon teremnek; hanem vagy öszvetsoportozva, és más Kristállykövekről letöredezve találtatnak”.) Augustini (1773a) jellemzése szerint a máramarosi gyémántok legtöbbje hatoldalú oszlop, mely mindkét oldalán, ámbár nem mindig szabályosan, hegyes piramisokban végződik. Mások olyanok, mintha két piramist az alapjuknál összeillesztettek volna. Fichtel (1791) hangsúlyozta, hogy a prizmalapok, még ha olyan kicsinyek is, hogy csak nagyítóval láthatók, mindegyik kristályon megtalálhatók. Augustini (1773a) már megemlítette a nagyobb példányokban látható kis buborékszerű zárványokat. A máramarosi gyémánt első ábrázolását alighanem Scopoli (1776) publikálta (4. ábra). 4. ábra. Máramarosi gyémánt kristályai (Scopoli 1776) Ásványtani adatokat, illetve újabb vizsgálatokra vonatkozó hivatkozásokat l. Lazarenko et al. (1963) kárpátaljai előfordulásokra vonatkozó összefoglalásában, illetve Papp (2004) könyvében. A „magyar” avagy „máramarosi gyémánt” különböző drágakövek utánzására való felhasználásáról is megemlékeznek a régi források. Már Kircher (1665) említette művében az ékkövek hamísításáról szóló fejezetben. Szentivány (1691) szerint a cseh és a magyar gyémántot egy alátett színes lemez segítségével különböző drágakövek utánzására használják. Miller (1778) azt írta, hogy egyes drágakőkereskedők két magyar vagy cseh gyémánt közé fényes kék lemezt tesznek, és a járatlanoknak zafir gyanánt eladják. Az ékszerészek körében való ismertségét tanúsítja Kecskeméti W. Péter feljegyzése is (Kecskeméti in Ballagi 1884), mely szerint „az Cencron gyémánt oly bűséggel terem az mi országunkban is, hogy 175
Page 1 and 2: A Miskolci Egyetem Közleménye A s
Page 3 and 4: Az 1800 előtt ismert magyarország
Page 17: Az 1800 előtt ismert magyarország
Page 55 and 56: 7.9.2. „Hiúzzafír” Az 1800 el
Page 69:
225
show all

teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?