teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

198
Papp Gábor
század végi híradásokban említés sincs, ekkoriban nyilván a „mézopált” bányászták. Augustini
(1773a) szerint példányai „csiszolás közben foszforeszkálnak. Smirgellel ólomtárcsán vagy
kovafölddel keményfán vagy ónon csiszolhatók, a réztárcsát nem bírják, könnyen törnek”.
„Tekintve, hogy elég nagy darabokban fordulnak elő, és csiszolva csinos a külsejük,
szelencéket, botmarkolatokat és más hasonló dolgokat lehet belőlük faragni” – írta Delius
(1777), hozzátéve, „kár, hogy e kövek oly nagyon repedezettek”. Talán emiatt is maradt abba
a kitermelés. 1793­ban Townson csak hosszas kérdezősködés után talált Telkibányán valakit,
aki tudta, hol a lelőhely.
Az ásványt az 1780–90­es években többen elemezték, köztük Klaproth, ő azt is
megállapította, hogy az ásvány színét a vastartalom okozza (l. Papp 1996, 2002b). Az újabb
vizsgálatok (Takács 1996) szerint valamennyi telkibányai opál az opál­CT típusba sorolható.
A földtani környezet modern leírását Gyarmati et al. (1986) közölte; az ásvány részletes
kutatástörténete és további hivatkozások megtalálhatók Papp (1996) cikkében.
Fichtel (1791) Erdélyből a következő előfordulásokat említette: Ácsfalva közelében
2–5″ széles erekben vérvörös „szurokkő” található, „amely csaknem ugyanannyira
karneol, mint szurokkő”. Belsőleg kalcedonnal kevert, a kalcedon a „szurokkő” üregeiben
kéregszerűen, önállóan is megjelenik. A szép vérvörös „szurokkőtelért” csaknem mindig
egy 0,25–0,5″ széles, zöld szegély övezi. A zöld szín nem ritkák foltszerűen jelenik meg
a vérvörös „szurokkőben”, és a világoskék kalcedonnal együtt különösen szép látvány.
A „karneolszerű szurokkő” cseppköves, gömbös és ikrás (rogenförmig) képleteket is alkot,
ezeket fehér vagy gyöngyszínű, áttetsző kalcedonréteg vonja be; a kalcedon tűvékony,
0,25–0,5″ hosszú, hengeres alakzatokban is előfordul. (Az opál, kalcedon és karneol ácsfalvi
előfordulását említette Koch 1885 is.) Kristyor (–) és Cerecel (–) mellett is megtalálható,
Nagyág környékén szürkéskék színben lelhető, mázsánként 3 font (3%) ólomtartalommal.
A székelyföldi Szentimrén [= Csíkszentimre] a Bánya­hegyen kék „szurokkő” fordul elő.
A Tataresdről leírt „jáspis és szurokkő közti” ásványt l. a jáspisnál.
7.4.3. Faopál és fajáspis
A (dísztárgyfaragásra is használható) faopál, illetve „fajáspis” (kvarcosodott fa) számos
előfordulása, ill. példánya volt már ekkoriban is ismert. A mai Szlovákia területéről Bakabánya
(Anonim 1770 k., l. opál és hialit, Koděra et al. 1990a, p. 1005); Garamszentkereszt (Born
1790; l. Koděra et al. 1990b, p. 1454); Karvaly (itt egy akkora törzset találtak, hogy nyolc
ökörrel szállították be Garamszentkeresztre, Esmark 1798; l. Koděra et al. 1986, p. 536);
Körmöcbánya [mellett] (Born 1790; –), Pónik (Born 1790; –); Magyarországon pl. Alsódobsza
és Újcsanálos közt (Buchholz 1788); Arka és Fony közt (a gyűjteményekben található, a
„Kárpátokból” származó „opál­ vagy szurokkőszerűen kövesedett” fának ez a fő lelőhelye,
így kisebb, könnyebben elvihető példányok már alig találhatók, de 1­2 mázsásak még igen,
Fichtel 1791); Arka és Boldogkő között a szamári szőlőkben (Buchholz 1787); Boldogkő,
Kassai­hegy (egy összesen 25 láb hosszú példányról és a kiásásáról részletesen írt Buchholz
1787; gyűjteményi példányt említett Born 1790); Megyaszó (Born 1790); Telkibánya, „Pap