teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

180
Papp Gábor
Fichtel (1780) szerint az erdélyi bányákban „színtelen és színezett kristályok”
kitűnő drúzái lelhetők, illetve Halmágy mellett (–) és a Törcs folyócska homokjában (–)
a „máramarosi kristályokhoz” hasonló, mindkét végükön kifejlett, de lényegesen hosszabb
oszlopos kristályok találhatók, közöttük az egészen tiszták ritkábbak.
A hegyikristályt is alkalmazhatták gyémántutánzatként, Csiba (1714) egy bécsi császári
drágakőcsiszolót említett, aki végzett efféle kísérletet. A Brückmann (1727) által a bécsi
császári „Kunst-Cammer”-ben látott, egy darab „magyar gyémántból” kifaragott ivóedény is
nyilván egy szokatlanul nagy kvarckristályból, és nem „máramarosi gyémántból” készülhetett
(l. még a drágakőtermelésről szóló fejezetben említett, szentségtartó faragására kiszemelt
kristályt.) Alkalomszerűen az ércbányákban talált kvarckristályokat is hasznosították (l. a
2.1. fejezetben a lószerszámokról szóló részt).
7.1.3. Topáz [!]
„A legszebb féle topasius igen szép sárga színű világos kő, de nem szintén ollyan temérdek
színű sárga, mint az jaczint, hanem mint az kristált igen szép gyengén arany színű sárgával
festették volna meg. (…) Vagyon ollyan is mint ha csak füstölt volna az kristály kő”
(Kecskeméti in Ballagi, 1884). Már Ransanus (1490) úgy tudta, hogy „Kassa fölött néhány
mérfölddel kristály és a topáznak nevezett drágakőfajta terem”. Ezt a közlést Augustini
(1773a) – valószínűleg tévesen – a telkibányai sárgás opálra vonatkoztatta. A topáz később
is többnyire a [hegyi]kristállyal együtt szerepel a forrásokban, ami arról árulkodik, hogy a
magyarországi topázpéldányok valójában sárgásra vagy barnásra színezett kvarckristályok
voltak.
Kundmann (1726) pontosabb lelőhely nélkül említette Magyarországról a citromsárga
[!] topázt. Túróczi (1768) már konkrétan fogalmazott: „Gömörben a Király­hegy Murány
vára mellett topázt terem”. Augustini (1773a) részletes leírása szerint a fő magyarországi
topázlelőhely a Szepes, Liptó és Gömör vármegyék közt fekvő Király­hegy (vö. Buchholz
1783 és l. fentebb a „hegyikristály”­nál). A Kárpátokban is található, de a nehézkes hozzáférés
miatt csak ritkán, és nem olyan változatos színekben, mint a Király-hegyen. Többnyire
homokban (nyilván hordalékban) lelik, üregekben és kőfalakon is, de leginkább homokkő
felszínére nőve fordul elő. Gyakran egy ökölnyi kőzetdarabon száz apró, többnyire villahegy,
szalmaszál vagy tollgerinc vékonyságú topázkristály található, változatos elrendeződésben.
Az itteni topázok nagyságukra nézve igen különbözőek, az alig villahegy vastagságútól és
egy vonalnyi [≈ 2 mm] hosszútól a néhány fontnyi darabokig. Az 1770­es évek elején egy
teplicskai tanító 6 font 7 lat [≈ 3,5 kg] súlyú, 3–4 hüvelyk [≈ 8–10 cm] széles és 8 hüvelyk
[≈ 21 cm] hosszú, fénylő szurokfekete, sötétszürkén, kissé barnásan áttetsző példányt találtak.
A kisebb darabok többnyire sokkal tisztábbak, mint a nagyobbak, de még a közepes méretűekben
is vízbuborékok, fűszálak [!] vagy egyéb szennyeződések láthatók. 3–4 hüvelyk hosszú és egy
hüvelyknél vastagabb, és amellett tiszta topázt csak ritkán találni. A magyarországi topázok
színtelenek, illetve feketébe vagy barnássárgába hajlanak, mások vízszínűek [kissé kékesek]
vagy világosszürkék. Azokat, melyek sötétebbek, és valamennyire a vörösesbe vagy a
sötétsárgába hajlanak, füsttopáznak nevezik. Nagyon szépen csiszolhatók és fényezhetők.