teljes cikk (pdf) - Magyar Természettudományi Múzeum

Az 1800 előtt ismert magyarországi drágakövek – áttekintés
3. A HAZAI DRÁGAKŐTERMELÉS
Az egyes drágakövek kitermelésére vonatkozó konkrét adatokat az adott drágakő részletes
tárgyalása során ismertetjük. Ezekből az a – korántsem meglepő – tanulság szűrhető le, hogy
huzamosabb ideig és valóban bányászati módszerekkel végzett, iparszerű drágakőkitermelésről
kizárólag a Vörösvágás környéki nemesopál esetében beszélhetünk. Azonban
a bányaművelés még itt is viszonylag kisebb mérvű volt, és nem is folyamatos (Butkovič
1970). A fennmaradt nyomok, illetve irodalmi adatok szerint időszakosan néhány további
elsődleges lelőhelyen is folytattak (vagy megkíséreltek) szerényebb bányászkodást: Magas­
Tátra: gránát, Townson (1797); Telkibánya: opál, Gyarmati et al. (1986); Torockó környéke:
gránát (Fridvaldszky 1773) és jáspis (Fichtel 1780).
1. ábra. A Dunából származó gránátkristály (Marsigli 1726)
Levéltárakban még több olyan adat lappanghat, mint amilyet Takáts (1902) és Ernyey
(1912) tett közzé. Eszerint 1660 körül az olasz származású Joannes Procopius Polycarpus
Bonanus, az időben főbányaorvos, Lippay György prímás birtokain egy jáspis­ avagy
jáspachát­ („edel Jaspis-Agath”) lelőhelyet fedezett fel, és azt nürnbergi tőkepénzesekkel,
később Daniel Neuberger (1621–1680) bécsi udvari viaszszobrásszal társulva kibérelte.
Az I. Lipótnak tett bejelentés nyomán a nyersanyagot az udvari kamara a híres prágai
drágakőcsiszolóval, Miseronival vizsgáltatta meg, és ő a kőről kedvező véleményt adott.
Bonanus 1663/64 fordulóján bekövetkezett halála miatt a bánya vélhetőleg csak rövid ideig
működhetett.
Vannak feljegyzések az ércbányákban véletlenül talált drágakövek felhasználásról is.
Kircher 1665­ben megjelent Mundus subterraneusában írta, hogy „Wesselényi Ferencnek,
Magyarország nádorának réztermő hegyeiben (…) akkora nagyságú kristályt találtak, hogy
súlya többet nyomott száz fontnál, vagyis egy mázsánál (…), ez arra indította a nagyságos
urat, hogy kiküldött emberei útján tudakozódjék olyan művész felől, aki ezt a kristályt
szentségtartó formájúvá, vagy valami mássá tudná kifaragni és átalakítani” (Bányai et al.
165