teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum
teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum
teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés<br />
Thurzó György kincstárában az 1612es leltár szerint öt nyakbavetőn összesen 379 gyöngy,<br />
315 gyémánt, 373 rubin, 3 termésrubin [= csiszolatlan rubin], 40 smaragd, 27 zafír,<br />
4 gránát, 4 csehgyémánt [= kvarc]; 20 aranyláncon 56 gyémánt, 242 rubin, 2732 gyöngy,<br />
25 gránát; a gyűrűkön 69 „rendes formájú” gyémánt, 22 táblás, 12 hegyes, 1 metszett<br />
[= briliáns], 1 csehgyémánt, 41 rubin, 18 termésrubin, 27 smaragd, 9 zafír, 3 türkiz,<br />
1 krizolit, 1 dublett volt.<br />
A fenti felsorolásból nyilvánvaló, hogy magyarországi drágakövek – az itt nem említett<br />
nemesopál kivételével – nemigen kerültek a főúri ékszerekre az „igazi” avagy „orientális”<br />
(keleti) drágakövek közé, különösképpen nem a külföldi műhelyekből származó darabokra.<br />
Másrészt azonban hozzá kell tennünk, hogy amint a későbbi fejezetekben bemutatjuk, hazai<br />
drágaköveket is számon tartottak rubinként, illetve gyémántként. Ugyancsak tény, hogy<br />
kiváló ötvösműveken is előfordulhatnak a legértékesebbek mellett kevésbé értékesnek számító<br />
drágakövek – például kvarcváltozatok – is (Gál Éva közlése). Mindazonáltal a hazai drágakövek<br />
alkalmazási területe az ékszerészetben az utánzatok, illetve – ahogy Gáti (1795) írt az amúgy<br />
a Thurzókincstárból is említett cseh avagy fattyúgyémántról – inkább „az alatsonyabb sorsú<br />
embereknek való ékességek, klárisok, gyöngyök és gyűrűk” készítésére korlátozódhatott.<br />
A „magyar gyémánt”, illetve „máramarosi gyémánt” felhasználását gyémánt és más<br />
értékesebb drágakövek utánzására már Kircher (1665, p. 483) és Szentivány (1691, p. 189) is<br />
említette. Számos adat bizonyítja a XVIII–XIX. századból a gránát magyar népi használatát<br />
(Baloghné Horváth 1983). Némely hazai gránát a népi ékszerekbe is bekerülhetett.<br />
A tömeges megjelenésű és/vagy kevésbé értékes drágakövek különböző dísztárgyak,<br />
díszes öltözékkiegészítők (pl. díszgomb, botmarkolat stb.) és használati eszközök<br />
(késnyél stb.) nyersanyagául szolgálhattak. Egyes magyarországi drágakövek ilyetén felhasználására,<br />
illetve erre való alkalmasságára Augustini (1773a,b) is több helyen utalt.<br />
A XVIII. században nagy divatja volt a díszdobozoknak. Bár a korabeli források (Túróczi<br />
1768) csak a tokajihegységi obszidián („hiúzzafír”) ilyetén alkalmazását említik, más<br />
drágaköveinket is felhasználhatták különböző dísztárgyak készítésére, ahogyan ezt az<br />
1810es években Parádon működő „pixismíves” tette. Ő Fáy (1819) szerint „külömbféle<br />
kövekből és kövesedésekből (petrificatio) készíti szelenczéit. A’ köveket ugyan többnyire<br />
a’ Kárpáton ’s más messze hegyeken szedegeti, de sokakat talál itt helyben is a’ Mátrában:<br />
mint Gránátot, Onyxot, Chalcedont, Achátot, Jáspist és számos Krystallokat”. Itt említhető<br />
meg, hogy Csiba (1714) szerint egy a Kárpátokban található kékes színű kőzetben bőségesen<br />
előforduló, vörhenyes színű, mogyorónyi, gömbölyded, pontosabban nem azonosított<br />
drágakőből rózsafüzéreket faragtak. Drágaköveket olykor díszfegyverek (néhány példát<br />
l. Temesváry 1992) és lószerszámok (néhány példát l. Temesváry 1995) ékesítésére is<br />
alkalmaztak. Brückmann (1738) szerint egykor Rákóczi fejedelem a selmeci bányák<br />
„Greisen”jeiben (geodáiban) előforduló különböző színű kristályok felhasználásával<br />
– „amelyek olyan pompásak voltak, hogy a hozzá nem értők nem másnak, mint KeletIndiából<br />
való legjobb drágaköveknek hitték őket” – lószerszámokat készíttetett.<br />
159