R - MTA KFKI RMKI

anizotrÛp kontinuumok anyagtˆrvÈnyÈnek hat·resetben tartalmaznia kell az izotrÛp
kontinuumok egyenletÈt is.
A kˆzˆlt eredmÈnyek egysÈges elvi (fizikai) alapokra Èp¸lnek. Elızı kˆtet¸nkhˆz
hasonlÛan ezt anyagstabilit·si szempontbÛl ˙gy jellemezz¸k, hogy az elszigetelt anyagi
rendszer egyens˙ly·ban az entrÛpi·nak maximuma kell legyen. Az entrÛpianˆvekedÈst
FARKAS GYULA a Ñv·ltoz·sok mÈrtÈkÈnekî nevezte. Ugyanis az entrÛpia a megtˆrtÈnt
v·ltoz·sokat mÈri, ezÈrt mindig nı, minden v·ltoz·s nˆveli az entrÛpi·t.
A termodinamika alapul vett m·sodik fıtÈtelÈt a matematikai megfogalmazhatÛs·g
ÈrdekÈben h·rom rÈszre bontjuk:
10
(i) lÈtezik entrÛpia, ami az ·llapotv·ltozÛk elÈg sokszor (legal·bb egyszer szakaszosan
folytonosan) differenci·lhatÛ f¸ggvÈnye,
(ii) az entrÛpia konk·v f¸ggvÈnye v·ltozÛinak, Ès vÈg¸l
(iii) a fejlıdÈsi (evol˙ciÛs) egyenletek ·ltal meghat·rozott folyamatok esetÈn, elszigetelt
(z·rt) rendszerben az ˆsszentrÛpia nem csˆkkenhet.
Ennek megfelelıen az anyagtˆrvÈny meghat·roz·sa a II. fıtÈtel alapj·n, vagy
pontosabban a II. fıtÈtelt is kifejezı entrÛpiamÈrleg alapj·n tˆrtÈnik.
A kapott eredmÈnyek mÛdfelett Èrdekesek, mert eddig ·ltal·ban az az ·ll·spont
uralkodott, hogy fizikai tˆrvÈnyekbıl az anyagegyenlet nem hat·rozhatÛ meg, csup·n az
mondhatÛ ki, hogy anyagtˆrvÈny kˆteles figyelembe venni a fizikai tˆrvÈnyeket, azokat
nem sÈrtheti. Ezzel valÛj·ban a spekul·ciÛ ter¸letÈre utalt·k az anyagtˆrvÈny felÌr·s·t,
ui. a kÌsÈrletek alapj·n k¸lˆnbˆzı modell-konstrukciÛkat hoztak r·, majd leellenıriztÈk,
hogy viselkedÈse belefÈr-e a fizikai tˆrvÈnyek adta tartom·nyba. M·rpedig ilyen
ˆsszef¸ggÈs vÈgtelen sok konstru·lhatÛ.
A kiindul·sunkbÛl kˆvetkezik az is, hogy az anyagtˆrvÈny csak azoknak a
mechanikai kˆlcsˆnhat·sokn·l jelentkezı extenzÌv v·ltozÛknak lehet a f¸ggvÈnye,
amelyek a mÈrlegegyenleteinkben szerepelnek, helyesebben: amelyektıl az entrÛpia
f¸gg.
Sok·ig uralkodott az a nÈzet is, hogy k¸lˆn tˆrvÈnye van az anyagnak a rugalmas
alakv·ltoz·sok tartom·ny·ban, Ès k¸lˆn tˆrvÈnye a kÈplÈkenyÈben. Ez abbÛl a
gyakorlati tÈnybıl t·pl·lkozott, hogy az anyag (pl. egy laboratÛriumi prÛbatest)
felterhelÈs sor·n m·s utat kˆvet, mint tehermentesÌtÈs sor·n, ha m·r megjelentek a
maradÛ alakv·ltoz·sok.
A termÈszettıl idegen feltevÈsek elvetÈsÈvel ñ mÈg ha azokat a feltevÈseket
kÌsÈrleti adatokbÛl vont·k is le ñ jelen kˆtetben siker¸l igazolnunk, hogy az anyagnak
csak egyetlen anyagtˆrvÈnye van. Az emlÌtett terhelÈs-tehermentesÌtÈsbeli k¸lˆnbsÈg
egy l·tszÛlagos tulajdons·gv·ltoz·s. Ezt az esetet a tudom·nyos megismerÈs
folyamat·ban ˙gy hÌvjuk, hogy a l·tszat elfedi a lÈnyeget, s ez·ltal az igazi ˆsszef¸ggÈs