teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

7.6.1. Lapis lazuli [!]
206
Papp Gábor
Cuspinianus (1526) lelőhely nélkül említette magyarországi előfordulását. Korabinszky
(1778) szerint a Szepességben található. Miller (1778) úgy tudta, hogy „gyűjtik a Kárpátokban,
a Szepességen, és a bányavárosok mellett az arany és rézbányákban”. Brückmann (1730)
szerint a Temesi Bánságban egy kék, apró[szemcsés?] rézérc is található, „valószínűleg lapis
lazuli”, melyből „egy egészen értékes kék festéket készítenek”. Nyilván a legtöbb esetben
azuritról lehetett szó.
7.6.2. Lapis armenus, armenius vagy armenicus
Boetius (1609) szintén közelebbi lelőhelyadat nélkül Magyarországról és Erdélyből említette.
Miller (1778) szerint Erdélyben és Magyarországon néhány rézbányában található, valamint
a Kárpátokban. Ebből készítik a festők az azúrkéknek nevezett festéket. Minden bizonnyal
– több­kevesebb malachittal kísért – azuritról lehetett szó.
7.7. Egyéb, tévesen azonosított drágakövek
7.7.1. Jade és nefrit [!]
Esmark (1798) szerint a Zalatna melletti Zsidó­hegy („Judenberg”) lábánál rézzöld színű
(spangrün) kvarccal cementált konglomerátum található, melyet egyesek nefritnek vagy
jadénak tartanak.
7.7.2. Türkiz [!]
A türkiz Kecskeméti (in Ballagi 1884) szerint „nem szintén safil­ avvagy lazulkő­színű, hanem
mintha az lazulkövet tejjel megöntötted volna, ollyan színű fejérkék kő, nem világos, hanem
sötét kő, és temérdek”. A mai ásványtani tartalomnak megfelelő türkiz Magyarországon és
Erdélyben nem fordult elő.
Frölich (1644) és Kundmann (1726, saját gyűjteményi darabja alapján) pontosabb
lelőhely megadása nélkül említette magyarországi előfordulását. Brown (1670) szerint
Úrvölgyön „gyönyörű zöld és kék kövek is találhatók, és egy olyan, amelyen türkiz van,
ezért türkizmátrixnak (Mother of Turcois) nevezik.” Az úrvölgyi türkizt, melyet Kundmann
(1726) is említett, már Brückmann (1727) is hiába kereste (l. erről Augustini 1773a).
Brückmann (1773) szerint a Kundmann által Úrvölgyről leírt, fehér mészkövön található
türkiztáblák kétségkívül „kemény, leveles krizokollával” vagy valamilyen „türkizszínű
üledékkel” azonosak, ezek Úrvölgyről származó példányait maga is őrzött a gyűjteményében.
Fridvaldszky (1767) úgy vélekedett, hogy az úrvölgyi „türkizek” valójában malachitok,
melyek mind Úrvölgyön, mind a bánsági rézbányákban ugyanolyan megjelenésben, mint
amely a türkizre jellemző, nem ritkán találhatók. Úrvölgyön vagy malachitot (l. Koděra et al.