A dementia az idős populáció körében előforduló egyik ...

dysgraphia szintén a temporoparietális régió kérgi funkciózavarával magyarázható, melyet
PET vizsgálatokban bizonyítottak is (Penniello, 1995, cit. post, SBU, 2008). Ezeknek a
területnek a károsodása vezethet a jellegzetes téri tájékozódási zavarokhoz is, melyek
elsősorban új környezetben nyilvánulnak meg. Ez eleinte uralható életmódbeli
korlátozásokkal, de vezethet agorafóbiás tünetekhez is.
A betegek egy részében a második vagy harmadik stádiumban teljes Gerstmann
szindróma is kialakul, melyben a dysgraphia mellett dyscalculia, ujjagnosia és jobb-bal
tévesztés is megjelenik. A szindrómát a bal gyrus angularis laesiója okozza (Szirmai, 2005).
Egyes esetekben prosopagnosia is megjelenik, mely bilaterális (esetleg subdomináns)
parieto-occipitális laesiós jel (Katsuya et al., 1996, cit. post SBU, 2008).
Az apraxia is gyakran súlyosbodik a második stádiumban, először a műszaki eszközök
használatát téve nehézzé. Az autóvezetés például kivihetetlenné válhat. Az Alzheimer-
betegek, akik jellemzően önkritikusak és inkább szorongóak, általában önként felhagynak
vele (szemben például a frontotemporális demenciában szenvedő betegekkel) (Gustafson et
al., 1992, cit. post . SBU, 2008). Később az öltözködésre, illetve táplálkozásra is kiterjedő
apraxia is kialakulhat.
Ami az egyéb neurológiai tüneteket illeti, myoclonusok meglehetősen gyakran
előfordulnak, különösen a korai, familiáris, illetve gyorsan progrediáló formákban.
A járászavarok gyakoriságát, illetve kezdetüket tekintve különböző adatokat
találhatunk. Alexander et al. (1996, cit. post SBU, 2008) szerint járászavar a betegek közel
50%-ában alakul ki, a diagnózist követő 3 éven belül. Tariska (2000) szerint a legutolsó
stádiumig ritka tünet. Mindenesetre, amennyiben kialakul, a beteg járása bizonytalanná,
lassúvá, ügyetlenné válik. Ez lehet egyrészt frontális járászavar, ami a betegség progressziója
során bilaterális frontális laesio eredménye, másrészt azonban extrapyramidalis tüneteket is
tükrözhet. Rigiditás, tremor, bradykinesis a betegek mintegy harmadánál jelenik meg a
betegség lefolyása során (Molsa, 1984, cit. post SBU, 2008).
Súlyos fokú agitáltsággal, vagy delíriummal járó epizódok is előfordulnak már a
betegség második szakaszában, ahogy a beteg egyre érzékenyebbé válik a pszichológiai és
szomatikus megterhelésre, amit a gyógyszerek (különösen a cholinerg készítmények) is
súlyosbítanak. A tünetek jelentős fluktuációja, a gyakori zavart epizódok azonban inkább az
cerebrovascularis társtényezők számlájára írhatóak. A pszichotikus epizódokkal járó
esetekben jelentősen gyorsabb progresszió várható (Tariska, 2000).
14