teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés
(Az egyes előfordulásoknál nem említettük meg az egyes érctelepekben az ércásványokon
vagy a kísérő meddőn előforduló, és e korban – pl. Pónik, Selmecbánya,
Körmöcbánya, Dognácska lelőhelyekről – már ismert kalcedonos bekérgezéseket.)
7.3.2. Krizopráz [!]
Kecskeméti (in Ballagi 1884) szerint „az crisoprasus is (…) zöld és világos kő, de külömböz
a crisolittul, mert ez ollyan, mint az párhagymának az levele”. A krizopráz nikkeltartalmú
szilikátok által jellegzetesen zöldre festett kalcedon. A történelmi Magyarországon nem
fordult elő, e néven a telkibányai mézsárga–zöldessárga opál bizonyos színváltozatait illette
pl. Túróczi (1768) vagy Korabinszky (1778) (l. a hiacint vagy a krizolit, illetve az opál
címszót is!). Az Augustini (1773a) szerint Erdőhorváti mellett található, egy „rossz lilásbarna
jáspisba zárt” krizopráz is kétségtelenül egy másfajta zöld kovaváltozat.
7.3.3. Karneol, szárder, linkur és korallachát
Karneolnak manapság a húsvörös–barnásvörös, míg szárdernek a vörösesbarna kalcedont
nevezik a kereskedelemben, a másik két név kikopott a használatból. Kecskeméti (in
Ballagi 1884) szerint a karneol „ollyan szabásu kő, mint az sardonix, de ennyivel külömböz,
hogy az sardonix pirosszínű kő, de az karniol halványabb szabású veres, és az fejérség
nem benne vagyon, hanem rajta, mint az annikheklen [= ónixon], mint ha csak rá tötték
volna az fejérséget…”, a szárder (Kecskemétinél sardius) „vörös színű kő, de nem által
látó avagy világos, hanem mint az veres kova ollyan szabású”; „az jaspis között nincsen
illyen piros, mint az sardius; szintén olyan, mint az sardonix, csakhogy nem világosak az
erek mindeniknek közte.” Augustini (1773b) részletes leírása szerint a közönséges karneol
sötét vagy barnásvörös, csaknem átlátszatlan, igen gyakran fekete foltos vagy eres; a linkur
sárgásvörös, színe a sárga agyagéhoz hasonlít, az előbbinél átlátszóbb; a szárder hússzínű,
világosvörös változat. Lényegében ezt a felosztást ismertette Fridvaldszky (1767) és Miller
(1778) is, utóbbi szerint a fehérrel foltozott vagy erezett példányokat – ezeket Augustini
(1773b) is említette, és a legszebb hazai előfordulásoknak tartotta – korallachátnak hívják.
A korallachátot Körmöcbánya mellett Fridvaldszky (1767) is bőven gyűjtötte
(valószínűleg a környékbeli falvak – pl. Barskapronca vagy Mogyorómál – területén
l. Koděra et al. 1990a, p. 623, 1990b, p. 1148). Czirbesz (1772) szerint a kárpáti karneol
halványvörös, foltos. Augustini (1773b) szerint karneol sok helyen található, bár nem mindig
a legszebb fajtájú, hanem apró darabkák formájában itt­ott elszórva. Helyenként azonban
a karneol olyan különlegesen nagy darabokban található, hogy szokványos pecsételőkön
és pecsétgyűrűkön kívül másféle tárgyakat is lehetne belőlük készíteni. Így 1770 körül a
káposztásfalvi erdőkben (talán a helyi eocén durva törmelékes üledékben?) a szekérút mellett
találtak egy kétlábnyi hosszú és széles és egy lábnyi vastag, először csak tűzkő leütésére
kiszemelt karneoldarabot, amelyet aztán beszállítottak a kassai kamarához. Augustini szerint
a Kárpátokban ritka. A Born (1772) által a „Brunova” völgyből említett sárga karneol
lelőhelye talán a Liptóteplicska mellett a Fekete­Vágba torkolló Malý vagy Velký Brunov
185